Los Angelesnek volt már királya. Mickey Cohen (Sean Penn) korlát és gátlás nélkül uralkodott a városon. A negyvenes-ötvenes években a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a kuplerájok és a tiltott játékbarlangok mind neki adóztak. De nemcsak a bűnözők voltak az alattvalói; a rendőrség és a politikusok is az udvartartásába tartoztak. A gengszterfőnök uralmának alig volt határa. Csupán néhány őrült, vakmerő zsaru hitte azt, hogy meg kell őt állítani. John O'Mara (Josh Brolin) és Jerry Wooters (Ryan Gosling), az LAPD veteránjai: ők még hisznek abban, hogy ez a város nem a maffiáé, és nekik az a dolguk, hogy a tisztességet védjék.

Megérkeztek hát a gengszterek, akiket az amcsik nem tiszteltek eléggé, és a kritikusok is a mélybe rántották magukkal. Nos, igazából nekem egy kérdésem lenne, mielőtt bármit is írnék róla, hogy milyen lehetett a vágás előtti verzió? Hogy őszinte legyek, abszolút hidegen hagy, hiszen a végeredmény így is kellőképpen kemény, és nem hoz szégyent a gengszterek világára. Ruben Fleischer rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, és egyre komolyabb filmeket lehet majd rábízni a jövőben, bár a számadatok nem ezt támasztják alá, azonban a Gengszterosztag igenis remek noir akció-dráma temérdek kemény, a maffiára jellemző kegyetlen húzással. Különösen tetszett, hogy sehol sem puhul el, a történet egész végig kemény, brutális, véres és legfőképpen nem túl sok. De ami talán az egyik legnagyobb értéke, hogy olykor sötét, olykor pedig világos színekkel dolgoztak, és közben mégis a középúton maradtak - méghozzá úgy, hogy egyensúlyba került e két motívum.

Kevés manapság az igazán jó alkotás, melyek simán megérik a mozijegy árát, de ez is ide sorolható, arról már nem is beszélve, mennyire hálás vagyok a hazai forgalmazónak, hogy nem szinkronnal került mozikba. Bár a felirat vastagsága eleinte kissé zavaró volt, mondjuk a Pólusban a vászonelrendezés is botrány, de ezt inkább hagyjuk. Hatalmas háttérmunkára volt szükség, hogy ennyire valósághű legyen az '50-es évek Los Angelese, gondolok itt a díszletekre, a különféle épületekre - kívül, s belül egyaránt -, de a szereplők ruházata és kiegészítőik egy az egyben meggyőztek. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy egy vadonatúj filmet nézek, csak épp visszautaztunk az időben. Ez pedig több mint remek, ami egyben alá is támasztja, hogy mennyire meggyőző lett a végeredmény.

A kivágott mozivásznas jelenetet nem kerestem, viszont számomra világos volt, hogy honnan lett kivágva. Egyszerűen az adott jelenetnél beugrott a semmiből, hogy "itt kellett volna jönnie a mozivásznas lövöldözésnek". Annak idején meg is ijedtem, hogy ezzel kiherélik majd a filmet, de szerencsére még így is tudták, hogy mitől döglik majd a légy. A rendezés feszes, szépen és folyamatosan végig van vezetve a történet, egyszer sem fullad unalomba, habár a végeredmény sejthető, azonban az odáig vezető út már közel sem teljesen egyértelmű. Eredeti történet, hihető cselekménnyel, és ami a legfontosabb, hogy mindössze egyetlen egy zenénél éreztem egy laza TDKR hangulatot, ami valljuk be, nagyon nem rossz a mostani felhozatalt elnézve.

Imádom a noir stílusú filmeket, de basszus, olyan kevés készül, és még kevesebb a kimondottan jó - azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a gengszteres téma is nagy kedvenc. Amikor beharangozták a repülőteres jelenetet a filmben, kimondottan örültem, bár nem teljesen olyan lett, mint amit vártam, de ez érthető is. A rendező megannyi új dolgot kipróbált, amelyek harmonikusan működtek együtt magával a történettel, és nem keltett oda nem illő hatást. Gondolok én is a nagysebességű kamerák használatára, vagy amikor a börtönben, sötétben lövöldöznek, és jönnek a belassítások, képkimerevítések… ennél a résznél is megtalálták a balanszot, a középutat, ami által inkább üt, semmint átmegy puncsba. Értem már, hogy miért kapták fel Will Beall forgatókönyvírót is, ugyanis ezen a fronton is nagyban múlik a korábban már említett elpuhulás, habár részéről becsúszott egy-két klisé, de összességében érezhetően tudta, mit csinál.

Sean Penn kétségkívül a történet egyik legbeleillőbb figurája - már csak a korából adódóan is, de egyébként is hamisítatlan gengszter kinézetű, és mivel felülmúlhatatlan színész, mindent megtett annak érdekében, hogy karaktere a lehető leghitelesebb képben tűnjön fel a nagyvásznon. Orosz felfogás, elszántság, brutalitás, igazi maffiafőnök Mickey Cohen módra. Josh Brolin hasonló helyzetben van, mint Penn, hiszen már ő sem fiatal, így mindkettejüknek volt egy kis fórja. A Brolin által alakított O'Mara pontosan ugyanaz a vágású ember, mint Cohen, csak épp az ellenkező oldalon áll. Brolin mindent belevitt a karakterbe, és annyira remekül játszotta a vérszagot fogó, csak a lényegre koncentráló Los Angelesi őrmestert, hogy a fenébe is! Röpke említést érdemel a felesége, akit a bájos Mireille Enos játszott, de nem is ez a lényeg, hanem ahogyan hozzáállt férje újonnan szerzett küldetéséhez. Ez aztán a nő, ez aztán a valódi feleség! Robert Patrick villámkéz szerepében kb. mindenkit felülmúl, egyszerűen zseniális mind a karaktere, mind pedig a színészi teljesítménye! Jó pár humoros pillanatot szállít az öreg.

Ryan Goslinggal és Emma Stone-nal már kicsit más a helyzet, főleg utóbbi miatt aggódtam nem picit, hiszen egy fiatal leányzó, aki látszólag nem illik ebbe a gengsztervilágba, és ez így is van - szerencsére csak és kizárólag a történet szerint. Merthogy egyébként Stone ezúttal újabb terepen bizonyítja rátermettségét, azt hogy bármire képes, és bárkit el tud eljátszani, akár még egy gengszterfőnök nőjét is, akinek bizony van vér a pucájában. A vér és a puca kapcsán Gosling neve is felírható erre a számlára, merthogy ő sem semmi. Kinézete ugyan visszafogottságot, ártatlanságot sugall, és a lazaság sem épp azt tükrözi, hogy lényegében legbelül egy mindenre elszánt kopó rejtőzik. Sokszor keményen odatette magát, és igazi csapatjátékos. Michael Penát üldözi rendőr sorsa, de nincs ezzel baj, Giovnni Ribisi mindig is nagy kedvenc volt, ezúttal sem okozott csalódást, mint ahogyan Nick Nolte sem az idősebb szereplők közül. Borzasztóan tartottam viszont, hogy Anthony Mackie mi a francot fog kezdeni ebben a szerepben, de hát… senkinek nem engedtek lazát, így neki sem, és ő sem húzza sárba a többieket.

Hollywood helló, Mickey Cohen karakterének lentről való indulását is szívesen látnám a nagyvásznon hasonló tálalásban. Mondjuk erre így, tuti ráugrana a nép, mivel mostanság nem készül elég gengszterfilm, vagy ha igen, az nem elég tökös, hogy méltó legyen kategóriájához. A zenéi jók, megadják a kellő hangulatot, és igen, a hangulatteremtés volt még egy kérdéses pont, hogy összejön-e. Sikerült, és nem is húzom tovább a sorokat, a 9/10 jár érte. És nem, nem kell folyatatás, azonban egy Mafia játékra épülő mozifilmet szívesen látnék, ami mondjuk az előbb említett nulláról való indulással nagyjából meg is egyezik.