Danny Ocean nagy volt, de nem elég nagy. Háromszor is összegyűjtötte kora legmenőbb bűnözőit, és nagy zsákmánnyal távozott… de van, aki még nála is ravaszabb, bátrabb és vonzóbb: a húga, Debbie. Debbie Ocean tudja, mitől döglik a légy. Sosem fél és sosem hagyja cserben a humora. Ráadásul ravaszabb bármelyik férfinál. Legújabb célpontja az évente megrendezésre kerülő, az ország összes milliomosa, sznobja és szélhámosa számára kihagyhatatlan nagy esemény, a New York-i Met Gala - amelyen történetesen egy hűtlen expasija is részt vesz. De egy ilyen nagy buli végrehajtásához szüksége van a tökéletes csapatra, így aztán nekiáll, hogy összeszedje a legjobbakat.

Kissé zsúfoltra sikerültek az elmúlt napjaim, így megcsúsztam kicsit az Ocean's 8 írással, de most már itt vagyok. Hogy miért volt fontos ezt leírnom? Mert nagyon halványan, de csalódottan emlékszem vissza a péntekre, avagy elég vegyes érzéseim vannak a női főszereplős majdnem reboottal kapcsolatban. Gary Ross (Az éhezők viadala, Vágta) egy jó rendező, és ez a szerencséje az Ocean's 8-nek. Ross egy remek hangulatban lepergős, lényegében sehol el nem laposodó popcornfilmet készített, ami nem váltja meg a világot, ugyanakkor nem is lehet rá sok rosszat mondani. Egyetlen "nagy" bajom van vele, hogy valamiért mégsem alkottak maradandót.

Ritka eset a mostani, mert tényleg gyorsan eltelt a 110 perces játékidő, de közben olyan semmilyen is volt helyenként. Elképzelhető, hogy mindez annak köszönhető, hogy láttunk már ugye három filmet a témában, és valamennyire számíthattunk a "megszokott húzásokra". Mondjuk az elején, mikor Debbie Ocean a parfümériában alakít egy sort, ott azért néztem ki a fejemből, hogy ezt a trükköt eddig így még miért nem láttuk korábban semmiben?! Persze egyből be is ugrott, hogy addig jó, amíg egyes borsodiak nem látják ezt a jelenetet. Hazudnék, ha azt írnám, hogy egyből minden összeállt, sikerült meglepniük, ami tulajképpen pozitív, de a lelkesedésem akkor sem túl erős így két nap távlatában.

Sandra Bullockot egyre inkább kedvelem, sőt… igazándiból A szív bajnokai óta hatalmas kedvencem, és örülök, hogy nem vállalja túl magát, mert így különösen értékelem, ha báriben is láthatom. Színészileg tökéletes a szerepre, Debbie Ocean megéri a pénzét és egy ilyen színésznővel tényleg kerek egész a történet. Cate Blanchettet is imádtam, nyilván neki is gyerekjáték egy ilyen felbukkanás, ám a legnagyobb kedvencem egyértelműen Helana Bonham Carter, aki lényegében lubickolt a szerepében. Azért, hogy egy ilyen karakterhez sikerült leszerződtetni pont őt... külön pacsi jár a készítőknek, mint ahogyan a csajokra aggatott ruhakollekciókért is.

Persze Anne Hathaway-jel sem volt gondom, meg úgy összességében elmondható a teljes szereplőgárdáról, hogy a színészekkel telibe találtak. Ha ez nincs meg, nem is tudom, mi sült volna ki ebből az egészből. És igen, ez volt az a film, amiben még Rihannát is átkozottul bírtam, nem beszélve Awkwafináról! A mellékszereplők is jól szuperálnak, Richard Armitage neve jutott eszembe, aki nyilván nem kapott túl nagy feladatot, és nála sem itt derül ki, hogy mennyire jó színész, mindenesetre élvezet volt nézni, amit művelnek vele. Végül James Cordennel zárom a sort, akitől mindenképpen tetszettek a bekérdezések, a szerepe tökéletes összhangban tudott lenni vele is.

A magyar alcímet még mindig nem tudom hová tenni, a történetre visszatérve néhány szösszenet erejéig, nem mondanám, hogy összecsapták, ez pedig mindenképpen jó hír, hiszen enélkül nem gondolnám, hogy a recept olajozottan működhetett volna. Mélyebben nem mennék bele az elemzésbe, kicsit felületes is lett ez az írás, de elég időm volt gondolkodni, végül a 7/10-et tartom reálisnak. Avagy, ha a trilógia tetszett, vélhetően ez sem okoz majd csalódást, csak ne legyenek magas elvárásaitok és tudjátok külön filmként kezelni.