Mike (Channing Tatum) vállalkozó. A több téren is tehetséges és rendkívül sármos férfi azzal tölti a napjait, hogy az Amerikai Álmot hajszolja, a lehető legtöbb módon: tetőkkel és autókkal dolgozik, vagy bútorokat tervez tampai otthonában. Éjszakánként pedig… varázslatos ember lesz. Egy csak férfiakat felvonultató revü műsor fő attrakciójaként Magic Mike évek óta vetkőzik a Club Xquisite színpadán, ahol eredeti stílusban előadott, lehengerlő mozdulatokkal kápráztatja el a közönséget. Minél jobban elcsavarja a nők fejét, azok annál több pénzt hagynak a klubban, és Dallas (Matthew McConaughey), a szórakozóhely tulajdonosa ennek csak örülni tud. Miután fantáziát lát egy általa csak Kölyöknek becézett srácban (Alex Pettyfer), Mike a szárnyai alá veszi a 19 éves fiút, és bevezeti a tánc, a bulik, a csajozás és a laza pénzszerzés világába. Nem kell hozzá sok idő, és a klub legújabb alkalmazottja saját rajongókra tesz szert, így a nyár sok-sok szórakozást ígér. Eközben Mike találkozik a Kölyök vérforraló testvérével, Brooke-kal (Cody Horn), akit mindenképpen szeretne jobban megismerni, és úgy fest, erre megvan minden esélye… de lehet, hogy az életvitele problémákat fog okozni.

Sztriptízes film Steven Soderbergh módra, aki ismét beavat minket az egyedi filmgyártás fortélyaiba. Nem kevés kétséggel ültem be rá, kezdve onnantól, hogy vajon egy pasinak mennyire fog feküdni a fő téma, vagyis a férfiak meztelenkedése, de azt kell mondanom, hogy bizony nem akadt velük össze a bajszom. Inkább úgy éreztem, hogy Soderbergh fityiszt mutat a Step Up, és hasonló táncos filmeknek, melyek csak evickélnek, ez pedig büszkén halad előre az árral szemben. A műsorszámok számomra nyilván kevésbé voltak élvezetesek, mint amikor mondjuk a Step Up 3-ban táncoltak, de itt ez lényegében, csak a háttér.

Sokkal fontosabb, hogy egy olyan filmet kapunk, amelyet közel sem ajánlanék mindenkinek, kivéve amennyiben el tudja fogadni a néző, hogy a hétköznapokból merítenek a történethez. Éppen attól több, mint említett sorstársai, hogy csak kevéssé ferdítik el a valóságot, melynek vonzata, hogy olykor kőkemény natúrjellegű hangulatot kapunk, és ezek alapján egy kis 'fesztiválos' feeling is befigyelt részemről. Megtalálhatók benne a rendező sajátosságai, például a hónapok kiírása is ilyen, és a remek fényképezést, valamint a szűrők nagyszerű használatát is ide sorolnám. Fényképezés terén egy-egy képkocka konkrétan beleégett az agyamba, és te jó ég! Megvalósításra vár…

Sajnos az említett hétköznapok miatt néha unalomra hajtottam a fejem, de ettől függetlenül baromi jó filmnek tartom sok-sok egyedi mozzanattal. Negatívumként fel tudnám még hozni, hogy néhol kiszámítható és nyilvánvaló lépéseket írtak a szereplőknek. Channing Tatumnak egyértelműen jól állt a figura, viszont Matthew McConaugheyről ez már nem mondható el. Kiöregedettnek mondanám, habár a karakteréhez illett a színész, de mégis soknak éreztem, mintha túllőttek volna vele a célon. Cody Horn első pillantásra jobban magával ragadott, és meggyőzött, de ahogyan haladt előre a játékidő, egyre kevésbé tetszett a játéka. Olivia Munn alakítja a másik női 'főszereplőt', aki viszont jobban illett Tatum karaktere mellé, és róluk valóban el tudtam képzelni, hogy ők egy pár. Végül pedig nézzük a szerintem legjobban alakító Alex Pettyfert, akitől teljes egészében megettem mindent. Valahogy így kéne indulnia minden fiatalabb színésznek, és akkor nem kéne aggódnunk Hollywoodért. Bevállalós, laza, zöldfülű, merész, és még sorolhatnám, de mindezeket simán visszaadta színészkedésével.

Pontjait tekintve keddtől érett a dolog, de más dolgok is közbejöttek, szóval ezért a nagy csúszás. Amikor kiléptem a moziteremből, abszolúte úgy éreztem, hogy 7/10-es élményt nyújtott, és elgondolkodtam a nyolcason is, de azt soknak gondolom, szóval kiegyeztem vele végül a már előbb számosított stabil hetesben. Ja, amin még elkezdtem agyalni, hogy a folytatásban vajon mi a szöszt akarnak, hogy az jó is legyen…