Az angol Anna az egyik amerikai egyetemen tanul. A brit egyetemista végzetesen beleszeret az osztálytársába, az amerikai Jacobba. Szerelme nem marad viszonzatlan, az első igazi szerelmet egyszerre izgalmas és mámorító szenvedélyként élik meg, amely megváltoztatja az életüket. Ám Anna és Jacob kapcsolata nem várt próbatétel elé kerül. A lánynak ugyanis lejár a vízuma, és el kell hagynia az Egyesült Államokat. A nagy kihívás, hogy kapcsolatuk vajon kiállja-e az idő és a hatalmas távolság próbáját?

Tavalyelőtti Sundance-es dráma, melyet számos fesztiválon játszottak, és azt hiszem, hogy ezzel el is árultam a kulcsszót. Most először láttam filmet Drake Doremustól, de azt kell, mondjam, hogy le a kalappal előtte. Mindent megtett rendezőként és társtollnokként is, hogy működjön és magával ragadjon ez a szívszorító szerelmes történet. Először picit nehezen ment a közegbe való beilleszkedés, de néhány perc elteltével nem éreztem már az idegenséget, viszont azt egyértelműen igen, hogy egy ízig-vérig fesztiválos film előtt ülök, pedig hirtelen nem volt meg fejben, hogy mennyi filmfesztiválon is játszották. Nos, ez az egyik momentuma, amelyet le sem tagadhat, és akik egyetértenek a tavalyi Top10-emmel, ők ezt a filmet is zabálni fogják.

A története viszonylag egyszerű, de közel sem annyira, mint ahogyan hangzik, mert ha jobban belegondolunk, elég nehéz és hangsúlyos lépés elé állítja az élet a fiatal főszereplőpárosunkat. Hangulata nagyrészt depresszív, kevés a vidám pillanat, de azok viszont feelgood hangulattal kitöltöttek. Minden percén érződött a helyzet súlya, és nagyon értékelem, hogy nem akartak semmit véka alá rejteni, hanem az arcunkba tolták az élet szárazságával, kegyetlenségével együtt. Megragadt még néhány vágókép, amelyeket nagyszerű zenével kísértek, és ezeknek köszönhetően még inkább sikerült együtt érezni a főszereplőkkel.

Nos, a főszereplők. Hát, Felicity Jones eszméletlenül hitelesen alakít, nem beszélve arról, hogy annyira illik rá az angol származású leányzó szerepe, hogy hihetetlen. Hogy még eredetibb, hihetőbb legyen minden, ő maga is angol származású, ugyanakkor nagyszerű fiatalnak tűnő tehetség, de a korával megviccelt kicsit - érdemes rákeresni IMDb-n, kicsit meg fog döbbenteni pár embert, aki nem ismeri jobban. Szóval ő az a szereplő a filmben, akin prímán visszaköszön a boldogság, a szomorúság, a magány, a hiányérzet, és minden más, aminek épp ki van téve, mellé pedig annyira bájos, és olyannyira kifogástalanul játszik, hogy engem abszolút kilóra vett meg magának. Anton Yelchin alakítja az Amerikából származó párját, és itt már meg is van a bonyodalom. Ő pedig az a színész, akit idősebbnek hiszel, mint amennyi - merthogy szerintem egyértelműen idősebbnek néz ki, holott pedig nem így van. A színészek közül egyedül belé sikerült belekötnöm, nem tudok szavak nélkül elmenni mellette. Picit vérszegény a srác - nem minden tekintetben, de például a boldogság átadása neki kevéssé sikerült Felicityhez képest, és ez amolyan kisebb hiányosság, de ez nem a film hibája, hanem egyszerűen van még hová fejlődnie. Jennifer Lawrence jelenléte meglepett, kicsit régen volt poszt a filmről, így kiszelektálta az agyam. Hogy kit játszik, azt hagyjuk, a kérdés jogos, hogy jól alakít-e, de szerintem ezt nem szükséges megválaszolnom, mert hatalmas tehetségről van szó, de Felicity Jones ellen esélye sem volt. Két dolog miatt is: az egyik, hogy kevesebb a játékideje, a másik pedig, hogy ha többet lett volna jelen, akkor is kb. olyan, mintha egy pehelysúlyú világbajnokot küldenénk a ringbe egy nehézsúlyúval.

A végső kép teszi fel a koronát az egészre, és itt fordult meg a gondolat a fejemben, hogy ha a rendező helyében lennék, itt vágnám el, és már tolnám is alá a vége főcímet. Ez meg is történt, épp ettől adom neki a jobb pontot, ami 9/10-et jelent, habár én 2-3 másodperccel hamarabb vágtam volna, úgy még nagyobb lett volna a végső sokk. Itt a végén sajnos megint eltolták egy kicsit, mert olyan zenét pakoltak alá, ami abszolút nem illik hozzá. Az volt vele a bajom, hogy nem hagyták a nézőt tovább 'szenvedni' az utolsó jelenet hangulatában, hanem egyből vidámabb vizekre eveztették.