Steve kollégájával, Sue Thomasonnal (Frances McDormand) kerül McKinley kisvárosába, amit az elmúlt évek során letaglózott a gazdasági válság. A páros számára nagyon úgy fest, hogy az itt élők elfogadják majd üzleti ajánlatukat - a talajfúrás jogait szeretnék megvásárolni a helyi birtokokon -, mert nagy szükségük van a felkínált pénzre. A munka elsőre pofonegyszerűnek tűnik, de az elismert helyi tanár, Frank Yates (Hal Holbrook) felveti, hogy a közösség együtt döntsön az ajánlat elfogadásáról, ráadásul Steve az ittléte során megismerkedik Alice-szel (Rosemarie DeWitt). Amikor pedig Dustin Noble (John Krasinski), a dörzsölt környezetvédelmi aktivista is felbukkan, még nagyobb lesz a tét, Steve és Sue tehát nem tudja egykönnyen maga mögött hagyni McKinley városkáját.

Egy Gus Van Sant filmtől valahogy többet, mélyebben szántóbbat vár az ember fia, legalábbis jómagam biztosan, és félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy teljesen depresszívnek kellett volna lennie, csak valami olyasminek, ami úgy megragad az ember fejében pár évre. A forgatókönyvön a John Krasinski-Matt Damon páros dolgozott, és nem rossz dráma ez, de kimondottan egyszer nézős. Két évvel ezelőtt A nyugtalanság kora például nem kicsit gondolkodtatott el, és az Ígéret földjének is sikerült valamennyire, de közel sem eléggé, mivel annyira hétköznapias a téma, és a módszer, amivel ügynökeink teszik a dolgukat.

Már nagyjából a film közepe tájékán - vagy hamarabb - világossá vált számomra, hogy mit várhatunk a végére, de amíg eljutunk oda, addig is szembe jön velünk egy rakat közhelyes végkifejletű cselekmény. Szoktam szeretni a hétköznapokból kiragadott történeteket is, de kell bele egy csipetnyi különlegesség, amivel megfognak. Ennél a filmnél ez az összetevő bődületesen hiányzott, és ebből fakadt a baj.

Matt Damon szokásához híven jó, bár nem igazán erőltette meg magát, úgymond egy ilyen szerepet álmából felköltve is kiráz a kisujjából. Frances McDormand esetében már némileg változik a helyzet, valahogy tőle jobban megzabáltam Sue-t, egész egyszerűen talán annyiról van szó, hogy mintha ő egyenesen ebből a világból származna, míg Matt Damonnak meg kellett volna dolgoznia érte. Rosemarie DeWitt mellett Hal Holbrook és Titus Welliver is tökéletesen illett ebbe a kisvárosi, összetartó közegbe. Mondjuk talán utóbbin érdemes lenne világszinten elgondolkodni, de vegyétek úgy, hogy csak magamban mondtam ezt a mondatot.

Hogy őszinte legyek, teljesen elment a kedvem, hogy írjak erről a drámáról, amelyet olyannyira vártam, és akkora csalódás lett a vége, hogy ekkora gázmezőt még a Föld nem hordott a hátán. A színészi teljesítmények pozitívan, a téma felületes érintése pedig negatívan hat, amelyekből összesen 5/10 kerekedik ki.