A nem túl távoli jövőben baleset történik egy űrállomáson: a váratlanul becsapódó meteorok megsemmisítik a bázist, és a két - éppen az űrhajón kívül dolgozó - asztronautát elszakítják a hajótól. Az újonc dr. Stone (Sandra Bullock) és a sokat próbált Kowalsky (George Clooney) csupán egymáshoz kötve sodródik a végtelen űrben. Nincs, ami megállítsa őket, és nincs, aki a segítségükre siessen: a sisakjukban visszhangzó csend azt jelzi, hogy semmilyen kapcsolatuk nem maradt a földi irányítással. A félelem fokozatosan pánikba fordul. Minden lélegzet számít. Minden másodperc létfontosságú. A hazavezető egyetlen út az univerzum rémítő ürességén keresztül vezet.

Egy értékelésnél mindig az első mondatot a legnehezebb leírni, ami eredetileg így nézett ki: "A sci-fi, amitől mindenki oda és vissza van. De vajon jogosan? " Nagyrészt igen, nem kerültem teljes mértékben Földkörüli pályára. Viszont azzal érdemes tisztában lenni, hogy rég vártam már, hogy megnézhessem a Gravitációt, de talán jó is, hogy nem rögtön premier környékén sikerült. A bemutató óta Hollywoodban Alfonso Cuarón az isten, és rendezés szempontjából ez valóban így van, hiszen a Gravitáció olyan űr sci-fi, amit egy hamar nem felejt el az ember.

Rögtön az elején elmesélnek a nézőnek néhány űrokosságot, ami által sokkal jobban megérthetünk egyes történéseket, hogy odafent mennyire más minden. A fizikája annyira működőképes a 3D-vel együtt, hogy félelmetes. Erre két bizonyítékom is van: egyik, hogy a kólás kupakra nagyon vigyáztam, hogy le ne essen, mert… Ja, hogy én a Földön voltam, viszont Cuarón fellőtt az űrbe. A másik, amikor beültem az autómba, és a parkolóházban köröztem, tekertem a kormányt, olyan érzés fogott el, mintha nem is kerekeken gurulnék.

Valóban bámulatos, hogy ezt ilyen szintre sikerült emelni, és a páromnak igaza is volt, amikor azt mondta, hogy ezt a filmet korábban nem lett volna értelme megcsinálni. A jelenleg rendelkezésre álló technológiára célzott ezzel, amiben abszolút egyet is értek vele. Biztosan nehéz volt a hangokkal boldogulni, és a filmzenéit megalkotni sem kispályás meló lehetett. Ezek az apróságok mind kellenek ahhoz, hogy olajozott szerkezetként működhessen ez a sci-fi.

De tényleg minden idők legjobb sci-fijéről beszélünk? Ezt már nem gondolnám, és lehet, hogy utálni fogtok ezért, de nekem nem sikerült teljesen elrugaszkodni a Földtől. Illetve de, maga a fizikája makulátlan, ezt nem is vitatom, inkább a forgatókönyvet okolnám az elégedetlenkedéseimért. Mindennek két oldala van. Nézzük az egyik oldalt, vagyis azt, hogy a NASA hogyan küldhet egy olyan újoncot az űrbe, aki ennyire negatívan látja az életet és a körülötte zajló eseményeket? Innentől muszáj picit SPOILEREKBE mennem, szóval csak óvatosan a következő bekezdéssel!

Tehát nézzük Bullock karakterét, aki végig negatívan látja a dolgokat, ekkor jönnek is a bajok szép sorjában, és végül ez vezet a fő csapáshoz is. Utána még mindig baljósan látja az életet, és ezek kihatnak a körülötte lévő eseményekre is, így nem meglepő módon ismét elég nagy bajba kerül. Aztán azt mondtam, hogyha most Clooney feltűnik az ablakban, tökön szúrom magam. Hogy feltűnt-e vagy sem, meghagyom meglepetésnek. Végül valamilyen hatásnak köszönhetően megvilágosul - oké, ezt nagyon bírtam, részben sikerült vele átverniük, ami jó pont -, és elkezdi látni a fényt az alagút végén, és innentől kezdve sima minden. Ezeket elnézve lehetett volna kevésbé szájbarágósan, kevésbé amerikai szájízzel, és akkor nem nyafognék itt. Viszont ezekkel szemben a szimbolikája tökélyre tör. SPOILER VÉGE

A légkör dermesztő. A film légköre, nem csupán az, amit egyébként is elénk raknak. Talán még amit sokalltam, a monológok. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen sci-fiben kevesebbet beszélnek, és ha ez így lett volna, talán nem annyira tűnik szembe az az egyértelműsített párhuzam, amit az előbbi bekezdésben fejtegettem. A látvány csodás, semmihez sem fogható, hiszen ez az űr, ahol csend van, sötét van, és nincs határ. Ha valamit elbaltázol, nincs megállás, maximum a csillagok fognak meg. Ekkor mondtam azt, hogy már biztos vagyok benne, hogy nekem tutira nincs szükségem űrsétára. Az űr óriási, ijesztő és végtelenül kétségbe ejti az embert a tudatlanság - alapból mindenkit így kalibráltak.

Mint ahogyan az korábban is sejteni lehetett, inkább Sandra Bullock-centrikus film ez, Clooney pedig a hátérből asszisztál, de nincs is ezzel semmi gond. Érdekességképpen írom, hogy eredetileg Angelina Jolie gravitálódott volna, aki kevés is lett volna erre a szerepre. Bullock mostanság annyira rendben van, annyira jól kelti életre a neki írt karaktert, hogy le a kalappal előtte. Tökéletesen együtt tudtam vele érezni, a magányával, a kétségbeesésével, a rajta eluralkodó pánikkal, mindennel. Zseniális alakítást láthatunk tőle, ráadásul több esetben korlátozott viszonyok állnak rendelkezésére. George Clooney egy belevaló űrhajós, olyan igazi űrcowboy, aki a coolfaktor élén szambázik. Hiába kisebb szerep jutott Clooneynak, vele is együtt lehet érezni, amiért természetesen ő maga dolgozott meg.

Ugyan eleget negatívkodtam már, de haragudni nem tudok igazából, és ezt majd a pontoknál is fogjátok észlelni, viszont van itt még valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Épp úgy akartam kezdeni az egyik mondatot, hogy örülök, hogy eredeti nyelven, felirattal került mozikba a Gravitáció, de akkor hirtelen beugrott, hogy a magyar szövegért Heltai Olga felelt, aki a szakkifejezésnek látszólag korrektül utánanézett, és rutinos fordítónak tartják őt, de néha nem ártana azt fordítani, amit valójában mond az adott szereplő. Mert jelen esetben pont nagy jelentőséggel bíró apró morzsát formált át, és fordított valami egészen mást, holott a sok ilyen kis dolog összeadódása már teljesen más képet alakíthat ki a nézőben. Szóval sajnos nem voltam megelégedve a magyar felirattal, és finoman is fogalmaztam.

Fanyalogtam ugyan kicsit, de összességében annyira nincs nagy gond a Gravitációval, bár örültem volna, hogyha egyes sejtéseim nem igazolódnak be, és ha a negatív szót bele sem kellett volna írnom ebbe az értékelésbe. Mindegy is, pontokban kifejezve a 9/10 nagyon-nagyon szódával elfér rá, de jelentem, Houston, nem vagyok annyira letaglózva, mint oly sokan.