Minden hiába. A sors kérlelhetetlen, a halál bosszúvágyó.

Egy férfi különös megérzése megmenti néhány munkás életét, akik egy függőhíd javításán dolgoznak, de a szerencsés menekülés nem a happy end – hanem egy borzasztó, kilátástalan küzdelem kezdete. A halál ugyanis nem szeret veszíteni, és akiket áldozatul nézett ki magának, azokat mindenképpen magával viszi. Hiába menekülnek az életben maradtak, hiába próbálják megúszni az elkerülhetetlent. A mindenütt jelen lévő halál egyenként, borzalmasabbnál borzalmasabb módon vadássza le őket.

Elég gyenge eresztés volt a negyedik felvonás, vagyis az előző rész, ami után nem mertem sokat várni, sőt, inkább úgy fogalmazok, hogy csak beültem rá, hátha nem unom magam HALÁLRA. Ehhez képest jöttek egy rakat kiváló és hátborzongató halálesettel, bár megjegyzem, hogy ezzel a részével soha nem volt gondja a szériának. Tényleg jól szórakoztam, és bevallom hősiesen, hogy egyes esetek annyira hátborzongatóra sikerültek, hogy kimondottan kellemes élmény egy tinihorrortól. Egyes részeknél annyira mélyre mentek, hogy abszolút nem néztem volna ki, hogy még egy ilyen sokadik részben ez összejöhet.

Figyelem! Spoilerek előfordulhatnak ebben a bekezdésben. Persze most is megvan a tipikus Végső állomás feeling, a halálesetek egy részét nem hiszed el, vagy röhögsz rajta, de gondolom ezekkel ez volt a céljuk. Másrészt pedig ezúttal rengetegszer elkövetik azt, hogy megetetik a nézőt, aztán mégse, közben pedig izgulsz az adott szereplőért. Ezt így írva talán nem spoilereztem el semmit, valamint ha már spoiler, akkor nagyon szépen kerekké gyúrták a történetet, és remélhetőleg nem jönnek egy "hatodik" résszel.

A szereplők összeválogatása szintén jól sikerült, mert mindegyikük szimpatikus a maga módján, bár előre tudjuk a sorsukat. Miles Fisher nyomokban hasonlít Tom Cruise-ra, többször ez ugrott be, és egész tűrhetően tolta a figurát. P.J. Byrne hatalmas poénforrása a filmnek, adja a laza nőcsábászt, akinek tök jó dumái vannak, kellett bele ő is. A három női főszereplő nyilván az eyecandy faktorát növelte a filmnek, úgyhogy adott volt itt minden, ami egy ilyen tinihorrorhoz kell.

Tök jól mutattak a halálesetek 3D-ben, most csak nagyon kicsit zavart, hogy ezzel a technológiával készült a film. Tényleg jót tett neki, viszont az elején a stáblistát egy az egyben elszúrták. Na, nem a 3D-vel, hanem azzal hogy hosszú és unalmas, egyszerűen olyan semmitmondó lett. Haladtak egy nem rossz koncepció alapján, ami egy darabig működőképes lett volna, csak nem tudták hol kell abbahagyni.

Szóval maradjunk annyiban, hogy simán a nézhető kategória, még izgalmas is, persze a világot nem váltja meg, meg nem is a horrorfilmek gyöngye, de elvoltam rajta másfél órán keresztül, úgyhogy megy rá a 7/10. Most újra megfordult a fejemben, hogy beszerzem a franchise összes darabját DVD-n, de mivel a harmadik-negyedik rész abszolút nem jött be, így megint parkolópályára tettem ezt a gondolatot. Majd egy megaakcióban talán.