A Hunter S. Thompson bemutatkozó regényén alapuló Rumnapló a vagabond Paul Kemp (Johnny Depp), egy igen zaklatott életmódot folytató újságíró történetét meséli el. A New York-i zsivajba és nyüzsgésbe, illetve a késő Eisenhower-kor fojtogató konvencióiba belefásult zsurnaliszta Puerto Rico romlatlan szigetére utazik, hogy az elnyűtt Lotterman (Richard Jenkins) által szerkesztőként felügyelt The San Juan Star helyi újságjába írjon. A sziget rum-fűtötte életvitelébe hamar belerázódó Paul rövidesen megszállottja lesz Chenault-nak (Amber Heard), Sanderson (Aaron Eckhart) őrjítően vonzó jegyesének. A kétes ingatlanfejlesztési ügyletekben utazó Sanderson egyike a növekvő számú amerikai vállalkozóknak, akik eltökélt szándéka átalakítani Puerto Ricót egy a gazdagok igényeit kiszolgáló kapitalista paradicsommá. Amikor a férfi megbízza Kempet azzal, hogy írjon kedvező hangvételű cikket legutóbbi sötét üzelmeiről, az újságíró döntéshelyzet elé kerül: szavaival vagy a korrupt üzletember nyerészkedését szolgálja, vagy leleplezi velük az egész rohadt bandát.

Hú, basszus, a Másnaposok dajkamese a Rumnaplóhoz képest! De úgy igazán kőkeményen. Az a nagy helyzet, hogy itt kérem bizony semmit nem szépítettek az égvilágon, elénk vetették a '60-as évek rideg Puerto Ricóját. A végeredmény? Nem tökéletes, de mindenképpen maradandó filmélmény. Örülök, hogy moziban nézhettem, mert nem mindennapos, ráadásul van egy jellegzetes momentuma a filmnek. Először bazira szidtam az operatőrt, hogy mi a jó eget művel azzal a kamerával, de a sokadik 'remeg a kép' jelenet után megláttam benne a zsenialitást. Mégpedig arról lévén szó, hogy nem az operatőr bambáskodott, hanem szerintem pont úgy próbálták elénk vetítetni az aktuális jelenetsort, ahogyan a főszereplők látják a körülöttük zajló eseményeket.

Bruce Robinson rendezett a saját kezűleg adaptált forgatókönyvéből, és mivel a regényt nem olvastam, így arról aligha tudok nyilatkozni, hogy mint adaptáció milyen lett, de mint film mindenképpen erősen rétegcucc. Jó néhány ember számára emészthetetlen vége nincs baromságnak fog tűnni, pedig elég, ha csak beleéli magát az ember, bár köztudott tény, hogy engem már maga Johnny Depp jelenléte is elszórakoztatott. Néhol nekem úgy tűnt, mintha egy olyan filmet néznék, aminek se füle, se farka, viszont legalább a végére kitisztul a kép, és korrekt lezárás után dobják elénk a stáblistát.

Azt a mindenit neki, hogy ez a '60-as évek mennyire bejön nekem még mindig. Hihetetlen egy időszak. Nagyon jól tükrözi ez a két óra, amiben nem finomkodtak - hiszen R-es korhatár besorolású -, hogy abban az időben két réteg volt főként. Egyik az aljanép, aki szinte már-már nyomorkörülmények között, mocsokban él, és az elit osztály, akiknek kacsalábon forgó palotájuk van. Ott tengetik mindennapjaikat, minden földi jót megadva maguknak. Luxusvilla, tengerpart, jacht, gyönyörű nő(k), és persze a biznisz, ami miatt élhetik ezt a fajta színvonalú életet.

Maguk a piálós jelenetek legtöbbször viccesek, de olykor átcsap betegbe is. Engem eléggé megvettek ezzel, viszont akadtak a filmben picit laposabb jelenetek, amik inkább súlyosak voltak, semmint szórakoztatóak. Természetesen itt a szórakoztató szót úgy értem, hogy filmélményhez juttatóak. Habár, ha belegondolok, elég jó az a jelenet, amikor Kemp és Chenault száguld a tűzpiros Chevyvel az óceánparton, és az út végén… na jó, nem spoilerezem el, hiszen hatalmas nevetést generált a teremben. Ettől már csak az sikerült viccesebbre, amikor Kemp szigetbeli barátjával, Salával, elindul a szétkapott kis autójukkal vissza a városba. Szegény tengely, és szegény őket látó népség. Mega fun.

Johnny Depp nagyon magabiztos, és profi, mint mindig. Szerencsére továbbra is hozta a szokásos grimaszait és fejszerkezeteit, amitől csak jobbá válik egy-egy pillanat. Közben pedig zseniálisan alakítja Paul Kemp-et, aki az esetek nagytöbbségében nem vetette meg a piát. Annyira elhittem neki azt a figurát, akit a vásznon játszott, hogy egy pillanatra sem kételkedtem benne. Ennyire részegnek lenni, és ezt eljátszani… ez már művészet. Még Aaron Eckhart is meg tudott győzni, bár az utóbbi időben elkezdtem kedvelni, mint színészt. Korábban valahogy nem fogott meg benne semmi, de mióta Kétarcként feltűnt, azóta eléggé komálom fickót. Jelen esetben egy pénzembert alakított, aki számára bármi elérhető, hiszen megvannak a megfelelő kapcsolatai, de egy dolgot nem lehet megvenni pénzen. Amber Heard egyszerűen csodaszép fiatal lány, akinek sütnivalója is akad, és nem egy üresfejű fruska. Elbűvölően ragyog forró tekintetétől, csodás mosolyától és szőke hajától a vászon. A ruhakölteményeit már meg sem említem, pazarul néz ki mindegyikben.

Még szombaton láttam, de a Rumnapló egy olyan film, amin kotlanom kellett néhány napot. Konkrétan miután kijöttem a moziból, nagyon vegyes érzések kóvályogtak bennem, de végül úgy döntöttem, hogy a 7/10 egy megfelelő pontszám lesz neki. Azért nem több, mert akadtak rések a pajzson, de valahol mégiscsak tetszett, szóval lejjebb pontozni pedig nem lenne fair. Tényleg csak óvatosan, ha még nem láttad, hangsúlyozom, erősen rétegfilm.