Riddicket egy látszólag kihalt bolygóra száműzik, ám hamar rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. Vérszomjas ragadozókkal találja szemben magát, akik nem kímélnek semmit, ami él és mozog. Riddick egyetlen esélye a túlélésre, ha vészjelzést ad le a zsoldosoknak, akik már 10 éve vadásznak rá. A bolygóra érkező első űrhajó egy veszélyes, és kegyetlen katonákból álló csapatot szállít, míg a második roham parancsnokáról kiderül, hogy személyes érdekek vezérlik. Mindegyik fejvadásznak egy a célja: elkapni Riddicket, és vele együtt távozni a bolygóról. De az idő egyre fogy: egy halálos vihar közeleg, és a ragadozók is a nyomukban járnak.

Riddick mindig is híres volt bombasztikus túlélőképességeiről és életellenes cselekedeteiről, és ez a film is így indít, amit igazán bírtam. Plusz pont jár érte, hogy bedobják a nézőt a mélyvízbe, nem tudunk sokat arról, hogy hogyan került az adott helyre, hogy miért küzd, és azt is csak találgathatjuk, hogy mi vezényli. Sok év eltelt azóta, hogy láttam az első két filmet, de annak idején eléggé kedveltem mindkettőt, viszont mire eljött a premier ideje, elbizonytalanodtam.

Elég kevés esély volt arra, hogy valaha is készül még rész a franchise-on belül, de David Twohy rendező és Vin Diesel addig küzdöttek, hogy végül csak összehozták nekünk. És szerintem nem csak utóbbinak szíve ügye a Riddick széria. Eléggé megoszlik a közönség véleménye, de most eljutottam oda, hogy megnézzem a Riddicket, ami egyszerűen csak jókor volt jó helyen. Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá, mert bennem is kissé vegyes érzések kavarognak, de több a pozitívum első ránézésre.

Tetszett, ahogyan küzdött a főszereplő egy új bolygón (majd kijavítotok, ha nem így van), és a különféle lények is eléggé bejöttek. Bár, az igazat megvallva, volt egy kis B-filmes beütése az egésznek, de ettől függetlenül többnyire jól szórakoztam. Egyértelműen látszott a filmen, hogy kisköltségvetésből dolgoztak, így elég sok jelenetnél segítségül hívják a sötétséget. Ami pedig a látványt illeti, szerencsés a helyzet olyan szempontból, hogy nem a lények kidolgozásán spóroltak, hanem inkább a különféle látványelemeken. Az állatok és lények is elég realisztikusak, persze meg lehetett volna profibb módon is csinálni, de nem ennyi pénzből. A tájak és ennek különféle elemei olyan hatást keltettek, mintha egy webes szériát néznék, kis túlzással a koncepciófilm is ráhúzható, mégis simán nézhető.

Vin Diesel az utóbbi években nagyon összenőtt Dominic Torettóval, így nem mondom, hogy egy darabig nem volt furcsa, hogy most egy teljesen más karaktert játszik. Viszont annyi szent, hogy az akciózás megy neki, és lehetne ő akár az idegen bolygón ténykedő Rambo is. Lerí róla, hogy profi, érti a dolgát, és a többiekkel szemben ő az egyetlen, aki tisztában van a rájuk leselkedő veszéllyel. Ellenfélként és/vagy barátként olyan színészek muzsikálnak mellette, mint a rosszarcú Jordi Mollá, a brutális kinézetű, de itt annyira nem kihangsúlyozott Dave Bautista, vagy Bokeem Woodbine. Női fronton pedig Katee Sackhoff az, aki kerülgeti Riddicket, és fordítva. Bejött a kettejük közti kapcsolat, a közös múlt, az elhintett kémia.

Annak idején ígértek nekünk R-es korhatár karikán belüli vérengzést, amit bizony kőkeményen be is tartanak. Eleinte olyan volt az egész, mintha egy kemény horrorfilmet néznék, fröcsögött a vér, ropogtak a csontok, és kő kövön nem maradt. Aztán a film középső harmadában szinte semmi nem történik ebben a szellemben, de a végére ismét rákapcsolnak, és megmutatják, mitől is döglik a légy Riddick 'háza táján'.

Végtére is elég jól szórakoztam, bár szerintem a játékidővel kicsit mellélőttek, de ennyi baj legyen, végül csak megoldották a folyamatosságot. Pontokban kifejezve a 7/10 elfér rá.