A filmben Ethan Hawke egy írót alakít, aki valódi bűnesetek alapján veti papírra a regényeit, és egy nap nyugtalanító tartalmú filmekkel teli dobozra bukkan. Ezzel olyan természetfeletti események sora veszi kezdetét, amelyek rémálommá változtatják a szerző és családja életét.

Odakint annyira jó visszhangja volt, hogy egy próbát bizony simán megért, és basszus… odaver, méghozzá ahogy egy jobb horrorfilmnek illik: durván és a végén ad házi feladatot, elgondolkodtat. Sablonos sztorival indítanak, és eleinte még kiszámíthatónak is tartottam, de félóra-negyven perc után megembereli magát, és feláll a porból. A rendezés Scott Derrickson lelkén szárad, amely mindent összevetve baromi szép munka, bár az elején éreztem némi kínlódást, bizonytalanságot, de a későbbiekben kapunk kárpótlást ezekért. Számomra az eleje felé elég vontatott volt az a rész, amikor a főszereplő az esetek után nyomozott, és akkor fölöslegesen borzolták a néző idegeit. Féltem, hogy ebből később baj lehet, de ügyesen megoldották, hogy ne erre szegeződjön a figyelmem.

Az első komolyabb hatást a fűnyírós résztől kezdve éreztem, és bár a borzongástól távol álltam, közben pszichésen mégis hatottak a képsorok. Az aláfestő zenék kimondottan jók, mondjuk az elején főleg ezzel volt bajom, amikor azt írtam, hogy fölöslegesen borzolják a néző idegeit. Napjainkban ritka az értelmesebb fajta horrorfilm, és ez egyáltalán nem tipikus, előre szólok, hogy nincs tele a film agyatlan ijesztgetéssel, és hatásvadász vérontással. Csak amire tényleg szükség van, hogy kategóriájának vérbeli tagja lehessen. Először nem tetszettek az "ott van, de még sincs" módon megjelenített nemkívánatos személyek, de aztán a megvalósítás annyira valóságos lett, hogy elkezdtem látni a benne rejlő értékeket.

Ethan Hawke rémisztően jól alakította az álmát kergető, elveiből nem engedő vidékre költözött írót, és szerencsére a karakterére is fordítottak elég energiát, amit úgy értsetek, hogy ténylegesen kell színészkednie, nem csak elvolt, mint a befőtt. Remekül játszotta a kiborult, már-már halálra rémült családapát, viszont a feleségét alakító Juliet Rylance vele szemben háttérbe szorult, mondjuk a civakodós jelenetüknél látszott mindkettőjükön, hogy mennyire beleélték magukat a szerepeikbe. A további szereplőket nem méltatnám szóra - nem azért, mert rosszak voltak, csak egyszerűen… Amikor gyerekeket látok horrorfilmben, vagy erősebb idegzetűeknek szánt thrillerben, mindig elgondolkodom, hogy vajon hogyan hathat ki a jövőjükre egy ilyen szereplés, vagy, hogy milyen lelki világgal rendelkezhetnek, de a legfőbb kérdés, hogy hol a fészkes fenében vannak a szüleik?! Nyilván filmes trükkökkel sok mindent lehet 'varázsolni', de összességében vannak olyan szituációk, amikor annak a kiskorúnak tényleg át kell élnie az adott jelenetet. Mindenesetre felfoghatatlan számomra ez a téma, a hozzáállás, vagy nevezzük bárminek is.

Ugyan első ránézésre olyan semmilyennek tűnt, de elég hamar kimászott ebből a gödörből, a 7/10-es osztályzatot pedig megérdemelten zsebelheti be, mert a végére néhány perc erejéig mondhatni maga alá gyűrt.