Egy kíméletlen drogháborúban nincsenek szabályok… Miután a mexikói kartellek terjeszkedése egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államok területén, Matt Graver (Josh Brolin) különleges ügynök újabb véres küldetésre indul: ismét szövetkezik a hidegvérű kolumbiai bérgyilkossal, Alejandróval (Benicio Del Toro), aki évekkel ezelőtt bosszút esküdött, amikor a kartell emberei megölték a családját. A terv: Alejandrónak el kell rabolnia Isabela Reyest (Isabela Moner), a hírhedt drogbáró tizenéves lányát, hogy brutális viszályt robbantsanak ki az egymással vetélkedő kartellek között. Ám az akció kimenetelét veszély fenyegeti, és a lány sorsa az elszánt kolumbiai kezébe kerül…

Egy ilyen második rész után nem tudom, hogy akarok-e harmadikat. A Sicario - A bérgyilkos a semmiből robbant be nálam kultuszfilmmé, kétszer is újranéztem a premier óta, így nem csoda, hogy a Sicario 2 - A zsoldos egyrészt nagyon várt idei nyári akciófilmként élt a fejemben, másrészt csupán annyit vártam el, hogy legyen annyira pörgős, tökös és kegyetlen, mint a felvezetés. Úgy tűnik viszont, hogy Denis Villeneuve hiányát nem sikerült áthidalni a helyére érkező Stefano Sollimával. Az olasz származású szakember olyan produkciókért felelt korábban, mint a Gomorra tévésorozat, vagy mondjuk az A.C.A.B., így alapvetően jó kezekben volt a Sicario 2, mégis elmaradt az a fajta katarzissorozat, amit az első résztől csípőből megkaptunk.

Taylor Sheridan forgatókönyvíró visszatérése egyértelműen pozitív pontként jelenik meg a listán és Sollima is ideális választás, ettől jobb munkát egyedül Villeneuve lett volna képes végezni. Annak ellenére, hogy kicsit osztottam az ívet az előző bekezdésben, valahol elégedett vagyok, mert lehetett volna ez rosszabb is, meg hát, mit vártam egy folytatástól?! Nem is kérdés, hogy a második felvonást sokszor a szereplők mentik meg, de róluk később. Örülök, hogy Sheridannek továbbra is volt töke, mert egy-egy komolyabb következménnyel járó jelenetnél erősen aggódásba kezdtem, hogy csak nem veszik a figurát Hófehérkés finomságúra. FEHÉRREL SZEDVE SPOILERES RÉSZ KÖVETKEZIK: Az a bizonyos ominózus jelenet a vége felé, amikor Benicio Del Torót a kis patkány a homokban fekve lövi halálra, megmozgatott bennem néhány érzést, és majdnem sikerült meglepniük is. Végig bíztam benne titkon, hogy a száját lőtte át az agya helyett. Ezt követően a befejezés végig epikus hangulatú, mindennél kegyetlenebb, amit nagyjából az egész filmtől elvártam volna. SPOILER VÉGE

Tényleg nem is kérdés, hogy a Sicario 2-t egyértelműen a főszereplők mentik meg, habár egy idő után Josh Brolin kétségbeesett lépéseit nem szívesen követtem nyomon, ám ez semmit sem von le a színészi játékából. Brolin és Benicio Del Toro hihetetlenül jó párost alkotnak ebben a Mexikó-közeli alvilágban. Pontosabban, Del Toro egy legenda a szememben. Jeffrey Donovant egyébként is csípem, ez a szerep pedig jól illik hozzá és még nyár is adott, csak a miami-i forróság hiányzott - ha értitek, mire célzok. Az újoncok is jól szerepeltek, Isabela Moner alakítása döbbenetes, de Elijah Rodriguezre sem lehet panaszunk. A többiekről csak név nélkül jegyezném meg, hogy nem rajtuk állt vagy múlott az egész, mindenkitől közegbeillő alakítást láthatunk.

Az akciójelenetek sokszor hiába jók, már nem nyűgöztek le, pedig tényleg sokat vártam a Sicario 2-től, és ezen sorokat olvasva nyilvánvalóan érződik, hogy kissé csalódtam. Elképzelhető, hogy az eredetiség hatása hiányzott, vagy a zenék nem tüzeltek fel kellőképpen egy-egy jelenetre, de sokszor hiányérzet öntött el. Alapvetően nagyon nem zavar, ha egy filmet művészire vesznek és ezzel a Sicario 2 is bepróbálkozik, csak hát beletörik a bicskája. A kétórás játékidőből negyedóra simán kukázható lenne, többször úgy éreztem, hogy játszanak az időmmel és hogy állunk. Esetleg Sollima tévés múltja okozhatta még azt, hogy néha állóvízben kellett evezni. Visszatérve a film zenéire, ezek azért összességében azért jól fokozzák a hangulatot, és ez megint csak nagy szerencséje a második résznek.

Egyébként az is egy verzió, hogy a marketing ment félre és túl jó előzetest vágtak a folytatáshoz - simán benne van, hogy innen fakad a csalódottságom. Kíváncsi leszek, hogy ti hogyan vélekedtek a Sicario 2-ről, de ha hasonlóan, mint én, akkor ti is értetlenül álltok majd az epizodikus befejezés előtt. Komolyan nem is értem, a készítők ennyire hisznek a sikerben? Ide harmadjára bizony már nem lesz elég Taylor Sheridant visszarángatni, pedig úgy zárul a film, hogy lennie kell folytatásnak. Gondolom, legrosszabb esetben egyenesen házimozira gyártják, de ne legyen igazam! Pontjait tekintve a hat felé hajlottam, de jobban belegondolva egészen jó dolgok sültek ki, így megelőlegezem a 7/10-et és ősszel kap még egy esélyt itthon, hátha csak rossz időben voltam rossz helyen.