Hókuszpók nem nyugszik! A mindig balszerencsés varázsló újra és újra nekirugaszkodik a lehetetlen feladatnak: törpöket akar szerezni, mert a szuper-varázsfőzet receptje nem hat nélkülük. Ezúttal borzasztó fegyvert vet be: egy varázslat segítségével olyan gonosz lényeket teremt, amelyek első ránézésre könnyedén hupikék törpikének tűnhetnek. A gonosz kis törpszerűségek nem is tétlenkednek: elrabolják Törpillát. Hupikék mentőakcióra van szükség, ha Aprajafalva lakói vissza akarják kapni a legszebb törplányt - és ehhez emberi szövetségesekre is szükségük van.

Két évvel ezelőtt valami olyasmi történt, amit egyáltalán nem gondoltam volna: Raja Gosnell megrendezte nekünk az élőszereplős és animációs karaktereket és részeket is tartalmazó Hupikék törpikéket, amin egész jól szórakoztam. Sajnos, vagy nem sajnos, a folytatáshoz idén nyáron nem volt kedvem, így maradt a DVD-n nézés. Amondó vagyok, hogy akinek az első rész bejött, ez sem fog csalódást okozni, hiszen minden alapanyag adott volt hozzá.

Gosnell visszatért rendezőként, és az animáció is fejlődött egy keveset az elmúlt két év során. Arról nem beszélve, hogy szerencsére nem láttam sok előzetest, de Törpilla milyen eredettörténetet kapott már?! Ez hatalmas ötlet volt a készítők részéről, és pont valami ilyesmire van szükség, ha használható folytatást akarunk bármihez is. Nem mondom, hogy annyira el vagyok tőle ájulva, de azt a szintet hozták, amit az első résszel elértek, és ha nem romlásról beszélünk, az már értékelendő.

Kis kék hőseink ezúttal is élethűek, és szépen kidolgozottak, bár még mindig furán festenek napjainkban, de ez megszokás kérdése. Ami a CGI-t illeti, Sziamiau esetében már nem ennyire vidám a helyzet, ugyanis történetesen csúfot űztek ebből a hátrányos helyzetű macskából. Annyira idióta a megjelenése, az életellenes reakcióival pedig totál hazavágják a karaktert. Ellenben ott van Hókuszpók, akit Hank Azaria hoz zseniálisan, sőt még attól is jobban. Azaria hatalmassá varázsolja ezt az amúgy is erős karaktert.

Neil Patrick Harrisről elég nehéz elhinnem az újdonsült családapa szerepét, de ezt hagyjuk, legalább Jayma Mays oldalán jól mutat. Ebben a felvonásban Brenadan Gleesonnal erősítenek, aki természetesen nem okoz csalódást, és kellőképpen vicces karaktert írtak neki. Habár néha már-már fárasztó, mégsem lehet rá haragudni, hiszen akárhonnan is nézzük, egy mese főszereplőiről beszélünk.

Nagy erény ettől a résztől is, hogy rengeteg a rímelős párbeszéd, és a szinkron olyannyira jó lett, hogy garantáltan padlót lehet fogni a nevetéstől. Jól fogták meg a Facebook témát, és végül is a digitális kütyüket is kellemesen, nem tolakodó módon csempészték be a történetbe, nem beszélve a vastoronyról. Nem akarok ódákat zengeni, és nem is vagyok tőle hanyatt esve, de úgy gondolom, a 7/10-ért itt is megdolgoztak, és ha újra kell néznem a jövőben, nem fog nehézségeket okozni.