A Parajelenségek 3 az első két rész előzményfilmje, mely Katie és Kristi sokat emlegetett gyermekkorát dolgozza fel. Újabb paranormális jelenségeket kapott lencsevégre Henry Joost kamerája. Hideglelős horror a szomszéd házból.

Spoilerveszély! Holy crap! Még mindig van szufla ebben a franchise-ban, pedig erősen kételkedtem benne, hogy mennyire van nekünk szükségünk erre a folytatásfilmre előzményfilmre. Felépítését tekintve ugyanarra a sablonra építkeztek, mint a korábbi két résznél, és ez nálam egy kis unalmat csempészett az első felébe, ami ugyanolyan mint a korábbi részekben, de még így is elégedett vagyok a végeredménnyel. Eleve nincs nagy játékideje a filmnek, és az első felének is van mentőöve, mégpedig az, hogy várja a néző, hogy mikor fog már valami történni. Konkrétan megalkotják a parafaktorhoz szükséges légkört, és ha kellőképp kikapcsolódik az agy, akkor a második fele garantáltan megborzongtat.

Valamennyire zavart, hogy a családfő megint csak bekamerázta a házat, persze más módon, de mégis olyan érzések mozogtak bennem, hogy én ezt már láttam. Amiben viszont újat nyújt, azok az effektek. Jelen résznél tisztán látszik, hogy a hangot is jobban kidolgozták, és vizuális téren is nagyobbat alkottak. Ez komálom, mert manapság nem igazán készül olyan horrorfilm, amibe beleremegek, vagy megborzongtat. Ennek ismét sikerült, persze most főleg az utolsó 30 percre célzok.

A random szereplők beváltak ismét, ebben mindig is erős volt a széria, hiszen mindenkitől nagyszerű alakítást láthatunk, de főleg a két kislány nyűgözött le. Eszméletlen, amit műveltek ennyi idősen, és főleg ebben a közegben. Ráadásként pedig ott van az a tényező, hogy mindenkivel szimpatizáltam, így tudtam őket sajnálni is, amikor a szükség megkívánta.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek megfordult a fejében, hogy vajon elkészül-e a negyedik rész, és mivel valószínűleg "zsebpénzből" alkották még a fent felsoroltak fényében is, kétlem, hogy abbahagynák. Több alkalommal sikerült rendesen beparáztatniuk, és néhány éjszakán keresztül tuti agyalok majd rajta, úgyhogy egy halvány 7/10 jár érte, de a második etap nagyobb hatással volt rám, erre tisztán emlékszem. Egy kicsit sajnálom benne, hogy megint nem lyukadunk ki sehová a végével, csak sejteti a dolgot, és ezzel tipikusan két szándékuk lehetett: az egyik a folytatás lehetősége, a másik pedig hogy a nézőre bízzák a zárást.