Azok a boldog 60-as évek, amikor bakelit volt CD helyett, az internet szabadságát meg a kalózrádiók jelentették. Sex, drog és Rock and Roll idejében vagyunk, az Északi-tengeren ringatózik egy hajó, mely a nap 24 órájában popot és rockot játszik.

A nép imádja őket, mindenki meg van értük zavarodva és őket hallgatja. A hajó tele dj-kel, így tudják biztosítani a nonstop zenét a hallgatóiknak és még piheni, csajozni és zülleni is van ideje mindenkinek.

A hajó csajoktól mentes, de kéthetente érkezik egy hajó egy rakat hölggyel, hogy a dj-ink ne unatkozzanak. Egy napon érkezik egy fiatal újonc a hajóra, akit anyja küldött oda. Egy picit felkavarja a hajó eddig sem unalmas életét. A hajón tartózkodik az apa, kinek kilétét homály fedte mindeddig. Az újdonsült fiúnak eddig még nem volt szerencséje a nőkhöz, így a hajó fejese meghívja unokahúgát, hogy összehozza őket. Mindeközben a kormány gőzerővel próbálja lekapcsolni őket, még törvényt is képes hozni az ügy hatékonyságának érdekében, több-kevesebb sikerrel akár sikerülhet is.

Nem kell megijedni a filmtől a cím hallatára, én sem vagyok egy nagy Rock and Roll rajongó, de a zenék egytől egyig hallgathatóak és összeköti a film részleteit. A története egyedinek mondható, már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy lenne hasonló storyval bíró film. Örülök, hogy nem egy sablon filmet láthattam. A filmben olyan nagy nevekkel találkozhatunk, mint Philip Seymour Hoffman (Kétely, Charlie Wilson háborúja), Bill Nighy, akit az Underworld egyes részeiben láthattunk a fő vámpírok Victoraként.

Nálam éri a 9/10 pontot, bár először csak 7-et akartam rá adni, de ahogy kezdett kialakulni a történet, így megtetszett és felkerekedett 9-re.