A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a második világháborút és elősegítette a németek legyőzését. A teljes titokban zajló műveletről egyébként a hetvenes évekig senki sem tudott. Ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött és választania kellett a börtön, vagy a hormonkezelés között. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e.

Végre a nép színe elé került a nyolcszoros Oscar-jelölt Kódjátszma, ami több okból kifolyólag nagy várományos volt: gondolom Benedict Cumberbatchet kitaláltátok, a másik pedig a norvég rendező, Morten Tyldum miatt. Tyldum idestova négy évvel ezelőtt megrendezte a Fejvadászokat, ami abszolút kiemelkedő filmélmény volt annak idején, és azt kell mondanom, a Kódjátszma ízére is ráérzett már az elejétől kezdve. Oscar-jelölt, és a két órát sem éri el a játékideje? Szerintem ez lazán öt év börtönt jelent, hiszen hogy képzelték, hogy nem nyújtották két és félórásra? Komolyra fordítva a szót, egy elejétől a végéig izgalmas drámáról beszélünk, ami rengeteg rejtélyt tartogat. Legalábbis számomra több vakfolt is volt, amivel sikerült felkelteni a figyelmem.

A hangulat kellőképpen drámai, ugyanakkor minimálisan még a thrillerekre is jellemző hatások is érvényesültek. Mint az előbb taglaltam, akadtak vakfoltok, és ez lehet, hogy a saját hiánylistámnak róható fel, de írom: nem rémlik, hogy történelem órán emlegettek volna bármilyen matematikust, így szinte teljes egészében új információkkal is gazdagodtam a filmnek hála. Szerencsére nagyon jó a történetmesélés, és nem zaklatnak bennünket fura képletekkel, vagy különféle bennfentes információkkal, ami egy matematikus számára világos értendő, az átlagember meg csak pislog, mint hal a szatyorban. Jól volt tehát elmesélve a nehézéletű Alan Turing története, és azt hiszem, hogy ez volt az utóbbi idők egyik legjobb életrajzi filmje is.

Na, de min áll, vagy bukik egy film? A rendező és a főszereplő sokszor kevés, ha nincs egy normális forgatókönyvük, de szerencsére Graham Moore gondoskodott róla, hogy legyen. Tetszett, hogy gördülékeny a rendezés, a játékidő szinte alig érzékelhető, annyira jól követik egymást az események, hogy valahogy egyáltalán nem azzal voltam elfoglalva, hogy az órám után matassak. Ritka manapság, hogy ez összejöjjön, ugyanakkor lényegében ez a film egyetlen negatívumra is számomra, mert helyenként, ha csak nagyon kevés időre is, de nem voltam kellőképpen lekötve. Bár amondó vagyok, hogy ettől nagyobb baj soha ne legyen, mert a végeredmény szinte így is tökéletes.

A tökéletességről pedig Benedict Cumberbatch gondoskodik zseniális színészi játékával. Bizonyára senkit nem lepek meg a szavaimmal, de Cumberbatch karakterről karakterre egyre jobb és jobb. Bújjon éppen Sherlock Holmes, Khan, vagy bárki más bőrébe, mindig hoz valami újat, valami olyat, amire érdemes odafigyelni, és amit lehet élvezni. Gondolok itt például a szájtartására, és ahogyan artikulál, ahogyan mozog az állkapcsa beszéd közben… Merthogy alapból ő nem ilyen, viszont Turing vélhetőleg így beszélt. Nem egy jelenetben a sétálásába is belevitt némi csínyt, és fáradtságot, amivel ijesztő szinkronba került hősünkkel. Iszonyatosan jók voltak a ruhái is, és ahogyan a zseni előadta a zsenit, aki mögött rázós múlt áll. Arrogáns, magának való és kiállhatatlan személy lehetett Turing, Cumberbatchtől pedig pontosan ezt kapjuk - legyen épp jó kedvében, összetörve, vagy alkosson valami nem átlagosat.

Tudjátok jól, hogy Keira Knightley mostanság elveszítette a színészi jogát nálam, mert mostanság amikor csak megláttam, egyből az jutott eszembe, hogy ez a nő egyre csúnyább. Itt sincs ez másként, viszont a körülmények kicsit megszínesítik őt is, mert nem azzal voltam elfoglalva, hogy ilyeneket nézzek, hanem adtam neki egy esélyt. Habár az is tény, hogy egyes jelenetekben még kimondottan jól is nézett ki. Színészileg sincs rá panasz, tett a dolgát, és szerencsére a történet nem követte azokat a szálakat, amit elsőre gondolna az ember. Ellenben az Oscar-jelölését nem kicsit túlzónak gondolom. Matthew Goode-tól is hatalmas játékot láthatunk, kimondottan szerettem az ő figuráját is, aki egy másféle számok embere, mint akit Cumberbatch játszott, az pedig kimondottan hab volt a tortán, amikor szembeszálltak egymással.

A szereplőgárdát tovább színesíti a háborús közegben már nem először előforduló Mark Strong, akinek szintén egy nagyon testhezálló szerep jutott. Berakták még mellé Charles Dance-t, hogy teljes legyen a kép, és ő sem hazudtolja meg magát, minden egyes törekvését és tettét elhittem. Szeretem, amikor úgy fordítanak jelentőséget a színészgárdának, hogy az nem károsan köszön vissza marketingszempontból. Merthogy feltűnik még Rory Kinnear, Allen Leech is, de a fiatal Turingot alakító Alex Lawther is tökéletes választásnak bizonyul. A kosztümök is megérnek egy misét, és az a helyzet, hogy a látványterv is piszkosul hiteles lett. Nem is értem, hogy előbbi témában hogyhogy nem gyűjtött be jelölést az Akadémiától.

Alexander Desplat zeneszerzőt is jelölték szoborra a Legjobb eredeti filmzene kategóriában, de bevallom őszintén, így egy nap távlatában nem igazán hagyott bennem mély nyomot, ugyanakkor mivel a hangulatteremtésen múlott nagyon sok apró dolog, így bizonyára ennek is köszönhető a majdnem teljes siker. Pontokban, mint írtam, nem abszolút fényes a csillogás, de az erős 9/10-ért szépen megdolgozott, és nagy örömömre szolgál, hogy ilyen formában ismerhettem meg Turing történetét.