Üdvözlünk Sin Cityben! Ez a város hívja és vonzza a makacs, kellemetlen alakokat, a korrupt jellemeket és az összetört szíveket. Alig hihető, nehezen kezelhető hősök univerzuma, akik nem adják fel. Az utolsó percig megpróbálnak helyesen cselekedni egy városban, amely nem törődik velük.

Az ő életükről szóló négy történetből épül fel a kult-hagyománnyá vált eredeti képregényt alkotó Frank Miller, valamint Robert Rodriguez és a vendégrendezőként feltűnő Quentin Tarantino elsöprő erejű műve. 2005-ben kétségkívül a legizgalmasabb, legegyedibb filmalkotások közé sorolható, ami elé mai napig bármikor szívesen ülök le. Most egyenesen a külföldről érkezett újravágott extra változatot néztem meg, ami 23 perccel hosszabb az idehaza megjelent kiadványtól. Ez idáig nem volt hozzá szerencsém, de be kell látni, jelen esetben kimondottan izgalmas perceket told hozzá, melyeknek elég nagy jelentőség jut a legtöbb esetben. Robert Rodriguez Frank Millerrel és Quentin Tarantino-val karöltve mondhatni tökéletesen egyedi alkotással rukkolt elő.

A képregényes vonásokat le sem tagadhatná, hiszen tele abszurd dolgokkal, ami ez esetben nem bűn. Frank Miller képregénye tökéletes alapanyag, amiből ugyan nem könnyű dolgozni, de így, hogy ő felelt a forgatókönyvért, a lehető legizgalmasabb lett a végeredmény, és olyan maga a film, mintha a képregényt olvasnád. A négy kis részlet mind külön-külön történet, mégis valahogyan összekapcsolódnak az események. Ennek eredményeképp kapunk a film közben több stáblistát, vagyis mintha befejeződne a film, de mégsem. Egyedi megoldás, de nincs vele baj, működött a dolog.

Kivel is kezdjem az impozáns szereplőgárdából? Talán Bruce Willis az egyik legnagyobb kedvenc benne, kinek karaktere egyedi, magával ragadó, mint ahogyan a képi világ sem a jól megszokott, és piszkosul illik ebbe a mocskos világba, ami mégis olyan szép. Na, ez a tudás! Michael Madsent legtöbb szerepében csípem, valahogy igazi keménylegény, és mellé sorolható még Benico Del Toro, Clive Owen, Michael Clarke Duncan, Elijah Wood, akiktől szintén profi munkát láthattunk. Még maga Frank Miller is feltűnik egy röpke vendégszerep erejéig (ő játszotta a papot). Mickey Rourke Marv karakterét elevenítette meg, és Bruce Willis Hartigan-ja mellett ő volt a másik legnagyobb bad-ass figura!

Következnek a hölgyek, mert annyian vannak, hogy megérdemelnek egy újabb bekezdést. Kezdeném legnagyobb szívfájdalmammal, Brittany Murphyvel, akinek tavalyi halálával színtelenebb lett a filmvilág. Jessica Alba mindig kiváló látványban részesíti a nézőt, nem beszélve mostani szerepéről, a kis Nancyről, akit tökéletesen hozott a néző elé. Most így belegondoltam, és azóta alig volt normális szerepe, pedig… Ebben a kiváló óvárosi közegben szerepet kapott még Jaime King, Rosario Dawson, Devon Aoki és Carla Gugino. Óváros, vagyis a lányok világa látványos, durva és szexi.

Először mikor hallottam róla annak idején, hogy fekete-fehér és nagyon ritkán színes képkockákkal teli, tartottam tőle, de emlékszek rá, hogy már akkor is egy az egyben megvettek vele. Különösen tetszettek a kameraállások, pl. amikor a hóban száguldó kocsit mutatják felülnézetből, egyszerűen fantasztikus. Ha már kocsik, ugye tele régi autókkal, ami nem napjainkból származik, viszont a helikopter és még néhány dolog igen, és eme két világ keverése szintén jól szuperált.

És tudjátok, mi még a durva? Hogy mindezt, amit felsoroltam $40 millióból rakták elénk. Gondoljunk bele, itt ez a rengeteg neves színész, a látványvilág, és mind-mind kegyetlen jól funkcionált a Frank Miller forgatókönyvének köszönhetően.

Nálam ez kétségkívül kultfilm marad, és pontjait egyértelműen 10/10-re teszem, és kíváncsian várom a folytatást. Magát a fémdobozos DVD kiadványt érdemes beszerezni minden kemény rajongónak, nagyon jól néz ki, bár magyar vonatkozás nem található rajta.