Chilében minden megvan, ami kell: fantasztikus tájak, dögös csajok, jóképű pasik, ízletes borok és persze a legvadabb bulik. Tökéletes helyszín egy Gringo becenevű kissé boldogtalan amerikai turistának (Eli Roth), hogy két chilei haverjával (Ariel Levy, Nicolás Martínez) kieressze a gőzt. Jól is alakulnak a dolgok, az utazás maga a mennyország, az egyetlen szépséghiba tán, hogy egy csaj sem jön össze Gringónak. Nem sokkal később azonban megfordulni látszik a srácok szerencséje, amikor megismerkednek három csinos lánnyal: az orosz modell Irinával (Natasha Yarovenko), a vad és bulizós Kylie-val (Lorenza Izzo) és utóbbi komoly nővérével, Monicával (Osvárt Andrea). A lányok beleegyeznek, hogy elkísérik a fiúkat a Valparaíso nevű tengerparti városkába. Az újdonsült barátok remekül érzik magukat együtt, ám miközben egy diszkóban mulatnak, hatalmas földrengés rázza meg a várost. A földi paradicsom egy csapásra pokollá változik, halál és pusztulás mindenütt. Hőseinknek azonban nincs idejük a pánikra, az életükért kell küzdeniük, hiszen fosztogatókkal és szökött fegyencekkel gyűlik meg a bajuk, nem beszélve az elkerülhetetlen utórengésekről…

Összegezzünk rögtön az elején: még tavaly decemberben kaptunk egy lazán vagány, és várásra hangoló előzetest a filmhez, ami felcsigázott. Nem gyakori dolog, és nem is a legvártabbak közé került be, de mindenképpen érdekelt, hogy mit hoznak ki belőle. Nos, az alapanyag jó, viszont a rendezőn érződik, hogy csak tanulgatja a szakmát, hiába rendezett már korábban, a játékidő elosztását még nem érzi igazán. Egy chilei arcról, Nicolás Lópezről van szó, ha már chilei-amerikai koprodukcióban valósult meg ez a horrorfilm, amely mögé Eli Roth ált oda producerként.

A lényegre térve az első félóra leforgása alatt folyton azt éreztem, mintha valami kirándulós úti filmet néznék, és csak kerülgetjük a forró kását, holott a trailerben ellövik azt a fő mozzanatot, amit annyira vártam, de csak az előbb írt idő eltelte után következett be. Onnantól nagyjából oké, de amíg odáig eljutunk, elég zötyögős az út, és nagyjából azt nézetik velünk félórán keresztül, hogy pár húszon-harmincéves barangol Chilében jobbra-balra. Ez kevés, és időpocsékolás is. Közben azért akad még jelentős meglepetés is a készítők részéről, amivel foglalkozhattak volna aktívabban is, de a végén felhasználják, méghozzá elég tökös módon, ha már korábban nem futotta.

Habár, az is tény, hogy valamennyire meg volt kötve a kezük, és most a $2 millióra beszélt gyártási költségre gondolok, amiből csodákat nem lehet művelni. Ezt figyelembe véve nagyon is okosan készült ez Utórengés, ami egy piszkosul kegyetlen horrorfilmbe megy át a végére. Számomra sok volt, hogy amikor megtörténik a fő bajság, 10-20 percen keresztül eléggé úgy követik egymást az események, mintha egy névtelen Végső állomás-filmmel lenne dolgunk. Sok a 'véletlenszerű' baleset. Ezt leszámítva, még eladható is lenne a valódiság piacán, viszont mint írtam, inkább túllőttek vele, semmint betalálnak.

Ide írom még azt is, hogy manapság a Forum Hungary az a forgalmazó, aki nem rohan sírva haza, ha egy 18-as karikás filmet kell bemutatnia itthon, moziban. Gonosz halott ugye.

Eli Roth már az előzetesben is meggyőző arcokat vágott, és abszolút hiteles az, amit tőle láthatunk a film során. Kedvelem őt, bár nem mindig sikerül zseniálissá emelnie az éppen aktuális filmjét, de többnyire azért referencia, ha odaírják valahová a nevét. A magyar származású Osvárt Andrea is főszerepet játszik, aki valljuk be, nem rossz színésznő, és meglepő, hogy milyen sokáig bírta a kiképzést. Egyébként, ha vele kapcsolatban nem lépték volna meg a végén, amit, akkor a filmet eggyel töketlenebb pontszámmal illetném. A többieket nem sorolnám fel, bár Nicolás Martíneznek volt egy kis Zach Galifianakis beütése, de sebaj. Jó stáb gyűlt össze, ennyi fix.

Habár nem felhőtlen szórakozásban részesültem, de azért még így másnap is csak itt motoszkál egy-két dolog a fejemben, ami nem egészen mellékes. Úgy gondolom, az 5/10-ért megdolgozott, de elég belőle egyszer, viszont egy élménynek megtette.