Három éve annak, hogy a Jurassic World elnevezésű tematikus parkot és luxusüdülőhelyet elpusztították a kiszabaduló dinoszauruszok. Isla Nublar szigetén azóta nincsenek emberek, a dinók pedig önálló életre rendezkedtek be a dzsungelben. Amikor a sziget szunnyadó vulkánja az ébredés jeleit mutatja, Owen és Claire kampányt indítanak, hogy megmentsék a megmaradt dinókat a kipusztulástól. Owen meg akarja találni falkavezér raptorát, Kéket, aki valahol a vadonban tanyázik, Claire pedig, aki időközben megtanulta tisztelni az őshüllőket, küldetésének tartja, hogy segítsen rajtuk. Már magasba lövell a láva, amikor megérkeznek a szigetre, és egy olyan összeesküvésre bukkannak, amely őskori viszonyok közé juttathatja vissza az egész bolygót.

Folytatás soha nem működött még ennyire. Nekem három éve a Jurassic World is eléggé bejött, szerencsére a Jurassic World: Bukott birodalom levetkőzte azokat a gyerekbetegségeket, amelyeket részben Colin Trevorrow lágy szívének köszönhetünk, részben pedig az íróknak, akik képtelenek voltak szituációkhoz méltó monológokat rittyenteni. Minden viccet félretéve kevés folytatás van, ami elmondhatja magáról, hogy jócskán felülmúlta elődjét! Nyilván az is benne van a pakliban, hogy én vagyok elgyengülve, vagy túl kevés filmet nézek mostanság, de nem gondolnám, hogy ilyesmi áll a tetszéskifejezésem hátterében.

Engem már a nyitójelenettel lenyűgöztek, pedig tényleg tét nélkül ültem be szerda este a moziba, gondolván, úgyis valami baromsággal állnak elő. Már az említett felvezetőben durván odalépnek és semmit nem kímélve történik, amiről eddig csak álmodni mertem. A Bukott birodalomban van kurázsi, és mind a 128 percre kitart, nekem egyszer sem okozott csalódást, sőt! Vannak a filmben olyan pillanatok, amelyek a régi Steven Spielberg kalandfilmeket idézik és kicsit próbálnak is ijesztőek lenni, miközben az alápakolt zene is teszi a dolgát, így pedig a recept is tökéletesen működik. J.A. Bayona (A lehetetlen) rendező sokkal mélyebben kezeli a dráma szálakat, jobban összefogta az egész filmet, mint pár éve Trevorrow. És ezt úgy mondom, hogy szeretem Trevorrow filmjeit, csak Bayona jobban felnőtt egy ilyen jellegű feladathoz.

Irtó módon bejött, hogy nem félnek dinonszaurusz általi halálra ítélni egyes főszereplőket, amikor eljön az idejük. Komolyan, eddig csak álmodni mertem olyan húzásokról, amelyeket Bayonáék a Bukott birodalomban meglépnek. Sok helyen annyira megvett magának a jelenet, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy ezek tényleg megcsinálják, tényleg leharapja a fejét, tényleg nem szakad el a kötéllétra, tényleg elszabadul a pokol és tényleg csak a vér hiányzik. Nyilván ez utóbbit nem kérhetjük, hiszen a PG-13-nak muszáj megfelelni, de tényleg csak egy lépésre volt ettől. Imádtam, hogy ez a folytatás nem hagyott elkóborolni, ugyanis egy megjegyzendő mondat miatt szerettem volna az órámra nézni, hogy tudjam, mennyi van még hátra, de egyrészt a játékidő hosszával sem voltam tisztában, másrészt nem jutott idő a csuklómra pillantani.

A legutóbb megismert és megkedvelt főszereplőpáros természetesen nem hiányozhat. Bryce Dallas Howard évről évre szebb nő, jól működik a kémia közte és Chris Pratt között. Prattet pedig ki nem szereti? Amikor Claire először felkeresi Owent, olyan mintha Star Lord szögelné a tetőt, de ez az érzésem hamar eltűnt. Az újoncokkal sem lőttek félre, sőt! Daniella Pineda minden egyes mozzanatát imádtam, tőle hangzott el a kedvenc mondatom is: "Csináltam egy intravénás vértranszfúziót, úgyhogy lehet egy kis kupi odabent…". A folyton majrézó Justice Smith is szállított jó pár vidám pillanatot, a történet legfiatalabb szereplőjét pedig Isabella Sermon kelti életre, méghozzá nem is akármilyen elszántsággal és beleadással. Öröm nézni ezeket a fiatalokat, amikor egy kupacban vagy külön-külön próbáltak boldogulni ebben a húzós közegben.

Jeff Goldblum is régi motoros már a franchise életében, hiába kapott kis szerepet, jelentős egyéniség még mindig. BD Wong sem a sok perces jelenlétéről lesz híres, viszont ő is remek perceket szállít. A gonoszkodó Toby Jonest nyilván három másodperc leforgása alatt sikerült megutálnom - ahogy azt illik, egyébként sem kedvelem. James Cromwell szintén emeli a színvonalat, bár ő már a múlt, és a végére hagytam Ted Levine-t, valamint Rafe Spallt. Levine nyilván nem okoz csalódást, őt se nehéz utálni a tetteiért, de valahol érthető is az általa tanúsított katonás hozzáállás is. Spall viszont… nem mondom, hogy rossz, mert pontosan alkalmas egy ilyen piperkőc pénzéhes nyálas egyén eljátszására.

A poénokból némileg visszább vettek, kevesebb jut, de azok remekül elhelyezettek és tényleg jól funkcionálnak amolyan üdítő mozzanatokként. Egy mondat erejéig visszakanyarodva a korábban említett Spielberg stílusú kalandfilmességre: helyenként tényleg úgy éreztem magam, mintha egy '80-90-es években készült kalandfilmen ülnék, csak épp természetesen mindez modern köntösbe csavarva, hogy manapság is megállja a helyét. Nyilván a CGI gyönyörűen kidolgozott, szép munka. A helyszínek egytől egyig káprázatosak, legyen szó az Isla Nublarról vagy a minden jóval felszerelt, dínó DNS mókolásra átalakított Lockwood birtokról, esetleg a menekülős vízi jelenetekről.

A Jurassic World: Bukott birodalom tehát egy nagyon kellemes, váratlanul bekövetkezett meglepetés, a moziban ülve a vége főcím közben még azon is elgondolkodtam, hogy vajon idén nyáron látok-e majd ebben a kalandfilmes stílusban ehhez hasonlót, vagy ezzel nyitottuk a nyarat és érjem is be ennyivel? Meglátjuk, mindenesetre a 3D-be sem tudok belekötni - na nem azért, mert ezúttal a szemüveg hozzátett a filmélményhez, hanem mert a film közben nem jutott idő, hogy azon gondolkodjak, mennyire zavar a kényszer. A maximum pontot nem osztom ki rá, de csak egy apró lépésre volt tőle, viszont a 9/10-re rászolgált. Érzéseim szerint ezt moziban kell újranézni.