Az Impossible Mission Force-t feloszlatták, Ethan Hunt (Tom Cruise) így magára hagyott ügynök lett, és a csapat ebben a helyzetben kerül szembe egy magasan képzett különleges ügynökökből álló hálózattal, a Szindikátussal. A rendkívül rátermett alakulat minden áron új világrendet akar létrehozni, és ezt terrortámadások egyre durvuló sorozatával szándékozik véghez vinni. Ethan összegyűjti csapatát, és hozzájuk szegődik a szakadár brit ügynök, Ilsa Faust (Rebecca Ferguson) is, aki talán a tagja ennek az "titkos nemzetnek". Így néznek szembe az eddigi leglehetetlenebb küldetésükkel.

A sztorit olvasván tipikus akciófilmnek tűnt a Mission: Impossible - Titkos nemzet, pedig közel sem ez a helyzet. A haldokló Hollywood azért néha felmutat valamit, és azt mondom, igen, ha van egy normális ötletük néhány újítással fűszerezve, akkor van értelme folytatást gyártani. Egyébként, kár a gőzért… Christopher McQuarrie rendező-társíró listáján nem sok film szerepel, de azok értékekben nem szűkölködnek. Legutóbb a Jack Reachert hozta, amihez képest az új Mission: Impossible-film sokkal pörgősebb alkotás, szóval unatkozásra vajmi kevés idő jut. Talán a 131 perces játékidőn finomíthattak volna egy keveset, mert az utolsó negyedóra tájékán sikerült ráásítanom a filmre, de összességében egy rossz szót sem tudok mondani rá, és az sem biztos, hogy a film hibája volt.

Perpillanat úgy vagyok vele, hogy simán jöhet a hatodik rész, de azért meg kell hagyni, hogy a Fantom protokoll is magasra tette a lécet, és a Titkos nemzet sem aprózta el. Hogy a kettő közül melyik tetszett jobban? Egy hajszálnyival a szóban forgó felvonás nyert, amit főként annak köszönhet, hogy kevésbé vette magát komolyan, és akadt egy csipetnyi önirónia is benne. A Titkos nemzet egy dinamikus akciófilm, amelyben mindig van látnivaló, és egy újabb lehetetlen küldetés, amit természetesen Ethan Hunt úgyis megold. Érte aggódni már nem tudtam, még akkor sem, amikor igazán veszélybe került az élete, mert őt úgysem (ny)írják ki, és nyilvánvaló, hogy nem halhat meg.

Újítást láttam a kameramunkában, szóval piros pont az operatőrnek úgy összességében minden jelenetért, de különösen látványos, és precíz kamerakövetés jellemzi a motoros-üldözős jelenetet. Itt konkrétan olyan beállításokat használtak, hogy félig lementem hídba: pontos volt, nem rángatták a kamerát, a lényegre fókuszáltak, így nem fogott el olyan érzés, mintha egy amatőr akarna nagyot mutatni. Persze nem ez volt az egyetlen ilyen jelenet, hiszen a BMW-vel hátra szaltózás is egészen komoly minden tekintetben. Vannak benne képtelen jelenetek is, de nem hemzseg ezektől, csupán néhány alkalommal mennek szembe a fizikával, ennyi pedig belefér, hiszen szórakozni ültem be a moziba, nem kötekedni.

Tom Cruise hozta a formáját, az arca sem rezzent, csak amikor a helyzet úgy kívánta, és le a kalappal előtte, hogy 53 évesen önmaga kaszkadőre volt. Ehhez természetesen kell egy megfelelő kondi, ami neki rendelkezésére állt, de ezért is megkell dolgozni ugyebár. Cruise a csapata nélkül csak egy magányos farkas, úgyhogy kellett mellé a geekfaktorért felelős Simon Pegg, aki mindig alkotott valamit, amivel feldobta a pillanatot, de Ving Rhames hiányát is nehezen tűrtem volna. Jeremy Renner viszonylag új motoros a franchise életében, de a Bourne-hoz képest inkább ez az a meló, ami jobban fekszik neki. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, amiben szívesebben nézem a kettő közül.

Rebecca Ferguson mondhatni remek választás a női főszerepre, és sokkal jobban bírtam őt, mint az előző rész tenyeres-talpas Paula Pattonját. Fergusonnak egyébként is sokkal erősebb a kisugárzása, és ne feledjük azt sem, hogy egy svéd születésű színésznőről beszélünk, akik egyébként is a gyengéim. Ferguson kapcsán érdekesség, hogy ő is önmaga kaszkadőre volt, amire hónapokig készült. Az északiaknak egyébként is a vérükben van a színészkedés, Ferguson pedig mindent elkövetett, hogy megfeleljen szerepének. Persze Sean Harris is nagyon komoly arc a gonosz szerepében, úgyhogy jó kis stáb gyűlt itt össze. Neki pedig a vérében van, hogy mindenkinek keresztbe tegyen… Alec Baldwin jelenlététől nem voltam boldog, de a végére megszerettette magát.

A kütyük továbbra is nagy jelentőséggel bírnak, de ez már egy megszokott dolog, csak úgy, mint a Bond-filmek esetében, és ez így van rendjén. Nagyon tetszett az egyik fő attrakció, amikor Simon Pegget beküldik a málnásba mackót keresni, bár ekkor Hunt nagyobb slamasztikában van. Így utólag belenéztem a második előzetesbe, és basszus, mennyire elspoilerezik az egész filmet szinte. Ilyenkor hálát adok, hogy nem vagyok előzetes függő. Mindig is bejött, amikor több országot bejárnak az események, de lassan már tényleg unalmassá válik a mentsük meg a világot szisztéma. Mondjuk, szerencsére nem konkrétan erről van szó.

Örülök, hogy végül nyári akciófilm lett a Mission: Impossible - Titkos nemzet, nem pedig karácsonyi, mert a jeleneteit elnézve sokkal jobban feküdt most. Nem mondom, hogy rohanok újranézni, de simán hozta az előző rész színvonalát, így a 9/10 megérdemelt pont lehet számára. Szóval hajrá, tolják a hatodik részt is, ha van hozzá ideális ötletük.