Egy neurotikus hivatalnok összeismerkedik egy gátlástalan életművésszel, aki rövid és agresszív úton megváltoztatja az életét. Illegális bokszviadalaik egyre véresebbé és egyre népszerűbbé válnak, az országban mindenütt földalatti Harcosok klubja-fiókok kezdenek működni. Azután jön egy nő, aki őrültebb, mint e két furcsa férfi egész világa: és vele együtt közeledik a végzet.

Tegnap délután elővettem a féléve polcon fekvő Harcosok klubja DVD-t, ami nekem eddig kimaradt, de mivel David Fincher filmhez támadt kedvem, így erre esett a választás, és akkor már írok róla pár sort, mert eszement a cucc! Rohadt jó forgatókönyv alapján rendezhetett Fincher, amivel most főként a hatalmas párbeszédekre célzok. Ezen kívül van itt nekünk vér minden mennyiségben, bunyó, a jobbfajtából, na meg nagy fejetlenség, amivel tutira leültetik a nézőt, ha az első húsz percet túléli. Igazából részemről az egyetlen negatívum az eleje, amire ugyan szükség volt néhány karakter felvezetése miatt, de nekem nem jött be.

Ahogy telnek a percek, egyre nagyobb a katyvasz, egyre több a szappan és a végére teljes a káosz, amit kiváló módon kézben tartanak, és egy pillanatra sem inog meg a léc. Már megszokhattuk Finchertől, hogy tudja kezelni az effajta dolgokat, ami miatt a favorit rendezőim egyike, főleg, ha legutóbbi két filmjét vesszük alapul.

Edward Norton alakította ugyan a főszereplőt, akitől kétségkívül hibátlan játékot láthattuk, mert mindig el tudta hitetni az adott szituációt, de ettől függetlenül mégis Brad Pitt volt nálam a kedvenc. Tőle szintén remek alakítást láthattunk, és karaktere, vagyis Tyler Durden sajátos stílusa kilóra megvesz, dumáiról és arckifejezéseiről nem beszélve, mellyel feledhetetlenné teszi a Harcosok klubját. És hogy mire képesek Nortonnal együtt? Hajaj. Helena Bonham Carter már tíz évvel ezelőtt is tehetséges színésznő volt, aki le tudott süllyedni arra a szintre, ahol a film játszódik, és neki köszönhetően szintén csak jobbá válik az összkép.

Magában a klubban az tetszett, hogy vannak szabályok, amik be vannak tartva, és senki nem kekeckedik senkivel, főleg nem az alapítók(kal). Szórakoztatás-faktora hibátlan, hatalmas párbeszédek és tanulságos mondatok sorát dörgölik a néző orra alá. Extrém jelenetek, különös kameraállások, na meg a narráció egyedivé varázsolja az egészet.

A forgatókönyv a frenetikus dumák mennyei mannája, amit újra akarsz hallani, esetleg adott szituációban használni eme erőteljes dialógusokat. Zeneügyileg sem kell szégyenkeznie, főleg a végső rohanás alatt egyszerűen epic az a szám. Tudtam, hogy nagy film, de hogy ennyire. 9/10-et simán hozott.