Zootropolis, a modern emlősök fővárosa, különleges hely. Olyan részekből áll, mint az elegáns Szahara tér vagy a zord Tundraváros. Ebben a színes kavalkádban a világ minden tájáról származó állatok élnek egymás mellett békében. Itt nem számít ki vagy, a legnagyobb elefánt és a legkisebb mókuscickány is megfér egymással. Amikor megérkezik a városba Judy Hopps, a zöldfülű rendőr, rá kell, hogy ébredjen, nem egyszerű feladat első nyuszinak lenni a nagy és erős állatokkal telezsúfolt rendőrségen. Judy azonban elszántan bizonyítani akar, ezért ugrik az első lehetőségre, hogy a végére járjon egy ügynek, még ha ez azt is jelenti, hogy együtt kell dolgoznia a gyors észjárású szélhámos rókával, Nick Wilde-dal.

Természetesen szokásomhoz híven egyáltalán nem voltam tisztában a cselekmény részleteivel, tehát nem tudtam, hogy egész pontosan miről is fog szólni a Zootropolis, ami egyébként évekkel ezelőtt már az első hír idején megvett magának. Hogy hogyan sikerült maga a film? Hát állati jól! Manapság már alig van olyan alkalom, hogy úgy váltok jegyet egy-egy filmre, hogy nagy elvárásaim vannak. Megtanultam, hogy nem szabad így moziba menni, és akkor nagyobb eséllyel lesz kellemes a meglepetés, vagy kisebb a csalódás. Persze ez így valahol nonszensz, de muszáj igazodni a mai Hollywoodhoz, és talán ez a legegyszerűbb módja.

A készítők nevei szinte nem is fontosak, bár mindegyikük rendelkezik korábbról "animációs tapasztalatokkal", ami egyértelműen előny, és ezúttal az is mellékes, hogy a sztori többek fejéből pattant ki, mert a végeredmény megható és szép. Nem akarom bántani a kisebb animációs filmeket gyártó stúdiókat, de a Disney általában azért tart egyfajta színvonalat, és ez a Zootropolis esetében is kézzelfogható. A történet nem egy agysebészet, sokkal inkább a részletekkel vettek maguknak, és gyakran előfordul, hogy a gyerek célközönségen nem sikerül túllőniük, ami a felnőttek számára unalmas perceket generál, de itt szerencsére nincs szó ilyesmiről. Legalábbis engem remekül elszórakoztatott, és több jelenetnél meg is hatódtam.

A részletek alatt nem is feltétlenül az animáció minőségét értettem, mert ez egy ilyen nagyobb kaliberű filmnél alapkövetelmény, hiszen nem kis költségvetésből gazdálkodnak a készítők. Sokkal inkább a kicsi és a nagy ábrázolásán döbbentem le. Ezt értsétek úgy, hogy a befutó metrószerelvényen mindenkire gondoltak - legyen az kisebb, vagy nagyobb testű állat. Az orrszarvúk rendes ajtókon szállnak ki, az egerek pedig egy számukra kialakított nyíláson. És az a helyzet, hogy az egész film tele van ilyen megoldásokkal, amit zseniálisnak tartok, hiszen ezáltal mindenki egyenrangúként van kezelve, és senkivel sem éreztetik a kisebbrendűséget. Nyilván a cselekményben vannak pontok, amik ezzel szembemennek, de az már egy külön műfaj.

A karakterek kidolgozása élethű, s gyönyörű. A róka már az első koncepciókép alapján a kedvencemmé vált, és mozgásba lendítve még szebb a végeredmény. Azonban mindenkit megemlíthetnék külön is akár, mert minden állat nagyon jó arc, akik normális humorérzéket kaptak alkotóiktól. Ez utóbbi nyilván már csak kreativitás kérdése egy másik fronton, mégsem elhanyagolható a szórakoztatásunk szempontjából. A nyúl-róka párosítás is iszonyú ötletes, hiszen ősellenségek, de nem itt, és nem most. Mindkét karakter nagyon agyafúrt, és imádtam a kalandozásaikat együtt, és külön-külön is. Ott vannak például azok a részek, amikor a nyúl a rendőr akadémián küzd, vagy amikor a róka a fagyiból csinál bizniszt.

Mint írtam korábban, szinte az összes karakter többdimenziós lélek, akikben van potenciál, és akikre lehet építeni. Igen, ott most akár egy jól átgondolt, szintén eredeti ötletekre felépített folytatásra is gondolok halkan - jegyzem meg, csak normális, helytálló ötlet esetén. A kicsi-vagy viszonyulás elég működőképes formula. Főleg, amikor bedobják A keresztapa szálat, egyszerűen megvettek vele kilóra. Smakkolt a közeg, a zene, minden, de rengeteg párhuzamot felfedezhetünk még. Ott van a vörös róka a napszemüveggel (Horatio Caine), a nyúl neve Hopps, ami egyből kétértelmű, hiszen ott az animációs film, valamint Hobbs neve a Halálos iramban szériából. Ráadásul a rendőrfőnök Dwayne Johnson szinkronhangját kapta, plusz ott a gyorshajtásos jelenet, és az elfogó autó, és még sorolhatnám.

A 3D nekem nem sokat adott hozzá, szerintem enélkül is tökéletesen működött volna minden egyes jelenete, bár az is tény, hogy egy-két repülős jelenetnél jól jött, de én már képes vagyok ilyesmi nélkül élni. Az viszont mindenképpen dicséretes, hogy a szinkronhangokra is odafigyeltek, habár ez is olyan dolog a nagyobb animációsoknál, hogy a stúdiók keményen felügyelik, hogy a végeredményre ne lehessen egyetlen rossz szava sem a nézőnek. Ez pedig így van rendjén. A hangoknál járva kifejezetten említést érdemel Shakira, akinek az új száma brutálisan jó lett, és abszolút tökéletesen illett ebbe a közegbe. Gyönyörűen megírt szöveg, tökéletes előadásmód, nekem ettől több nem kell, sőt!

Így hát a Zootropolis az az idei animációs, amire büszkék lehetünk. Nem ment olyan mélyre, mint az Agymanók, mesés szócsövet használva viszont igenis átjött az üzenet. Nem tökéletes, de biztosan beszerzem majd kéken, hiszen ott a helye a polcon. A karakterek kidolgozása, a jól megírt sztori, valamint a poénfaktor miatt simán kiosztok rá egy 9/10-et. Nézzétek, és vigyétek el rá a csemetéiteket, mert megéri. Legalábbis abban az esetben biztosan, ha az eddig leírtakkal egyetértesz.