A szabadulás nem egyenlő a szabadsággal. Egy férfi (Dwayne Johnson) kiszabadul a börtönből, és tudja: legfontosabb feladata az, hogy megbosszulja a testvére halálát, akivel együtt vett részt egy félresikerült betörésben. Nem érdekli, hogy vannak-e tanúk. Nem finomkodik. Akinek része lehetett az árulásban, annak vége. Tudja, hogy csak néhány órája van. A nyomában egy zsaru (Billy Bob Thornton) és egy bérgyilkos (Oliver Jackson-Cohen). Ő mégis mindenen keresztülverekszi magát, hogy megtudja, pontosan mi történt azon a végzetes éjszakán, megtalálja a bűnöst, és a szemébe nézzen…

Ez csak egy ütemes kocogásnak felelt meg, nemhogy Rohanásnak. Ne vicceljenek már. George Tillman Jr. direktor nem sok mindent rendezett mostanság, ami lejött a filmből, mert nem azt a kőkemény akciófilmet kaptam, amire számítottam, és még kategóriáján belül is csak alig-alig tudta teljesíteni kötelességeit. A bosszúállós koncepción nem akadok fenn, hiszen kell néha ilyen is, és az a baj, hogy sok minden adott volt hozzá, de mégsem tudott felkecmeregni a padlógáz okozta porból.

Színészekből kapjuk a mostanság egyre nevetségesebb filmekben szerepet vállaló Dwayne Johnsont, akinek itt volt a ragyogó alkalom, hogy visszatérjen, amit meg is tett, csak épp a közeg nem működött vele együtt. Brutálisan kidolgozta a testét, amivel végig tekintélyt parancsolt, és szereplők közül talán rá mondható, hogy keményen odatette magát, de sajnos a végére ő is eltunyult. Nagyobb nevek közül akadt még egy Billy Bob Thornton nevű fazon, a lecsúszott láncdohányos zsaru, akinek pár napja van a nyugdíjig. Nagyszerű! Na, nem a szó jó értelmében. Carla Gugino-t bírtam, bár nem ruháztak rá nagy szerepet, mint ahogyan Maggie Grace is csak kis mértékben volt jelen. Viszont amit műveltek Oliver Jackson-Cohen karakterével az valahol a szánalom és az idiótaság között van. Bemutatják szépen a múltját, a jelenjét, aztán pedig folyton az orrunk alá dörgölik, hogy miből vált mivé. Hagyjuk már. Erőltetett, idegesítő karakter. Neki egyedül egy-két pörgős autósüldözős jelenetet köszönhetünk.

Ha már itt tartok, behúzom kicsit a kéziféket, hagy kopjon az a gumi. Egyrészt azért ültem be moziba, hogy megnézzem Johnson mire képes a megfelelő szereposztásban, az már más, hogy adódtak egyéb problémák, másrészt pedig valamivel több autós akciójelenetet vártam egy ilyen beállítottságú filmtől. Azért nem kell letörni, akadt benne néhány izgalmas gumicsikorgatós jelenet, és mikor itt jól tudtam volna magam érezni, belepiszkítanak. Legalábbis egy jelenet konkrétan megmaradt, mikor mutatják szépen felülnézetből a kocsit, halljuk a V8-as motor tökéletes dübörgését, és kb. három másodperc után vágás, amivel megfosztanak minket ettől az élménytől is.

A fordulatszámmérő nálam nem igazán lengett ki 3500 fölé - azt is csak néha -, pedig egy benzines kocsiról beszélünk, ami 7-8000-ig van skálázva, szóval semmiképp nem ér 5/10-től többet.