A Minyonok története az idők kezdetétől ered. A minyonok sárga egysejtű organizmusként kezdték, és fejlődtek a korokon át, és mindig a leggrúsabb gazdákat szolgálták. Mivel ezeket a gazdákat - a T-Rextől Napóleonig - folytonosan elveszítették, a minyonoknak most nincs kit szolgálniuk, és mély depresszióba zuhantak. Ám egy Kevin nevű minyonnak van egy terve, és Stuarttal, a lázadó tinédzserrel és az imádnivaló kis Bobbal karöltve nekivágnak a világnak, hogy megkeressék azt az új gonosz főnököt, akit a fajtájuk követhet. A trió izgalmas utazásba kezd, amely végül elvezet a következő lehetséges gazdájukhoz, a Bíbor Túlölőhöz, a világ első női szupergonoszához. A jeges Antarktiszról a 60-as évek New Yorkjába utaznak, majd Londonban kötnek ki, ahol az eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembenézniük: meg kell menteniük a minyon fajt? A kipusztulástól.

Az egy dolog, hogy idehaza csúcsot döntöttek a Minyonok, legalábbis most már fix tény, hogy nem csak mi néztük nézőkkel tömött moziteremben a filmet. Viszont a páromnak ismét igaza volt, hiszen ő már napokkal ezelőtt feltette a kérdést, hogy "oké, hogy egy előzetesben viccesek és aranyosak, de másfél órán át is?". Sajnos, vagy nem sajnos, neki lett igaza, mert az a nagy helyzet, hogy félóra után már elég rendesen unatkoztam, és néha ugyan nevettem a látottakon, de összességében annyira gyerekes lett a Minyonok, hogy felnőtt fejjel kevéssé volt élvezhető.

A két rendezőnek, Kyle Baldának és Pierre Coffinnak van tapasztalata animációs fronton, de szerintem vihettek volna bele valamivel több lendületet, hogy jobban lepörögjön az a másfél óra. Szóval a rendezést valahol nem annyira összeszedettnek tartom, viszont nem veheti el senki ettől az animációs filmtől, hogy legalább eredeti ötlet alapján készült ebben a feldolgozásokkal teli világban. Ez teljesen jól hangzik, és jó is, csak közel sem elég a teljes sikerhez.

Mint írtam, nem kimondottan a felnőtt korosztálynak készült, ellenben a meglepetést rendesen kiült az arcomra, amikor fellőtték a 12-es korhatár karikát, amit így utólag sem értek. Most ez így komoly? Ez is 12-es, és A nagy Gatsby is? Kicsit pénz szaga van ennek így, de ebbe nem kívánok mélyebben belemenni. A karakterek nyilván imádnivalók, mégis könnyen beleuntam küldetésükbe, pedig fáradt sem voltam, és kedvem is volt a filmhez. Mi kell ennél több?

Három főhősünk mégis vicces - és még viccesebbek is lehettek volna, hogyha az előzetesekben nem csépelik el egyes poénjaikat. Vicces szituációkba keverednek, és keverik önmagukat, de mindig lehet találni valamit, amin derül az ember, ám valami mégis borzasztóan hiányzott. Olyan az, mint amikor néz az ember egy jó akciójelenetekből álló filmet, de a végére nem áll össze úgy igazán kerek egésszé. Sajnálom, hogy nem töltöttek el több időt az egyes korokban, amikor az elején csak úgy végigfuttatják a szereplőket. És nem kellett volna sokkal több, de jópofa lett volna, ha nem futva szaladnak végig ezeken a jeleneteken. Próbáltam többet adni rá, de egy 6/10-nél jobbat nem engedett leírni a billentyűzetem.