Ez nem csak egy újabb küldetés. Az Impossible Mission Force-ot leállítják, amikor felmerül a gyanú, hogy közük van egy globális terrorista összeesküvéshez. Beindul a Fantom Protokoll, és Ethan Huntnak és új csapatának be kell épülnie, hogy tisztára mossák a szervezet nevét. Nincs segítség, nincsenek összekötők, fű alatt kell akcióba lépniük. Ennél durvább és ennél intenzívebb küldetést még senki sem látott.

Év akciófilmje esélyes volt, és épphogy de bebukta ezt a címet, így a Fast Five távozik a trófeával. Brad Bird rendezőről köztudott, hogy eddig animációs fronton nyomult, és azt mondom, senkinek rosszabb pályamódosítást. Magát a filmet brutálisan összerakták, sőt még a sztori is pipa, amennyire megkívánja egy ilyen akciófilm, csak egy picit leragadt a rendező az animációs világában, ahol nem szükséges annyira földhözragadtan dolgozni, mert beleférnek ultra-extrém dolgok is. No itt viszont nem, vagyis igen, mert hát csak egy Mission: Impossible filmről beszélünk, amit Hollywood szült, de azért kicsit visszább vehettek volna olykor, mert öt eset legalább bevillan, amikor a főszereplő rommá zúzódott volna a való életben. Rendben van, hogy Hollywood meg minden, de néha kicsit átestek a ló túloldalára, és hál istennek egyetlen negatívumként ezekkel a dolgokkal kell előjönnöm.

Rögtön bámulatos fővárosunkkal, Budapesttel indítanak, ami csodásan tündöklik a nagyvásznon, ráadásul Josh Hollyway-t követi a kamera, de sajnos nem jutott neki túl sok szerep. A börtönös jelenetsor is nagyon beadta nálam, mert jól teletuszkolták adrenalinnal, és ott még nem rugaszkodtak el a valóság kemény talajától. Egy biztos, James Bond jövőre felkötheti a gatyáját, mert amennyi high tech kütyüt felvonultatnak, hogy ez bizony nem kispályára vall. Természetesen meglepetést nem okoznak, és az elmúlt két év filmjeiben egyre gyakrabban felbukkanó tömegcikkei, vagyis főleg az iPhone, iPad és MacBook Air vannak jelen. Viszont ezek irtózatos mennyiségben, bár hogy ne menjek messze a másik nagy fő támogatója a filmnek a BMW, aki szintén bevezetett néhány új szekeret, és egy futurisztikusan kinéző csodajárgányt is. Még talán Tony Stark is megirigyelne néhány dolgot, mondjuk a Kreml folyosóján használt álcát biztosan, és ha már a méregdrága dolgokat emlegetem itt, akkor jönnék még a főszereplők ruhakollekcióival, de főleg Cruise öltönyével, ami akár két ember súlyát is elbírja szükség esetén. Ezért érdemes akár $5000 dollárt is kiadni egy öltönyre, amellett hogy csodásan kiemeli a viselőjét. Az imént felsoroltak tényleg alapanyagai egy jó akciófilmnek, úgyhogy az égvilágon semmi gond nincs ezekkel.

Tom Cruise-on nem fog az idő, sose öregszik meg, pedig már majd ötvenéves, de még mindig jól áll neki Ethan Hunt karaktere. Összenőttek rendesen, az már biztos, de szegény néha akkora pofonokat kapott, hogy azt ember el nem viseli, akarom mondani túl nem éli - és most a pofonokat átvitt értelemben értem. Mindig mázlija volt, bár lehet hogy kevés ide ez a szó, mondhatni inkább a Hollywood jobban ideillő. Az viszont halálbiztos, hogy szórakoztató dolgokat művel több száz méter magasban, homokviharban, autós és nem autós üldözésekben, feszült helyzetekben és tényleg minden elismerésem, ha kaszkadőr nélkül csinálta végig ezeket a mutatványokat. Egy picit sikerült megmosolyognom, mikor a kocsiban kér egy tollat, és felskicceli a keresett személy fantomképét a tenyerébe – állítom, hogy egy percen belül. Jeremy Rennert nagyon szépen felvezették, így olyan, mintha ezer éve részese lenne a történetnek. Magát a színészi játékát nem nagyon analizálnám, mert már korábban bizonyította, hogy tehetséges fiatalember, aki bármilyen terepen boldogul, és miért pont itt vallana szégyent?! Paula Patton a film eyecandy-je, aki emellett még akciózásban is tökös, tényleg rábízhatja bármelyik csapattársa az életét, nem fog csalódást okozni. Fura módon Simon Pegg nálam eddig annyira nem szerepelt a kedvencek listáján, és még ettől is szokatlanabb, hogy épp ebben a filmben kedveltem meg őt. Hogy miért? Mert borzasztóan jó arc, akiből nem hiányzik a humorérzék. A svéd származású Michael Nyqvist-et is nagyon komáltam, mert jól adta el a szerepét, de az orosz Vladimir Mashkov és Ivan Shvedoff is helytállóan bizonyított. Még a fő gazfickót is kemény fából faragták, csak sajnos a kilépője lett kicsit szánalmas.

A kütyükön kívül még a vizuális effektek is baromira helyükön voltak, mert nem picit lett látványos a homokvihar, a Kreml felrobbantása, vagy maga a stáblista, bár nekem a maszkok picit hiányoztak - az amolyan megszokott motívuma a franchise-nak. Ha már a maszkoknál járok, akkor a sminkeseknek üzenem, hogy egyes jelenetek után néhány monoklit sem ártott volna felvinni főszereplőink arcára. Ide írom még, hogy a klasszikus főcímzene megújítása is sikeresnek mondható, mert illett a látottak alá, és a Paramount új logóját is szemügyre vehetjük az elején. Az összes helyszín pazar: eljutunk néhány percre a fővárosunkba, Moszkvába, Dubajba, és ezek mellé még Indiában is a megismertetnek velünk egy playboyt.

Gondolkozóba estem, hogy végül mennyire értékeljem, és szívem szerint egy erős nyolcast adnék rá, de mivel egy Mission: Impossible filmről van szó, így elfér rá a 9/10, mert tényleg szórakoztatott, csak néha túlságosan is. Leginkább azzal a hasonlattal jönnék elő, hogy olyan ez, mint amikor elsóznak egy ételt, ha értitek mire célzok. Mondjuk Simon Pegg kerek perec megmondja a végén: izzasztó egy küldetés volt ez - a szó szoros értelmében!