Az ifjú legénység első útjára készül a valaha készült legfejlettebb csillaghajó, a U.S.S. Enterprise fedélzetén. Ezen az úton, mely csupa akció, humor, kozmikus veszély, az újonc kadétoknak meg kell állítaniuk egy gonosz lényt, akinek bosszúmissziója az emberiség létét fenyegeti. A galaxis sorsa két rivális kezében van. Egyikük, James T. Kirk (Chris Pine), a bajkeverő, kalandkereső iowai farmerlegény. A másik, Spock (Zachary Quinto) egy logikán alapuló társadalomban nevelkedett, amely elvet mindenféle érzelmet. Amint a heves ösztön összecsap a hideg ésszel, valószínűtlen, de erős szövetségük az egyetlen, amely átvezetheti legénységüket az elképzelhetetlen veszélyeken, hogy eljussanak oda, ahová ember még nem merészkedett!

Ha napjaink egyik legtehetségesebb rendezőjét kéne felhoznom, akkor mindenképpen J. J. Abrams-ra esne a választás, már csak azért is, mert szinte minden produkcióját hatalmas hype előzi meg, és teljesen jogosan. Jelen esetben is két kedvenc írójával, Roberto Orci-val és Alex Kurtzmannal dolgozott együtt, akik a forgatókönyvért feleltek, és bizony meg is látszik az összképen, sőt, ha belegondolok, az elmúlt 10 év legjobb sci-fijéről beszélünk. A filmre jellemző, hogy minden egyes mozzanata gondosan kivitelezett, és megtervezett minőségi munka. Az eredeti sorozatot nagyon felszínesen ismerem, és nagyjából ennyire is kedvelem, de ennek történetével abszolúte meg voltam elégedve, és olyan menetdinamikát diktált mindvégig, hogy másodjára is laza kétórányi szórakozás volt. Az effektek, a robbanások, és ami még cseszettül bejött a lassítások mellett, hogy a film végig pörög, és egy percet sem tököl el sehol, ráadásul jó belegondolni, hogy több olyan pillanat is akadt, amikor annyira hangulatos zenét toltak néhány jelenet alá, hogy a hideg futkosott a hátamon! De mit is várhatnánk egy J. J. Abrams produkciótól, ha nem ezt? Mit mondana erre Hancock: „Szép munka.”

Chris Pine az az arc volt a filmben, aki mindig mosolyt, esetleg röhögést generált a nézőben. Nem utolsó sorban pedig James T. Kirk szerepére nagyon korrekt választás lett, és egyben kedvenc karakterré nőtte ki magát nálam. Zachary Quinto nagyon sokak számára a Hősökből lesz ismerős, de annak ellenére, hogy kiállhatatlan a folyton Kirk ellen való áskálódása, ami miatt nem is igazán kedveltem, de színészileg jól hozta a formát, és valóban profi választás lett. A beszédéről, és a „nekem mindig igazam kell, hogy legyen” felfogásáról abszolúte Sheldon Cooper jut eszembe, akit gondolom, a legtöbb ember számára nem kell bemutatni. Zoe Saldana női karakterként már rögtön a belépőjével meg tudott venni, nem beszélve pazar dumájáról, és színészi játékáról. Részemről ő az első barna bőrű színésznő, akit igazán kedvelek az utóbbi időben. Leonard Nimoy, vagyis Spock Prime visszahozása egy cameo szerep erejéig igazán hasznosnak bizonyult, és így a rajongókban sem kelt hiányérzetet.

Szó mi szó, elég csak a trailerét megnézni, és akinek az tetszik, a filmben sem fog csalódni. Ezt nem Star Trek-fanként mondom, minden elfogultság nélkül, és egy 9/10-es filmélményt még mindig tudott hozni másodjára is.

A hazai DVD kiadvánnyal úgy gondolom, elégedett lehet minden DVD gyűjtő, mint ahogyan én is, hiszen extrákban nem szűkölködik, erre ékes bizonyíték a második lemez, aminek teljes területét elfoglalják. A hang is, és a kép is mindvégig tökéletes, az utóbbi szinte majdnem teljes DVD9-et elfoglal, míg előbbinek minőségére ott a garancia, hogy a mozi verzió alá készült, nem kis gázsiból. Viszont egyetlen jelenetbe bele kell kötnöm, ahol nem találták el a hangot, ez pedig a trailer első harmadát is kitevő ifjú Kirk megszólalása, ami nem igazán lett telibe találva. Itt mindösszesen a nevének kiejtésére gondolok, tehát aprócska bakiról beszélünk. Én magam egy szép fémdobozra ruháztam be, mely ékes darabja polcom tartalmának, de a feljebb látható külföldi példány se kutya!