Emlékezetes Las Vegas-i legénybúcsúnak indult. Csak éppen senki nem emlékszik, vajon mitől állt minden a feje tetejére. Kié a csecsemő a Caesars Palace lakosztályának szekrényében? Hogy került a tigris a fürdőszobába? A havernek miért hiányzik egy foga? És a legfontosabb: hol a vőlegény? De részeg dorbézolásuk semmi ahhoz az őrülethez képest, amit józanon követnek el, hogy egyenként összerakják az előző éjszaka hiányzó elemeit.

Szerintem már senkinek nem kell bemutatni a Másnaposokat, hiszen a tavalyi év legkellemesebb csalódása volt vígjátékok terén. Todd Phillips rendező előállt valami újjal, egy olyan újjal, ami érkezett viszonylag egyszerű történetével, baromi-jó poénokkal, és megvalósítással. A nagyszerű forgatókönyvért Jon Lucas és Scott Moore voltak felelősek, akiknek szintén jár a pacsi. Tetszett az a fajta egyszerűség, ami egy alapcucc, mert mindenki volt/lesz másnapos, és hogy egy ilyen témát filmesítettek meg, egyszerűen zseniális ötlet. Két mozijegy után tegnap DVD-n szórakoztam egy jót rajta, persze a meglepetés ereje már nem volt meg, ami érthető, de még mindig kimagasló eredményei vannak a mai sokszor semmitmondó vígjátékok között. Mindenképpen tökös dolog volt a rendezőtől, hogy nem gondolkodtak rajta egy cseppet sem, és R-es besorolással küldték mozikba, mint ahogyan hamarosan a Terhes társaság (Due Date) is érkezik, és ez lesz az egyik oka, ha a nyomdokaiba fog tudni eredni.

A zene összeválogatása a legtöbb alkalommal olyannyira remekül sikerült, hogy még tovább tudták fokozni az aktuális jelenet hangulatát. A négy fő karakterben, és színészben ugyancsak sikerült megtalálni a legmegfelelőbbet. Ki gondolta volna, hogy egy Zach Galifianakis nevű fickó elviszi az egész filmet a hátán? Fenomenális játékot mutatott be, egy rakat poént szállított, és akadtak pillanatok, hogy még a száját sem kellett kinyitnia hozzá. Bradley Cooper, Ed Helms, és a nem túl sokat szereplő Justin Bartha szintén poéngyárassá váltak a szememben. Nagyon nem megyek bele, hogy kit miért kedveltem, de a lényeg, hogy senki sem lógott ki a sorból. Mike Tyson vendégszereplése szintén nagyon sokat dob az összképen, és tetszett, hogy „betekinthettünk” kicsit életébe, még ha nem is a valóságot mutatták.

Emlékezetes marad szinte minden képkockája, szereplői, zenéi, és a legtöbb poén, aminek az lehet az oka, hogy jókor voltak jó helyre elhelyezve. Minőségi lett a szinkron, ami egy igazi profi munka, mely tovább emeli a szórakozásfaktort, és jobban átérezhetővé teszi a poénokat. Végtére, ha szeretnék, se tudnék írni negatívumot a filmről, hiszen még harmadjára is szórakoztatott, persze most a mozis élményem pontértékét adom neki, ami 9/10-ben nyilvánult meg anno.