2019-et írunk. Egy speciális osztaghoz tartozó Deckard éppen visszavonulni készül, amikor újabb feladatot kap. Öt replikáns eltérített egy űrhajót, hogy visszatérjenek a Földre és megkeressék megalkotójukat: az életüket szeretnék meghosszabbítani. Deckard feladata, hogy megakadályozza ezt, felkutassa és végezzen a replikánsokkal. A film az egyik legismertebb és legjobban sikerült sci-fi a film világában. Rengeteg kérdést feltesz: Mit jelent embernek lenni? Mi az élet értelme? A válaszokat azonban a nézőre bízza.

A film, amit olyan régen láttam, hogy szinte alig emlékeztem belőle valamire. Hát igen, gyerek voltam még, így vehetjük úgy, hogy klasszikuspótlás történt. Talán nem túlzás a Szárnyas fejvadászt úgy nevezni, hogy a sci-fik úttörője, és a minden idők legjobb sci-fije kifejezést is elbírja. Ridley Scott rendező már harminc évvel ezelőtt is gigantikus magasságokba törő rendező volt, hiszen egy ilyen sci-fit tető alá hozni akkoriban… Még ma is meghajolok előtte ezért, hiszen a látványvilág embertelenül szép - persze korához képest értendő, de akár mai kisebb alkotásokat is simán leigáz.

Tudjátok jól, de azért az újaknak leírom, hogy a régi filmekkel úgy vagyok, hogy mindent a maga helyén, illetve jelen esetben idejében kell kezelni. Tehát, ha leülök egy Alien elé, nem azért teszem, hogy a technológia miatt belekössek az élő fába is. A helyzet érdekes jelen esetben, hiszen a film szerint 2019-ben járunk, ami a jelenünkhöz képest mindössze pár évre van. Nyilván harminckét évvel ezelőtt nem tudták, hogy hogyan alakul a jövő, de mindenképpen remeknek mondanám azt, ami vászonra került.

A Szárnyas fejvadász egy időtálló sci-fi, ami még húsz, harminc, esetleg ötven év múlva is klasszikusnak fog számítani. Érdekes, hogy a régi, nem kedvenc filmek esetenként szoktak untatni a lassú lefolyású játékmenetük miatt, azonban itt ilyesmiről nem beszélhetünk. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy nem lassan, minden utat kijárva mennek végbe az események, csupán arról van szó, hogy imádtam nézni a művészire vett képeit, az esőt, a fényeit, a fényképezését, és közben arra gondolni, hogy annak idején friss filmként mekkora siker lehetett.

Nem beszélve arról, hogy a kedvenc színészeim közül ketten is feltűnnek a filmben. Az egyik Harrison Ford, aki az elmúlt évtizedek során beleírta magát Hollywood történelmébe, de ezt a filmet megelőzően "csak" Star Warsozott, na meg az Apokalipszis mostot se feledjük tőle. Remek kalandfilm karakter, bár itt ettől azért valamivel többről van szó. A női front is csodás, kezdve a sort Sean Younggal, folytatva Daryl Hannah-val - utóbbi a rosszak oldalán keverte azt a bizonyosat Rutger Hauerrel maga mögött. Mindegyiküket bírtam, és nem meglepő módon senki sem okoz csalódást.

Lassan zárom is soraimat, hiszen bizonyára megvolt a film. Ellenkező esetben listára vele, vagy lejátszóba be. A 10/10-et nem nagy kunszt kitalálni, aztán jó lenne, ha összehoznák már azt a folytatást, vagy mifenét, hogy végre válaszokat kapjunk kérdéseinkre, illetve a lezárásra.