2003-ban egy éjszakán a Harvard egyetem hallgatója, és számítógépzsenije, Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) leül számítógépe elé, és hevesen dolgozni kezd új ötletének megvalósításán. Mit tud ő kezdeni egy kollégiumi szobában lázas blogoláson, és programozáson kívül? Ekkor megszületik a Facebook, amely azonnal kommunikációs forradalommá növi ki magát. Mindössze hat év alatt 500 millió barátra tesz szert, és Mark Zuckerberg a történelem legfiatalabb milliárdosává válik… de a vállalkozása személyes és jogi bonyodalmakhoz vezet.

Egyszerűen zseniális! Az ilyen filmek miatt éri meg moziba járni, elképesztő, amit David Fincher művelt a témával. Szinte tökéletes alkotás a világ legelterjedtebb közösségi oldaláról, és úgy gondolom, amit lehetett, kihoztak belőle. Komolyra gyúrt, összetett film született, aminél nem árt odafigyelni, és az sem hátrány, ha gyorsan tudsz olvasni, mert párbeszéd akad benne bőven. Ez egy nagyszerű példa arra, hogy nem kell ’20 poszter és egy tucat bemutató, vagy klip a sikerhez, elég, ha David Fincher foglal helyet a rendezői székben, aki mögött már van némi referencia. Ezúttal sem okoz csalódást, végig érződik a magabiztosság mind a színészek, a zene, és a történet terén is. Külön kiemelném a zenét, mert bár nem pakolták vele tele, mindössze néhány szám csak jókor volt jó helyre elhelyezve, ami kegyetlenül hozta a hangulatot és tükrözte az aktuális téma súlyát.

Sokan csak a pénzt látták az elkészítésben, hogy minek nekünk 2010-ben egy Facebook-ról szóló film? Pedig itt pont nem erről van szó, hanem arról, hogy aki igazán ismeri Fincher munkáit, tudja, hogy pont nem a bevétel volt a célja, hanem egy maradandó és tanulságos filmet készíteni. Ez teljes mértékben összejött neki, hiszen gondoljunk bele, akármennyit is hoz a világpiacon, ez ahhoz képest zsebpénz, amivel a FB-nál gazdálkodnak. Ezt csak úgy azért közöltem, mert több helyen olvastam erre kihegyezett hozzászólásokat.

Kisebb, és egyetlen negatívumként tudom felhozni, hogy nem tértek ki rá, hogy a Facebook megalapulásától számítva miből érkezik a bevétel? Lehet, csak elbambultam valahol? Mert épp azt magyarázta benne Zuckerberg, hogy nem akarja teletolni az oldalt reklámokkal, mert akkor már nem lenne igazi a FB.

A szereplőkre kitérve szintén mély hajlongás a direktor előtt, aki összecsődített egy rakat baromi tehetséges fiatal színészt, akikre bátran építhetett. Most így hirtelen egyetlen olyan színész sem jut eszembe, akibe bele lehetett volna kötni, még Justin Timberlake sem, pedig ő aztán nem színésznek való, de ez a karakter kimondottan illett rá. Vissza az elejére egészen Jesse Eisenbergig, aki igazán főnyeremény volt Mark Zuckerberg megformálására, aki nagyon pihent, elvont és egyben zseniális elme, hatalmas tudással. Algoritmusok, egyenletek, miegymás, csak úgy pörögnek az effajta dolgok az agyában. A papucsának és pizsamájának megemlítését nem hagyhatom ki, sokszor csal mosolyt a néző arcára, ugyanakkor van egy bizonyos feelingje. Leginkább Sheldon Cooperhez tudnám hasonlítani a karaktert, akinek folyton szómenése van, és olyan dolgokról hablatyol, hogy az átlagember hozzászólni sem tud. Sokak számára ez biztosan idegesítő tényező lesz, de akinek van valamennyi rálátása a témára, az bírni fogja őt, viszont ezáltal azt is értem már, miért nem szeretik őt sokan. Andrew Garfield az alapítótársát játszotta, akiben megvan az a bizonyos dolog, ami megfogja a nézőt, és eddig nem szimpatizáltam vele, de belé is szorult bőven tehetség. Kíváncsi vagyok mit művel majd Peter Parker karakterével. Rooney Mara és Brenda Song neve sem maradhat ki az értékelésből, mivel ők is követték az előbb említett két úriembert, ha nem is pont úgy, de női fronton jónak bizonyultak. Nagyon is jónak!

Ezen kívül tetszett az ottani egyetemi élet bemutatása, ami rengeteg bulival, olykor kellemetlenséggel, örömmel és drámával jár. Az egyik diszkós jelenet a zene és más dolgok miatt kimondottan megragadt bennem. Kellemesen tálalták a jogi dolgokat, ami köré fonódik igazából az egész történet, és emészthetőre sikerültek a visszaemlékezős jelenetek, melyből összetevődik a végeredmény.

Szinte biztos vagyok benne, hogy idehaza nem nagy célközönséget fog megmozgatni, hacsak az emberek nem azért ülnek be rá, hogy „na, megnézzük a Facebook filmet”, és nagyon sokak számára lehet majd unalmas a sok beszéd miatt. Részemről, amint kiadják DVD-re, biztos vagyok benne, hogy újra nekiülök, és megnézem a nem mindennapos szövegének, és zsenialitásának köszönhetően.

Mint írtam, szinte tökéletes drámát köszönthetünk, így már most kijelentem, hogy az éves Top10-ben helyet kap, és ha pontjait kérdezitek, akkor abszolúte egy erős 9/10 a válaszom.