Értékelés: Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)

Mike Williamsnek, a Deepwater Horizon olajfúró torony vezető elektrotechnikusának ismét maga mögött kell hagynia feleségét és kislányát. Ezúttal a Mexikói-öbölben megépített óriási úszó szigeten 125 kollégájával együtt kell felügyelnie a munkálatokat. Mike hozzá van szokva a kemény munkakörülményekhez és a fizikai igénybevételhez, de ami egy áprilisi éjszakán vár rá, arra sem ő, sem a tornyon dolgozók nincsenek felkészülve. Amikor a Deepwater Horizont üzemeltető BP olajcég egyik befolyásos embere a kétes teszteredményeket követően kierőszakolja a kísérleti fúrásokat, hirtelen veszélyes gázok törnek át a kutat lezáró betonon. A kifinomult biztonsági rendszer csődöt mond. Hatalmas robbanás rázza meg a tornyot, ami pillanatok alatt pusztító tűzviharrá fajul…

Az Everest ugyan nem konkrétan katasztrófafilm, ugyanakkor nagyon hasonlít egymásra a két történet, hiszen mindkettő tele van aggódó feleségekkel, és fölöslegesen elszenvedett veszteségekkel. A Mélytengeri pokol nem sokkal a tavalyi CineFest után került mozikba, emlékszem, hogy akkoriban mozizásra nem vágytam, így nagyvásznon kimaradt. Jobban belegondolva, talán nem is baj, mert a miskolci közönség gyakran képes elröhögni a komolyabb hangvitelű filmeket, és a Deepwater Horizon tragédiája nem épp humoros történet… Peter Berggel és a filmjeivel nem szoktam jóban lenni, utoljára a Hancock, Az Amazonas kincse és a Ronda ügy tetszett tőle - egyik sem remekmű, és egyik sem mostanság készült.

Ezek fényében nem vártam túl sok jót, a végeredmény viszont lenyűgözött a maga módján. Berg gyakran elköveti azt a hibát, hogy fölöslegesen túlnyújtja a játékidőt, és számomra az is világos, hogy a Mélytengeri pokol azért nem esett bele az unalom csapdájába, mert a bő százperces játékidő abszolút elegendő e katasztrófa bemutatására. Valójában el is gondolkodtam, amikor megtörtént az első kisebb baj, és a játékidő nagyja még hátra volt, hogyan fogják értelmesen kitölteni, hogy izgalmas is maradjon. Mit ne mondjak, sikerült, elvégre a Titanic is tudott süllyedni három órában.

A gúnyos hasonlatot félretéve, megdöbbentő, hogy megint utat tört magának a pénzéhség, és minden más másodlagossá vált - még az is, hogy mi lesz 126 munkás sorsa a fúrótornyon, akik zömében családfők is. Nyilván semmi meglepő nincs a pénzhajkurászásban, de időként érdemes mérlegelni, mert nem lettem volna Robert Kaluza és Donald Vidrine helyében, akiket ugyan elítéltek, de később ejtették az ellenük felhozott  vádakat. Engem ez a része mélyen felháborít, ugyanakkor bízom benne, hogy mindkettejüknek van lelkiismeretük, amivel bizony nem fognak tudni elszámolni.

Ha már Vidrine-t említettem, írom is John Malkovich nevét, aki a karaktert játszotta, és az a helyzet, hogy Malkovich színészi alakítása alapján igazam lesz az előző bekezdés utolsó mondatával. Egyébként nyilván szép játékot láthatunk tőle! Ezúttal még Marky Mark Wahlberggel sincs bajom, mert mostanság kicsit visszább vett a tempóból, és nem mindenhol az ő arcát láthatjuk. Wahlberg feleségét Kate Hudson alakítja, aki tökéletesen illett mellé, és színészileg sem csalódást okoz, hanem helyette kemény drámaszituációba hajszolja a nézőt. Hudson összes mozzanatát elhittem, és nagyon jól állt neki az aggódó feleség szerepe.

Hosszú ideje nem láttam ennyire jó szerepben Kurt Russellt, aki ebből a stábból egyúttal a személyes kedvencemmé vált. Egyszerűen rendben van a faszi: a bajusz, a tekintély, a vehemencia, minden hihető és hiteles! Dylan O'Brien neve már nem rémlett, és nem akartam elhinni, hogy az tényleg ő egy ilyen filmben. Nőként Gina Rodriguez került a fedélzetre, és elég jól állta az iszapot, akihez még kötődni is lehet kicsit. A felsorolt színészek azok, akik lehetőséget kaptak jobban kibontakozni, de igazándiból a többi szereplő is helyén van, senki nem lóg ki a sorból.

Hogyan működik egy olajfúró torony? Nyilván gőzöm sincs róla, és nem is határos országunkkal egyik tenger sem. Ennek ellenére díjazom a készítők azon erőfeszítéseit, hogy megpróbálták különféle módon bemutatni, hogy a torony mely részegysége milyen feladatot lát el, és mely gépezet mit működtet. Ezt folyamatosan, könnyen feldolgozható módon adagolják mindvégig, és örömmel néztem azokat a pár másodperces mechanizmusokat, amelyek segítettek a működés megértésében. A robbanás brutálisan látványos, annyira valósághűnek tűnt, hogy le a kalappal a film CGI effektjei előtt. Ide sorolható az feltörő-ömlő iszap, a lángok minden formája és a fedélzeti, valamint azon belüli robbanások is. Örülök, hogy a Mélytengeri pokol ezen a fronton még esélyes az Oscar-jelölésre, mert rászolgált.

Felháborító, hogy ilyenek megtörténhetnek, és mennyi ilyenre van még precedens, a legtöbb pedig ki sem derül, mert eltussolják, balesetnek állítják be, hogy bezsebeljék a sajnálatokat, és tiszta kézzel távozhassanak a felelősök. Mielőtt pontoznék, röptében még dicséretet érdemelnek a hangeffektek is, ugyanis a helikopter hangja és a robbanások szépen kitöltötték a szobát. Mivel egy-egy jeleneten sikerült elérzékenyülnöm, és egyetlen pillanatra sem unatkoztam, a 9/10 sima ügy, és örülök, hogy nincs BP kút a közelben.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

5 hozzászólás

  1. tokesrece

    Nagyon jó mozi volt! Én nem gondoltam hogy ez az olajfúrás ilyen összetett munka! Nagyon jól bemutatták hogy milyen körülmények között zajlik ez a munka, és hogy mit is csinálnak pontosan! Peter Berg filmjei nekem már korábban is bejöttek! Amazonas kincse,Hancock,A túlélő! A következő Patriots day is várom!

  2. Jó film volt. A katasztrófa is látványosan megvolt csinálva.