Kalandra vágysz? Szeretsz idegen emberek házában bujkálni, az ország másik felében dolgozó alakok munkahelyét megostromolni, vagy csak előugrani egy régi barát kertjében a bokorból, amikor ő a legkevésbé számít rád? Nem vagy egyedül. Néhány régi iskolatárs még a suliban megfogadta, hogy megőrzi magában a kisgyereket, és a régi haverjainak is segít ugyanebben. Évente egyszer vérre menő fogócska/bújócska veszi számukra kezdetét – ugyanaz, ami valaha az iskolaudvarban, csak most az egész ország a pálya. Vadásznak egymásra, becserkészik és meglepik egymást… mindegy hogy áldozatuk dolgozik, csajozik, vagy gyereket nevel-e éppen. Játék az egész, de ők nagyon komolyan veszik. Ettől annyira viccesek.

Tegnap délután hirtelen felindulásból jegyet váltottam a Haverok harca című vígjátékra, amelynek előzetese fogott meg valamennyire. Délben még közel sem voltam biztos, hogy este mozizni fogok, ám végül azt kell írnom, hogy nem bántam meg a dolgot. Kifejezetten szórakoztatóra sikerült, az pedig csak hab a tortán, hogy Jeff Tomsic első mozifilm rendezéséről van szó - leginkább tévés frontról lehet ismerős a tag neve. Örülnék, ha mindenki ennyire gördülékenyen debütálna a szakmában. Nem mondom, hogy helyenként nem tudtam volna picivel több izgalmat elképzelni, de a rendezés összességében megállja a helyét.

A színészektől kielégítő alakításokat láthatunk, és habár több kedvencet is feltudnék sorolni, a Haverok harca túltolt ásza egyértelműen Jeremy Renner. Rohadt jó a háttérsztorija, biztos menő lehetett az ipse élőben is, mivel igaz történet nyomán fogócskáztak a fiúk. Annabelle Wallis is szépen villantott a háttérben - igazából semmi extra, de mégis. Isla Fishert ezúttal nem tudtam kedvelni, de a kirohanásai aranyat érnek Leslie Bibb idegesítő ripacskodásaival együtt. Összességében viszont nagyon jól sikerült a szereplőválogatás, mindenki szállítja a szükséges színvonalat.

Az őrültséggel sincs gond, kicsit tartottam tőle, hogy a Másnaposokat akarják koppintani, de mivel tök más a sztori, ez csak egy újabb haveros film, ami ráadásul merész, így az R-es korhatár besorolás is előnyére válik. Kicsit az Éjszakai játékot juttatja eszembe, ám csak azért, hogyha kérdezitek, mire számítsatok, akkor egy nagyjából olyan vígjátékra, mint az, habár ez helyenként nekem egy hajszálnyival többet adott, jobban tetszett. Ezek fényében nyilván nem okozok meglepetést a 7/10-es pontozással. Meg kell hagyni, a végére megleptek kicsit és jobb szájízzel távoztam a moziból, mint ahogyan állt a film szénája tíz perccel a befejezés előtt.