Hanna (Saoirse Ronan) egyszerű kamaszlánynak látszik. De olyan erős, gyors, ravasz és kitartó, mint egy profi zsoldos katona. Apja, a CIA egykori ügynöke (Eric Bana) az északi sarkkörön túl, Finnország néptelen tundráin nevelte fel, és egyetlen célja volt vele: tökéletes gyilkológéppé akarta formálni a lányát. Amikor a férfi úgy érzi, hogy Hanna legyőzhetetlen, visszaküldi a civilizált világba, és egy feladatot bíz rá. A lány végigutazik a világon, amit nem ismer, és minden idegszálával koncentrál. Ki kell játszania vagy legalább túl kell élnie egy titokzatos cég kegyetlen ügynökeinek meg-megújuló támadásait. A céget egy különös, kiismerhetetlen nő (Cate Blanchett) vezeti. Hanna egyre közelebb kerül kitűzött célpontjához. Ám eközben egyre többet kénytelen megtudni saját életéről és múltjáról is. Pedig, aki eleget tud a múltjáról, az megpróbálja kikövetkeztetni a jövőjét is: és ott vár a legújabb, legnagyobb meglepetés…

Ha valakinek ismerős Joe Wright rendező neve, akkor tudja, hogy mit várjon a Hannától. Közel sem tökéletes, de azért inkább pozitív élmény, sem mint negatív. Wright néha eljátszadozott a kamerával, és kipróbált néhány új dolgot, valamint a vágónak is szabad kezet adtak, így azért olykor maradandót alkottak. Nyugodt hangulatú egy bizonyos szinten, amit úgy értsetek, hogy néha akcióznak benne, de alapjában véve azért érezhető volt, hogy egy misztikus film előtt ülök. Viszont ez utóbbit nagyon jól kezelték, mert sokáig kíváncsiságban tartják a nézőt, legalábbis velem így történt.

Zenéje több jelenet alatt annyira nyomasztó, és a játékidő előrehaladásával folyamatosan fokozza a hangulatot, de a vége felé éri csak el igazán azt a bizonyos felső határt. Vad film, amely közel sem átlagos világban játszódik, és leginkább a hófedte Finnország kietlen táját tudnám összehasonlítani Hannával, vagyis annyira természetes, nyers, közben pedig meghökkentő, hogy mire képes. Az egyik jelenetbe még az is belefért, hogy elmeséljék az erdőbe kerülésük történetét is, a tisztább kép érdekében.

Saoirse Ronan kegyetlen jól mozgott szerepében, és abszolút jól állt neki Hanna olykor kattant, olykor elvont karaktere, akinek teljes mértékben sikerült meggyőznie, hogy ő mindezt komolyan gondolja. Eric Banáról ugyanezeket tudom elmondani, mint ahogyan a mellékszereplő család tagjai is nagyon jól beleillettek ebbe a közegbe. Cate Blanchett pedig Cate Blanchett.

Fura, feszült hangulatú elvont film ez, és Hanna egy olyan lány, akinek nem szívesen lennék a barátja, de az ellensége sem. Közben valahol mégis tetszettek a látottak, így 7/10-ben kiegyezek vele.