Ez a látványos és akciódús űrkaland a Galaxis őrzői, amely szó szerint kiterjeszti a Marvel univerzum határait. A történet a kalandor Peter Quill körül forog, aki ellop egy titokzatos gömböt, amelynek megszerzése szerepel a gonosz Ronan világuralmi tervei között is. Ezért hajtóvadászatot indít Quill után, akinek minden erejére szüksége lesz, ha épp bőrrel akarja megúszni a kalandot. Ennek érdekében kényszerű szövetséget köt négy különös alakkal - Rocket, az állig felfegyverzett mosómedve, Groot, egy élő fára emlékeztető lény, a veszedelmes bérgyilkosnő, Gamora, és a bosszúszomjas Drax, a Pusztító alkotják a Galaxis őrzőit. Amikor Quill rájön, hogy a titokzatos gömbnek mekkora ereje van és milyen veszélyt jelent az univerzumra nézve, elkeseredett végső összecsapásra hívja társait, a tét pedig óriási, mivel az egész galaxis sorsa múlik rajtuk.

A Star Wars óta ez a legjobb sci-fis közeg, amit láttam a vásznon, és igen, ebben az univerzumban érdemes gyökeret verni. A jelek szerint ezzel szerencsére a Marvel is tisztában van, amivel állati boldoggá is tesznek. Az elmúlt egy-két hétben akaratlanul és kéretlenül is sok jót hallhattunk A Galaxis őrzőiről, de vajon tényleg ennyire remek szuperhősös filmről beszélünk? A válaszom természetesen igen, és bár az első előzetes után változott a róla kialakult képem, de az ijedtség nem uralkodott el rajtam. Az a helyzet, hogy James Gunn eszeveszettül összerakta ezt a filmet, és amellett, hogy szórakoztató, még sütnivalója is van. Én pedig erre írtam az előbb, hogy itt aztán lehet építkezni, mert az alapok adottak, és ahhoz képest, hogy egy felvezetést láthattunk, elég sok minden belefért a kétórás játékidőbe.

Nézzük csak, Gunnt honnan ismerhetitek? Tévés berkekből tört elő - nyilván -, első ismertebb mozifilmje pedig a Super volt, amit sürgősen pótolnom kell ezután, de a Movie 43 című szörnyfilmhez is volt némi köze, aztán jött A Galaxis őrzői. Ha felteszitek a kérdést, hogy mit várhattok ettől a szuperhősös sci-fitől, a válaszom kapásból az, hogy sok-sok lazaságot és mókát, mindez gördülékeny köntösbe csavarva sok-sok akcióval, ínycsiklandóan jól átsütve - ha értitek, mire célzok ezzel. A Marvel most talán megtanulja, hogy érdemes kreatív rendezőre bízni egy-egy nagyobb projektet, és már a film közben eszembe jutott, hogy mekkorát hibáztak Edgar Wright kirúgásával az Ant-Man éléről.

A meglepő az egészben, hogy én nem vagyok oda az űrben játszódó filmekért, és ez alól lényegében az egyedül kivétel a Star Wars, bár annak sem vagyok vérbeli rajongója. Erre jön egy ilyen akció-sci-fi, és levesz a lábamról? Még ilyet! A kétórás játékidő ellenére egyetlen pillanatig sem unatkoztam, pedig tipikus formulát követtek az alapkövekkel, mégsem éreztem a számban a sablonosság ízét. Néhány szedett-vedett idióta, akik ebben a filmben verődnek össze csapattá, és elkezdenek egymásban bízni. Nyilván lesznek olyanok is, akik elkezdik hasonlítgatni a filmet ehhez, vagy ahhoz, ahelyett, hogy a valódi értékeit látnák meg benne, de mint tudjuk, ha valaki bele akar kötni valamibe, bele is fog, efelől semmi kétségem.

Sikerült nem 3D-s előadásra eljutnunk, és a magyar szinkronban sem csalódtam, de ma délután beülünk a feliratosra is, meglátjuk, úgy mit mutat. Nagy jelentőséggel bír a látványvilág is, hiszen egy űrsci-fihez ez alapkövetelmény, ennek megalkotása pedig nyilván nem okozott problémát egy ilyen nagy stúdió szakembereinek. Ez is fontos mozgatórugója a filmnek, de ami igazán előreviszi, azok a karakterek. Szinte minden szereplő él a vásznon, kinek kisebb, kinek nagyobb szerep jut, de nem fogja elfelejteni a néző még azt a jelentéktelen egyént sem, aki birtokba veszi Peter Quill anyjától kapott walkmanjét, és hallgatni meri azt. És erről beszélek, hogy manapság kevés az ilyesmi, az ilyen jól megírt karakterek és forgatókönyv együttese, na de belevetem magam a sűrűjébe.

Chris Pratt remek választás a főszerepre, mert alapjában véve mókás ábrázatú színész, a többit pedig a forgatókönyv adja neki. Bár az sem mellékes, hogy ennyi alapján jó karakterszínésznek mondanám, sőt még akár vígjátékszínésznek is nevezhetjük, hiszen nevetésre bírt, amikor táncra perdült. Vagy nem így volt?! Akkor ez nem a te filmed lesz, de a folytatás sem. Zoe Saldanából egy ideje kiábrándultam. Nem, mint színésznő, hanem úgy összességében nem mutatott semmit a vásznon, illetve egész pontosan inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudta beteljesíteni a rábízott szerepet 100%-osan. Ebben a közegben viszont tökéletesen érvényesült, egy rossz szót sem tudok róla mondani, mert csak és kizárólag pozitív érzéseket mozgatott meg bennem. Tetszett a sejtelmessége, amiről szép lassan lehull az álca, és az is, hogy nem kétdimenziós karaktert kapott - mondjuk, hangsúlyozom, ebben a filmben senki nem az!

Lapozzunk tovább Dave Bautistáig, akit a WWE világából szakítottak ki, és ugyan már nem most először játszott filmben, de basszus, csak főszerepet bíztak rá egy ekkora blockbusterben! Érző szívű vadállat, aki illik egy ide és egy ilyen csapatból sem lóg ki. Nem is tudom, hogy az egymondatos Groot ászabb, vagy Mordály, akinek de fura ez a név - a Rocketet valahogy jobban megszoktam már. Mindkettő hatalmas arc, szórakoztatóak együtt és külön-külön is. A börtönös rész, és Mordály kis csínyjei pedig egyértelműen felpezsdítik a hangulatot, és kacajra hangolják a nézőközönséget. A különcségük pedig… csak előnyükre válik. A "jók" oldalán említést érdemel még John C. Reilly, aki szintén nem kedvencem, mégis elvoltam vele, Glenn Close-zal és egyéni modorával pedig szintén jól jártak.

A gonoszok, ezek a fránya gonoszok… Mindig csak a baj van velük, és mind világhatalomra vágyik, csakhogy Ronan más, ő galaxis-szerte szeretne uralomra törni. Ronan előbb taglalt másságát átvitt értelemben értésétek, hiszen itt arról van szó, hogy végre kapunk egy zseniálisan jó gonoszt, aki nem csak a csicskásait ugráltatja, hanem ő maga is beszáll a buliba, és megmutatja, hogy miért féli őt népe, alattvalói. Lee Pace-ből nem sokat láthatunk a maszk mögött, mégis nagyszerű, ahogyan eljátszotta karakterét, akit szintén eszeveszettül megírtak Gunnék. Karen Gillan egyik személyes kedvencem, aki sok áldozatot hozott a szerepért, és úgy gondolom, nem hiába, hiszen ő sem okoz csalódást, és ugyan egy kisebb hangsúlyhoz jutó egyénről beszélünk, mégis felveszi a harcot a nagyokkal, a nagyok oldalán. Yondu Udonta. Megjegyeztétek ezt a nevet? Füttyszóra induló halálos íjvessző? Ki volt ennek a kiagyalója?! Annyira zakkant ötlet, hogy valami eszméletlen! A karakter mögött Michael Rooker áll, aki szemmel láthatóan élvezte, hogy ilyesmiben lehetett része. Feltűnt még Sean Gunn, a rendező testvére is, aki a háttérből asszisztált, de mondjuk Benicio Del Toro gyűjtője sem a kétfilléres kategória.

A szuperhősös filmekben már megszokhattuk, hogy mindenki hajt valamire, mindenkinek van célja, amiért sok mindenre képes. A Galaxis őrzői is erre a vázra épül, de mégis ki a francot érdekel, ha közben egyetlen pillanatra sem fullad unalomba, és hatalmas űrcsaták szemtanúi lehetünk?! Amikor egy-egy bolygót felülnézetből mutatnak, elképesztően gyönyörű, mint ahogyan az is, amikor űrhajók hadai indulnak csatába. Awesome Mix vol.1, mégis mi az? Ide vele, de azonnal, mert a coolfaktorért egyértelműen a zenék feleltek.

Szerintem iszonyatosan eltalálták a film tónusait, a látványvilágnak azt a sárgás-kékes részét, ami végigkíséri a történetet, és szinte az összes jelenetet. Az űrhajók pedig egytől egyig izmosak, főleg a Milano, ami egy sokkal összetettebb gépezet, mint azt elsőre gondoltam. Az pedig már csak hab a tortán, hogy akár Legóból is beszerezhető többek közt a Milano is, amire egy szép napon biztos, hogy szert teszek egy Star-Lord minifiggel együtt. Ha már Star-Lord, elsőre az első magyar plakáton az Űrlord nem tűnt épp ideális fordításnak, de a filmben nem zavaró. Aztán majd délután kiderül, hogy az Űrlord vagy a Star-Lord hangzik jobban, és arra is állati kíváncsi vagyok, hogy eredeti hanggal poénosabb a film, vagy szinkronnal. Mondjuk Groot hangjára külön szomjazom!

Lassan vissza is húzom gyökereimet, és mivel ez a nyár a májust leszámítva szinte csak csalódásokat okozó kasszasikerekkel "volt tele" egy-két kivételt leszámítva. Nem kérdés, hogy repül a 10/10, és ha ez nem így lenne, nem ülnék be rá újra. Ja, a végén maradjatok a plusz jelenetért, amit a moziba random beeső nép 2008 óta még nem tanult meg.