Értékelés: Tűzgyűrű (Pacific Rim)

TűzgyűrűAmióta ember él a Földön, mindig félt attól, hogy egyszer ellenséges idegenek érkeznek a végtelenből: de mindig azt hitte, hogy az ismeretlen gonosz a csillagok közül bukkan majd elő. Pedig a Csendes-óceán alatt megnyíló kapu volt az, melyen keresztül gonosz óriásszörnyek támadtak ránk, hogy megszerezték a világunkat. Az ellenük folytatott háború során milliók haltak meg, és az emberiségnek már nincs hátországa és kimerültek a tartalékai. Egy különleges fegyvernek hála a Föld régi lakói mégis kapnak egy utolsó esélyt. A hatalmas gépezeteket több pilóta irányítja, agyukat neuronhidakkal kapcsolják össze. Ám még ez is kevés. A seregből rég elbocsátott pilóta (Charlie Hunnam) és egy az első vonalban még kipróbálatlan újonc (Rinko Kikuchi) azonban elindít egy olyan harci gépezetet, amelyet már régen leselejteztek: talán ők fogják megállítani az apokalipszist.

Sok-sok minden kavargott a fejemben még a film előtt pár perccel is, és nem is igazán mertem reménykedni abban, hogy nem fogok végig köpködni. Pedig… istenigazából jobban is bízhattam volna Guillermo del Toróban, a vizualitás és az ijesztgetés nagymesterében. IMAX-ben sikerült megnézni, ami több mint eszményi ötletnek bizonyult, hiszen az év leggigászibb csatáit egy ekkora vásznon látni, egyértelműen császárság. A film hosszát nem ismertem, mielőtt beültünk moziba, és már megnézni sem volt időm, de annyira gyorsan lepergett a film, hogy csak kapkodtam a fejem. Arról már nem is beszélve, hogy néha az államat a térdem környékén kellett keresgélni.

A történetre sokféle lepedőt rá lehet húzni, egyetlen egy dolog zavart a filmmel kapcsolatban, és ez ehhez köthető. Nem másról van szó, mint a tipikus amcsi butaságokról, viszont del Toro a formáját hozva egy-egy apró finomsággal ellensúlyozza ezt a hibát, így sokkal szebb képet kialakítva a néző fejében. A rendező nekem eddig még egyetlen egyszer sem okozott csalódást, és nem értem azokat, akik Michael Bay vagy Roland Emmerich világlerombolós katasztrófafilmjeihez hasonlítják a Tűzgyűrűt. Azokkal a filmekkel ellentétben itt új univerzumot vezetnek fel, ami még önmagában kevés lenne, de vannak mélységei, sőt még mitológiája is. Ugyanez viszont nem mondható el sem egyetlen TF filmről, sem pedig bármelyik Emmerich műről. Merthogy ott tényleg észveszejtve, popcornzabálásra biztatva megy a világ romokba döntése, ami nem rossz, de már nem elég - legalábbis számomra.

Még egy hatalmas előnnyel bír nálam a Tűzgyűrű, amivel lehet, hogy nem sokan fogtok egyetérteni, de mekkora ász már, hogy végre egyszer nem Amerikából mentik meg a világot! Ettől jobb, klisé-mentesebb ötletet aligha tudtok mondani példának. És ez a jövő, hogy nem Amerika menti meg a világot. Hogy mi vezetett idáig? A gondolkodásmódjuk, de ebbe nem kívánok elmélyülni. És az mekkora már, hogy ülsz egy hatalmas akciójelenet kellős közepén, közben pedig megsajnálod a főszereplő kislányt?! Merthogy a karakterek nem egydimenziósak, ami nem biztos, hogy elég, de még a szörnyek sem csak CGI vackok, amik kegyetlen erővel szállnak szembe a Jágereinkkel. Ugyanezt nem tudom elmondani egyetlen TF karakterről sem, pedig azok még beszélnek is, ám ezek mellett mégis csak csili-vili high-tech vastákolmányok.

Felhőkarcoló nagyságú, életszerű robotok, amelyeket emberek irányítanak? Első hallásra megmosolyogtat, viszont ez sem ennyi, jóval több van mögöttük, és a legfontosabb, hogy nem csupán gépek. Erre is csak del Toro képes manapság - legalábbis eléggé úgy tűnik! Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szkeptikusság-mérőm nem a skálázás alján állt, amikor megközelítettük a mozit. Az IMAX vásznon lélegzetelállítóan ragyogtak ezek a hatalmas robotok, amelyek részlet gazdag kidolgozást kaptak, és nem a csillogásról és a villogásról szólt minden, sőt, még csak hibátlanok sem voltak. Ez pedig 'életszerű', még ha sci-firől is beszélünk.

Végre egy film, ami használja a 3D-t, bár a digitális 3D-ben nem vagyok biztos, hogy ennyire, de az IMAX változat minden téren páratlan filmélményt nyújt. Ekkora csatákat megvívni, és ilyen közelről látni, ahogy az arcodba zuhannak ezek a monumentális méretű szörnyek, elég epikus érzés. Mindeközben apróbb visszaemlékezéseken keresztül egészen közelről ízlelhetők a del Toro-féle horrorok sajátos stílusjegyei. Lényegében írhatnám azt is, hogy nem egy üres sci-firől lévén szó, és valahol az Avatar 2-nek és James Cameronnak is borsot törnek az orra alá, hogy ne legyen annyira eredeti Pandora vízi élővilága. Persze merőben más célokkal készül(t) a két film.

A CGI vitathatatlanul szép, és mint már írtam, a csillogásmentesség miatt még életszerűbb hatást kelt. Amikor összecsap egy Jáger egy Kaiju szörnnyel, nem csupán két élettelen monstrum esik egymás nyakának, sokkal több van e mögött, és ettől és ezért érdemel hatalmas tiszteletet a készítőgárda. A gyártás ugyan konkrétan amerikai, de nagyon tetszett, hogy nem csak az USA ad otthont az összecsapásoknak, hanem világszerte zajlanak a csaták, plusz pár nevet is érdemes megnézni a vége főcímkor. Az oroszok Cherno Alphája egyértelműen csodás, és ezúttal az amcsi gyártású Gypsy Danger is egy olyan karakter, akiért aggódik a néző. A Jágerek neveit sem nagyolták el, és meglehetősen kreatív munkát végeztek ezen a fronton is.

Még mindig nem tudok leszakadni a Jágerekről, amelyeket úgy dolgoztak ki, hogy ne sima robotok legyenek, hanem sokkal többek attól. Voltaképpen a mitológia tökéletesen előkészíti a terepet számukra, és amikor elkezdik bemutatni a részleteket, akkor már azért kiderül, hogy del Toro hogyan is gondolta mindezt. Engem egy dolog vigasztalt a moziba érés előtt, mégpedig az, hogy "del Toro nem vesztegeti az idejét mindenféle értelmetlen robotos-szörnyes, klisékkel teli blockbusterekre, ennek többnek kell lennie attól!" - és lám… A Kaiju szörnyekkel is ugyanez a helyzet, mert rájuk is épp annyira odafigyeltek, hogy ne lehessen rájuk kenni semmilyen bugyutasággal kapcsolatos jelzőt. Sőt, ugye tudják fokozni az izgalmakat, és még mélyebbre mennek az ő DNS-ükön keresztül is. Nem akarok filmélményt rontó tényezőkkel jönni, de basszus, mekkora már az, amikor a vége felé kinyírnak egy Kaijut, és ott hever a földön, aztán meg…

Charlie Hunnamet eddig is komáltam, de most örök életre megvett magának. Nem hibázik, egyetlen egyszer sem, és mind emellé nem felejt el ember lenni. Az általa alakított Raleigh Becket hitelessége is teljesen rendben van, ami azért nem kis szó. Diego Klattenhoff alakította a testvérét, és ő is méltó Hunnam oldalára. Idris Elba a film másik nagy főszereplője, akinek tekintélye, rangja és elszántsága sziklaszilárd biztossággal bír, és ettől többet nem is kell tudnia egy tábornoknak. Minden más már csak extra. Rinko Kikuchinak, az egyetlen női főszereplőnek nincs könnyű dolga, de piszkosul megdolgozik mindenért, ez pedig számomra teljesen elég volt.

Charlie Day, te jó ég! Burn Gorman, te jó ég! Egyik színészt jobban utálom, mint a másikat, de innentől ez másként lesz. Te jó ég! Mekkora arcokat játszottak már! A két doki, a két lángelme, aki a világ összeomlásának kellős közepén egymásnak ereszti a saját nézetét, a saját tudományát, és basszus, akkorát alakítanak mindketten, hogy mély tisztelet nekik. Max Martini és Clifton Collins Jr. szintén minőségi játékot hagyott maga mögött, tökéletes apa-fiú páros! A legnagyobb arc, merthogy még ezek után van ilyen… Ron Perlman. Te jó szagú… az egy dolog, hogy del Toro nem tud tőle elszakadni, és sok filmjébe belecsempészi, de hogy itt milyen csókát találtak neki. Nagyjából megkoronáznak vele mindent, és neki hála tovább emelkedhet a coolfaktor.

Nagyjából kiírtam magamból mindent, bár még biztos lenne pár dolog, de már lehet, hogy nagyon unjátok, szóval egy 10/10-zel zárom soraimat. Ja, és maradjatok kicsit stáblistát nézni a végén, mert van bónuszjelenet. Sajnos a folytatásra nem sok esély van, bár ha nem del Toro állna mögötte rendezőként, a hatalmas kritikai bukást már most befirkanthatjuk. Karácsonykor nekem fa alatt lesz a Blu-ray, ennyi fix.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

17 hozzászólás

  1. Anonymous

    Miért nem téged alkalmaz az origo vagy az index.
    Mindig pozitívan szemléled a filmeket. Ez a jó benned.

  2. huamax

    Teljesen egyetértek mind a kritikával, mind névtelen hozzászólásával. Jól összeszedted amit én gondoltam a filmről (bár engem a két doki néha zavart kicsit), pedig féltem, hogy lehúzod majd, mint az origo pl.

  3. Origo, Aeonflux, VOX és társaik javarészt mind az IMDB, a Rottentomatoes.com, Metascore, stb. kritikus oldalak szerint írják a kritikájukat. Ha észrevettétek akkor az ő kritikájuk 90%-ban megegyezik a külföldiekkel, van mikor egy mondat dettó ugyan az csak magyarra fordítva…szóval ennyit róluk. Ja, meg van különbség KRITIKA meg pocskondiázó iromány között.
    A kritikád jó (mint mindig), holnap nézem is a filmet.

  4. huamax:
    Most azért megleptél ezekkel a szavakkal, de jól esik. Origótól szerintem kevesebb mint 3 kritikát olvastam. Nagyon ki vagyok, mi vagyok stílusban írnak, holott… ugye nekik munkahely, nekem pedig hobbi, de eszem ágában sincs összehasonlítani a két oldalt. Az origó a filmet húzta le, vagy a dokik csatája nem tetszett nekik?

    M3NYUS:
    Eh… hát, mivel sem külföldi kritikát nem olvasok, sem az általad írt oldalakat, így nehéz lenne véleményt alkotnom, de biztos van benne igazság, amit írsz, és ebben az esetben kurvagáz az egész… Mondjuk aeon oldalán néha akaratlanul kikötök twitterről, és beleolvasok egy-egy kritikába, de azt a román traktoros káposztagyalulást, ami ott megy néha… Oké, én is írok néha barokk körmondatokat, de… mindegy is. :) Remélem tetszik majd a film!

  5. Anonymous

    Pedig igaz a látvány mindent ver ritka az ilyen zuzás a moziba az acélember elbujhat látványba mellette .
    Bár mondjuk nekem a történet egy kicsit túlzottan egyszerű volt de azért meg érdemli tőlem a 9/10 vagy a 10/9 et :D
    Üdvözlettel Sityu8411

  6. Nekem nagyon tetszett. A történet talán picit egyszerű, de a hangulata nagyon jó. Nekem a Csatahajó is tetszett, de abban elég sok badarság volt. Szerintem nem érdemelte meg a buktát. Szerinted még van remény a Tűzgyűrű számára?

  7. Névtelen 18:17
    Gondolom az egyik kommentelőre gondolsz.

    Névtelen 18:30
    Ízlések, azért Az acélembert se írjuk le, de del Toro még talán egy fokkal fölé ment.

    tfalcon96:
    Nem nézek ki belőle semmi jót… bődületesen nagy bukásnak tűnik, és pont ennyire nem érdemli meg. A Csatahajó legalább szó-szó nemzetközileg siker lett…

  8. A Battle Los Angelest is lehúzták a francba, holott az is egy nagyon jó film lett. Erre is nagyon kíváncsi vagyok… No meg persze az Atlantic Rim-re is az Asylumtól :D

    Am ha Robert Pattinson vagy Taylor Lautner lett volna az egyik főszereplő, akkor az amcsi lányok zsebpénzéből már meglenne a folytatósra való. Ennyit róluk

  9. Anonymous

    Én sem tudom megérteni miért nem lehet élvezni egy ilyen filmet, a színészek, a történet… jaaj tök mindegy, itt leülsz és nézed.

  10. Anonymous

    Minden idők leglátványosabb filmje, összességében is nagyon erős 8/10.

  11. Azért egy valami kimaradt a kritikából…….

    Amikor José Luis Torrente megjelent a vàsznon az agyamat eldobtam… persze pozitiv ertelemben. Sajnos nem róla szólt a film, de már ezért a pár jelentert is megerte :-)

    Kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet. Jó, egy alkoholista fasiszta spanyol jager már sok lett volna, de azért egy buzulas az nuku-t elnyomhatott volna :-)

  12. Tamás Molnár:
    Nekem fel sem tűnt… kimaradt, a látvány elvette a fényt. :)

  13. Anonymous

    Nekem is fel tűnt Santiago Segura (Torrente), jó volt őt látni egy igazi blockbusterben, ha még csak 1 jelente is volt, még akkor is :)

  14. Na végre tudtam pótolni, és igazán jó film volt a maga nemében. A rengeteg lehúzás miatt, sokkal de sokkal rosszabbra számítottam. Mondjuk az tény, hogy nekem a Battleship és a Battle Los Angeles sokkal jobban bejött. Azok 10/9 ez meg csak valahol a 7-8 között mozog. Nem az a film, amit akármikor, akárhányszor meg tudnék nézni.

    • Hát, ízlések és pofonok, de szerintem a Battleship és a Battle LA a fasorban sem volt a Pacific Rimhez képest… Kinek a pap. :)