A Batman: Kezdődik! folytatásában, A sötét lovagban Christopher Nolan ismét együtt dolgozik Christian Bale-lel, aki újra magára ölti Batman/Bruce Wayne szerepét a bűnözés ellen folytatott háborúban. Jim Gordon rendőrhadnagy és Harvey Dent kerületi ügyész segítségével Batman egyszer és mindenkorra le akar számolni a szervezett bűnözéssel Gothamban. Hármójuk összefogása eredményesnek bizonyul, de hamarosan egy feltörekvő és agyafúrt bűnöző célpontjává válnak, akit úgy ismer a világ: a Joker. A torz lelkű gonosztevő tombolása káoszba taszítja a várost, Batmant pedig egyre közelebb kényszeríti ahhoz, hogy átlépje a határvonalat az igazságosztás és az önbíráskodás között. Batman ősellenségét, a Jokert Heath Ledger játssza, Dent szerepében pedig Aaron Eckhart tűnik fel. Csatlakozik hozzájuk Maggie Gyllenhaal, mint Rachel Dawes, és visszatér a Batman: Kezdődik! három sztárja, Gary Oldman Gordon, Michael Caine Alfred és Morgan Freeman Lucius Fox szerepében.

Régóta pótolni szerettem volna ezt az írást, negyedik újranézés ez már nekem az éjféli premierrel együtt, amit kipattant szemekkel ültem végig. Biztosan észrevettétek, hogy a címben hátul foglal helyet a magyar, ami azért van, mert nekem nem tetszik, és az én szememben örökre The Dark Knight marad, mint ahogyan soha nem fogom megnézni magyar szinkronnal sem. Csak és kizárólag eredeti nyelven vagyok hajlandó elé leülni, nem kérek a Stohl féle Joker-szinkronból, amit bár jónak tartanak, és kihozták a maximumot lehetőségeinkből, de szerintem förtelmes, nem beszélve, hogy utálom a hangját, plusz elveszi Ledger alakításának varázsát.

Nem sok példa van arra, hogy egy képregényfilm felkerüljön az IMDb Top10-es listájára, de ennek sikerült, és majd három évvel a premier után is tízedik. Christopher Nolan és Jonathan Nolannel körmölte a forgatókönyvet, amit elképesztőnek, kiszámíthatatlannak és fordulatokkal telinek tartok, bár természetesen most már nem okozott meglepetést, de még másodjára és harmadjára is rajongtam érte. A Kezdődik!-hez képest még több adrenalint pumpáltak az akciójelenetekbe, és minden technika fejlődött, mindenki jobban belejött szerepébe.

Tetszik ez a fejlődés, hogy mindenki haladt felfelé a saját útján és előre az idővel, de Katie Holmes-t Maggie Gyllenhaalra cserélni? Ez hülye húzás volt, bár nem emlékszek az okára, hogy Katie miért nem tért vissza. Az újításokhoz sorolnám a Batmobile-os jelenetet, ami még nagyobb látványban részesíti a nézőt, ami normálisnak számít egy Nolan folytatásfilmben, de az igazi fejlődés akkor tűnik szembe, mikor kiválik a Patpod, ami már közel sem átlagos, ráadásul mindez IMAX-ben pompázik. Modernebb technológiával rendelkezik Batman, akinek durvább lett a hangja, a felszerelése, és a fehér szemet is behozták.

Kisebb negatívumként éltem meg, hogy Batman ezúttal mindent maga mögött hagy és nem akar tanulni semmi újat, ellenben az előző résszel. Christian Bale még mindig jól hozta a címszereplőt, de egy olyan zseni mellett, mint Heath Ledger esélye sem volt labdába rúgni. Színészileg értem természetesen, és kicsit mindkettejüknek, de talán Jokernek jobban szorítottam, pedig nyilvánvaló, mivel végződik a film. Batman igazán méltó ellenségre talált Jokerben, aki megszorongatta és nem zavarták le egyhamar közös harcukat. A három tapasztalt róka, Michael Caine, Morgan Freeman és Gary Oldman nevét szinte fölösleges leírnom, hiszen mindegyikük hozta az elvárt szintet, sőt Oldman csak profibb lett, Caine és Freeman meg mikor nem játszik kiválóan? Aaron Eckhartot kimondottan bírtam Harvey/Kétarc szerepében, és karakterének születését is milyen jól megoldották már. De nálam még a polgármesterként feltűnő Nestor Carbonell is megmaradt, pedig nem sokat szerepelt. A gonoszok közül Michael Jai White-tól és Eric Robertstől szintén méltó alakítás láthattuk, viszont Cillian Murphy (Madárijesztő) esetében kicsit hihetetlen, hogy pont őt csak úgy letartóztatják. Látjuk még őt valamilyen formában, úgy érzem.

Joker, vagyis Heath Ledger minden egyes felbukkanása fénypontja a filmnek, nem beszélve gondosan kidolgozott mondairól és beszédstílusáról, melyek művészi módon hagyják el száját. Játéka, testbeszéde, és minden egyes mozdulata egyedülálló és utánozhatatlanul laza, épp annyira, hogy extra pillanatokhoz juttatja a nézőt. Anno nagyon örültem, mikor megkapta a Posztumusz-Oscar-díjat, és hatalmas veszteség hiánya a színészvilágban. Teljesen egyesült és eggyé vált Jokerrel, a flepnissel, aki soha nem tervez, hanem spontán cselekszik. Fegyvere a megtévesztés és a randomság. Ahogy sétál végig az utcán, amit a börtönben művel, és ahogy kinéz a Gotham utcáin száguldó rendőrautóból, már-már beteges, közben meg lehengerlő.

Gotham City megalkotása a Kezdődik!-ben sokkal képregényesebb lett, bár az összképben ez pont nem dominál, és nekem ez a városkép is feküdt, de tény és való, hogy az előzőhöz nem ér fel. Hans Zimmer a filmzenét még őrültebbé és eszelősebbé komponálta, ami nélkül hiányt kellene írnunk.

Maggie Gyllenhaal miatt legszívesebben levonnék egy pontot, de akkor sem zavart annyira, és most sem szól bele az összképbe, ami 10/10 pontban mutatkozik meg. Gyere The Dark Knight Rises, gyere!