Thort pörölyétől megfosztva bebörtönzik az univerzum túlsó felén. Az idővel versenyt futva próbál visszajutni Asgardba, és megállítani a Ragnarököt; egy háborút, ami otthonának pusztulásával és az asgardi civilizáció eltűnésével járhat, és amit egy mindenható új ellenség, a könyörtelen Hela idézett elő. Először azonban túl kell élnie egy halálos gladiátorviadalt, amelyben ellenfele korábbi szövetségese és szintén a Bosszúállók tagja: a hihetetlen Hulk!

Mostanság úgy indulok el moziba, hogy nincsenek túl nagy elvárásaim az adott filmmel szemben, és a Thor: Ragnarök is egyértelműen ebben a csónakban indult versenynek. Nos, mivel nekem a Sötét világ is eléggé bejött, bár szokásomhoz híven túlpontoztam, így most bajban leszek a Ragnarök értékelésénél. Ma már legalább egy, de lehet, hogy két ponttal kevesebbet kapna a Sötét világ, így talán helyre is állna a rend - ezt majd vegyétek figyelembe az utolsó bekezdés végénél.

Az elmúlt években annyira telítetté vált a piac szuperhősös filmekkel, hogy nehéz kiemelkedően jót letenni az asztalra, ellenben a Ragnarök ezt az akadályt sikeresen vette. Olyan érzés fogott el, mint annak idején A Galaxis őrzőinél, hogy valami újat és frisset láthattam, ami végre nem a kitaposott utakat járja be újra, hanem sajátot tör magának. Habár az idei folytatás csalódásként ért tavasszal, de lehet, hogy csak rossz passzban voltam, viszont a Thor: Ragnarök olyan szinten bejött, hogy alig hittem a saját szemeimnek.

Bevallom, bejött, hogy elszakadtunk a Földtől, és végre nem annak a megmentése a cél. A történet még ezen olvasatot figyelembe véve is snassz, viszont nem zavart, mert fantasztikusan kitöltötték a kis réseket, így nem jutott túl sok időm gondolkodni és azon agyalni, hogy "ne már, hogy megint ilyesmit akarnak lenyomni a torkunkon". Tartottam attól, hogy mennyire tolják majd túl a humort, de a végeredmény az, hogy csak pont annyira, ami még egészséges és szórakoztató. Úgy is fogalmazhatnék, hogy akiknek bejött A Galaxis őrzői, ezen a filmen sem fognak túl sokszor komoly arcot vágni és ezt még élvezni is fogják.

Maga a történetfelépítés összességében tetszett, ugyanakkor egy minimális hullámvölgy érezhető féltávon, majd a játékidő háromnegyedéhez érve, nem értettem, hogy miért hagytak ilyen kevés időt a főgonosz eltiprására. Utólag nem bánom, meg semmi ilyesmi, mert sajnos Cate Blanchett hiába nagyon erős karaktert játszik és testesít meg, valahogy mégsem bírta volna el, hogy hosszabban fejtsék ki a múltját és a leigázása elnyújtásába is simán beletörhetett volna a bicska. Ezeket figyelembe véve szerencse, hogy nem teljes egészében rá építették a cselekményt.

Viszonylag hosszú várakozás előzi meg Hulk felbukkanását, akiről már az előzetesekből is kiderült, hogy nagyjából mit várhatunk tőle. Viszont ő is tudta emelni a tétet, maga a CGI kidolgozása, de főleg az, hogy mivé lett, nem igazán tetszett, de Mark Ruffalo felpezsdíti a karaktert. Még szerencse, hogy Chris Hemsworth is eggyé vált már Thorral, így lazán tudtak viccelődni és a közös bratyizós jelenetek is nagyon jól, de még inkább szórakoztatóra sikerültek. Egyszerűen minden smakkolt, nem kellett az órámat nézni, nem matattam popcornért sem, simán csak faltam a közös jeleneteiket. Mindemellett azokkal a részekkel sincs gond, amikor külön-külön kell állniuk a sarat. Hemsworth kapcsán még annyit, hogy bátor húzás, amit a végén meglépnek a karakterével, és kicsit sajnálom is, de hát ez van, haladni kell a korral és fejlődés alá vetni a karaktert.

Tom Hiddleston Lokija nagyon hiányozna, ha nem lenne. Igazán üdítő a karaktere, aki valóban a csínytevés igazi nagy mestere, és ezt nincs is értelme tovább taglalni. Természetesen sokat ad hozzá a dologhoz a színész karizmája - nálam simán ott van a fiatalabb generáció nagy kedvencei között. Idris Elba és Karl Urban is kellemes meglepetés, habár előbbit eddig is csíptem, utóbbi okozott végül kudarcmentes csalódást. Persze ne feledjük, hogy Anthony Hopkins szintén erősíti a remek mellékszereplők vonalát, és Benedict Cumberbatch felbukkanása is eszement jó húzásnak bizonyult. Persze Tessa Thompson és Jeff Goldblum majdnem kimaradtak a felsorolásból, pedig kár lett volna értük. Imádtam mindkettejüket.

Tényleg olyan már ez a Marvel univerzum, hogy mindegy, mi az adott film címe, a karakterek egy része középpontba kerül, és akcióznak együtt egy jót. Itt sem történt ez másként, de tényleg kellett már, hogy elszakadjunk a nyavalyás Föld bolygótól, hiszen az űrben annyi lehetőség van. Persze ezzel be is lehet fürdeni, Taika Waititi rendező viszont nem engedte lazára a gyeplőt és ez végig érződik is. Szeretem, amikor valaki tudatosan végzi a munkáját, és Hollywoodban ilyen szakemberből többre lenne szükség.

A Thor: Ragnarök képi világára nyilván nem lehet panaszunk, de a 3D-t továbbra is rettentő nagy parasztvakításnak érzem. Egyszerűen nem tudják ideálisan kihasználni a technológiát, és nemcsak, hogy nem éri a plusz kiadást a mozijegy, de még hasztalan is. A témával kapcsolatosan ez utóbbi zavar leginkább. Tökre úgy érzem, hogy ezúttal sem adott hozzá semmit. Viszont a magyar szinkront dicsérnem kell. Minden flottul működött, jól áthozták a poénokat, nem tűnt elkapkodott munkának a fordítás sem, és a karakterekhez is sikerült megfelelő szinkronszínészeket párosítani.

Ha Marvel film, akkor vége főcím utáni jelenet(ek). Komolyan, erre még 2017-ben mondatokat kell pazarolnom? Lassan tíz éve indult útjára ez az univerzum és az emberek a film utolsó képkockáját követően fejvesztve rohannak ki a teremből, mintha bombariadót fújtak volna. Ezúttal két jelenet jut, a másodikra pedig több percet kell várni. Az már egy másik kérdés, hogy utóbbira nem igazán érte meg ennyit ülni, de ez sokadrangú. Visszakanyarodva a Thor: Ragnarök végső ítéletéhez, nekem ez a felvonás iszonyúan tetszett, pláne, hogy remekül vegyítették az igazi űrjeleneteket a "szárazföldiekkel". Kissé félve írom le, de ugrasztom rá a 10/10-et.