Három magát eszesnek képzelő tökfilkó kirabolja a maffia kártyabarlangját, és ettől a helyi alvilágnál is beüt a gazdasági válság. Brad Pitt alakítja a bérgyilkost, akit megbíznak, hogy elintézze a három fickót, és helyreállítsa a rendet.

Kezdeném rögtön azzal, hogy tavaly májusban a Cannes-i Film Fesztiválra látogató közönség láthatta először Andrew Dominik új alkotását, amely részemről is igencsak várósnak tűnt. Első körben mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy nehéz a téma, a szereplők, ráadásul a rendező nem épp a könnyű darabjairól híres. Rögtön az első képsorok megalapozzák a filmet, sugallják, hogy mire számítsunk az azt követő másfél órában. Az időt többnyire hosszú párbeszédekkel múlatják, kicsit Tarantinósan, a képi világ pedig leginkább Guy Ritchie-t idézi - csakhogy a végeredmény teljesen más tészta, na meg a siker sem akkora.

Hosszú időn keresztül egyáltalán nem volt bajom a lassú folyású történettel, mert egyrészt bírom az efféle drámába oltott krimiket, másrészt pedig a színészek kitettek magukért. Sokan nem fogjátok szeretni, nekem sem lesz a kedvencem, de egyszer teljesen nézhető volt, ám egy picivel többre számítottam. Gyönyörűen visszaköszönt a képernyőn ez a bajos közeg, amelyet a színészek tetéznek. Viszont némileg több krimit, akciót-leszámolást, bajellátást vártam, és a második felénél már a lassú cselekménymenet is kezdett zavarni. Amikor teljesen kirajzolódik ez a belassulás, nem is a rendezésen érződött a bizonytalanság, hanem egyszerűen ez egy ilyen forgatókönyv alapján forgatott film.

No de azért nem teljesen halott az ügy, hiszen kapunk egy olyan jelenetet, amiért sok Hollywoodi mágus irigykedne. Hogy miért fogott meg az a rész, amikor Pitt pisztolyt ragad a zuhogó esőben, és így nyit tüzet a célpontjára? Tény, hogy hatásvadász képsorok, de ettől jóval több, hiszen mindezt nagysebességű kamerával rögzítették, ezzel megalapozva a belassított visszajátszásnak, amelynek tempóját is épp ideálisan kapták el. Eső, üvegszilánkok, és az érzet, hogy itt bizony valaki nagyot alkotott. Hasonló volt még abban a jelenetben a vér kezelése, amikor Liottának lezúzzák az arcát. Na igen, itt konkrétan kicsit hiteltelenné vált a film számomra, hiszen felfoghatatlan, hogy egy olyan karakter, mint akit Ray Liotta alakít, hagyja magát így elcibálni két kis surmó által. Ilyen nincs a valóságban, pedig egyébként teljesen életszagú!

El is kanyarodnék hirtelenjében a színészek felé, kezdve rögtön Liottával, akinek elég csak megjelennie, máris adott a zűrös hangulat. Nagyon jó színész, ám ez a karakter kicsit sok volt az ő megjelenéséhez - értem ezalatt az előbb taglaltakat. Brad Pitt kapcsán pedig megfordult a fejemben, hogy mi a jó francot keres a poszteren legelöl? Pitt szokásosan cool arc, aki szemöldökét összeráncoló tekintettel tolja végig a kemény csókát, ám jó ideig kimondottan azt éreztem, hogy csak a háttérből asszisztál, és hiába tartják őt a főszereplőnek, van olyan, aki simán lejátssza a színről.

Ez a valaki pedig nem más, mint Scoot McNairy, aki elborult magatartással alakította a kettyós, zakkant, nem normális alvilági figurát. És amit ezek Ben Mendelsohnnal ketten műveltek a "csapatmunka" jegyében… hát kész. Jó ideig ők lesznek a legmasszívabb páros, akik beteg dolgokkal próbálkoztak. Mindketten mélyre ástak, úszunk a dohányfüstben, a párbeszédekben, és basszus, de jól tették, hiszen épp ők mentik meg valamennyire ezt a kicsit vakvágányra futott gengszterdrámát. Írnom is fölösleges, hogy mind Richard Jenkins, mind pedig James Gandolfini nagyszerű alakítást produkált, bár ez nem újdonság tőlük. Női fronton volt egyáltalán bárki is? Nem rémlik így egy nap távlatában, szóval nem.

Dominik saját forgatókönyvéből rendezett egy politikai háttérbe ültetett gengszterfilmet, aminek van egyfajta furcsa szaga, és a countryzenék kimondottan bejöttek. Továbbá megteremtettek egy olyan világot, amely régies hangulatú, ám mégis a jelenben játszódik. Az elején még jól tűrtem, sőt élveztem a tökölést, hogy alig haladunk, ám az egész filmre kivetítve negatívumként hatott végül. És ha a cím, az Ölni kíméletesen egy szimbólum, akkor ez működik, mivel a film végére valóban kinyírnak kicsit a gigalassan folyó percekkel. Szerettem is, meg nem is, a párbeszédeket is komáltam, de valami hiányzott, hogy a nagyok közé legyen emelhető. Részemről a 7/10 ugrik rá, mert pont.