Törpapa különleges főzetéhez új anyagokra van szükség, de kinek jutott eszébe Ügyifogyit küldeni? Persze, hogy baleset éri. Az erdőben sétálgatva rátalál a Csodák Barlangjára, keresztülesik a mágikus kapun, és a törpikék boldog falujából a modern világban találja magát. Még szerencse, hogy az ott élőknek sincs túl sok esze, Ügyifogyit játékbabának hiszik, és ő egy New Jersey-i gyerekszoba lakója lesz. Otthon a faluban a többi törp társuk megmentésére készül, és egymás után kovácsolják a terveket. Csakhogy Hókuszpók is előkerül, hogy – régi, rossz szokásához híven – mindent összezavarjon, és megpróbálja elrabolni a törpöket.

Hát megtörpént a csoda! Emberek, a Sonynak sikerült összehoznia az első élőszereplős/animációs hibridet, ami nem dönt romokba egy újabb régről származó klasszikus mesét. Amennyire a Maci Laci nem jó, ez pont annyira igen, ráadásul itt még a forgatókönyvet sem kell elküldeni a búsba! Egyszerű sztorija van a Hupikék törpikéknek is, hiszen főleg gyerekeknek készült, de a felnőttek sem fognak rajta annyira fújjogni, mint az előbb említett Yellowstone-i medve történetén. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végül csak nem DVD-n néztem, hanem moziban, mert egy élménynek mindenképpen megfelelt. A 3D-re rá voltunk kényszerülve, de úgy vélem, ahhoz képest, hogy legtöbbször csak névleges, most legalább egész jól, sőt meglepően jól kihasználták.

Rengeteg törpikés szóviccet rejtettek el a szövegekben, de tudták, hol a határ, és hogy nem válik traktálóvá, viszont ha ezek nem lettek volna, tény, hogy gyengébb film kerekedik ki belőle. Sokat nevettem, meglepően sokat, pedig abszolút nem bíztam benne, hogy kellemeset fogok csalódni, de azért örülök, hogy még nem teljesen halott a remény ezen a területen sem. Raja Gosnell rendezett, de ki az a Raja Gosnell? A Gagyi mami (Big Momma's House) rendezője, aki rendezett két Scooby Doo filmet is, és legutóbb a nagyon zsibbasztó Gazdátlanul Mexikóban-t (Beverly Hills Chihuahua) hozta. Itt figyel be az a szó, hogy művészet, amit itt most csinált, hiszen fejlődött, amit senki nem gondolt volna. Most magamról beszéltem.

A szereplőválogatás lett még nagyon üdítő. Neil Patrick Harris nagy kedvenc a HIMYM-ből, aki itt most egy picit 'visszafogottabb, bambább, mindjárt apa leszek' karaktert alakított, és teljesen jól járta ezt a New Yorki terepet. A törphatást viszont egyértelműen Hank Azariával érték el, aki nem mást, mint a sötét-gonosz Hókuszpókot játszotta, akiről tényleg elhittem, hogy törpmániás gazember, és közben még megszállott is. Visszakanyarodva még kicsit NPH-hez, a párját Jayma Mays vitte vászonra, aki először ugyan nem nagyon dobta be magát, viszont idővel lekörözte NPH-t, és sokkal jobb fejként maradt meg bennem. Sofía Vergara feltűnése mindig kellemes, most sem törpént ez másként. Negatívum viszont a figurák között Sziamiaú, akihez egy olyan ütődött macskát párosítottak, aki jellemben lehet, viszont kinézetre egyáltalán nem hasonlít az eredetire, inkább jutott róla eszembe az, hogy valami rossz kitekat reklámból húzták elő. Ráadásul ha valami rossz volt ebben a filmben, akkor az ő megnyilvánulásainak nagy része.

És akkor most nézzük a kékeket, azokat a klasszikus mesekaraktereket, melyeket a belga származású Peyo álmodott meg. Szerintem velük is elégedettek lehetünk, mivel aranyosak, szerethetőek, és kellően szórakoztatóak lettek, szóval kérdezem én, hová kell ettől több egy ilyen mozifilmhez? A szinkron szintén emeli az élményt, és azzal picit megleptek még a készítők, hogy Aprajafalva mesésen mutatott, akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy ott játszódik tovább a történet. Továbbá nagyon tetszett, és jókat röhögtem például, amikor New York Cityben egy taxi tetején a Blu-ray reklám mellett feszítettek a törpök, és volt még jó pár hasonló dolog, amivel utalgattak dolgokra. Meg természetesen egy rakat Sony/Vaio cucc.

Mivel mostanság kijutott nekünk a tré animációs és élőszereplős részeket is tartalmazó filmekből, úgy döntöttem, ösztönzésül megkapja a 7/10-et, viszont amúgy is tudna egy erős hatot, mert ennél legalább nem szörnyülködtem. Egyedüli negatívumként annyit tudok még felhozni, hogy az első felével ellentétben, a második fele már nem annyira szórakoztatott, de tényleg csak minimálisan vett visszább az összhatásból.