Az igazi veszély nem az égből jön, az igazi katasztrófát nem elképzelt képregény-gonoszok ígérik – a baj itt él köztünk. Egy vírus mutálódik, kissé átalakul, és – hála a modern világnak – felfoghatatlan sebességgel terjed el az összes kontinensen. Egy családanya (Gwyneth Paltrow) távol-keleti üzleti útjáról hazaérve rosszul lesz. Előtte egy házasságon kívüli viszony miatt valahol az USA-ban megszakította az útját. Ő az első beteg: amerre járt, a megállíthatatlan fertőzés újabb gócai alakulnak ki. Előbb csak a Távol-Keleten és az USA-ban, majd a világ egyre több pontján. A betegség gyorsan támad, és nincs ellene gyógyszer. Néhányan azonban nem adják fel a harcot: megpróbálnak gyorsabbnak lenni a láthatatlan ellenségnél, hogy akár saját életük kockáztatásával is mentsék azt, aki még menthető. Önfeláldozó orvosok küzdenek a vírussal, az üzleti érdekekkel, a lelkes amatőrökkel, az idővel. Miközben ők is ki vannak szolgáltatva a betegségnek…

Steven Soderbergh rendező szokás szerint hozta a formáját, és valami különöset, valami nem hétköznapit készített. Rég volt az első trailer ideje, azóta szerencsére sikerült minden mozgóképanyagot elkerülnöm, így egy kis meglepetés ért, méghozzá a fő irányvonalat adó stílus személyében. Sci-finek, thrillernek és drámának kategorizálták be a Fertőzést, de én inkább aggatnám rá a drága dokumentumfilm titulust, amiben sok nagyobb név is szerepet játszik, de ez utóbbira még kitérek bővebben. Annyit már most leszögeznék, hogy sok akcióra, vagy dinamikusabb jelenetsorokra senki ne számítson, ez nem az a film. Másban rejlik az értéke. Túlzottan drámai, és dokumentalista stílusú, amelyben bemutatják egy "eddig nem ismert vírus útját", hogy spoilermentesen fejezzem ki magam.

A zenéjével nálam nagyon telibe találtak, ugyanis akkora hatásvadász, hogy legtöbbször éreztem azt a légkört, ami a filmben uralkodott. Igazi minőségi cucc, aminek nyoma marad az emlékeimben.

Soderbergh-nek rengeteg nagyobb nevet sikerült meggyőznie, akiket olyan szinten harmonikusan helyezett el az egymást követő jelenetekben, hogy még az "ugrálunk egyik helyszínről a másikra" dolog sem zavart, ami ugye megint csak egy, a dokumentumfilmekre jellemző vonás. Matt Damon, Kate Winslet, Jude Law, Gwyneth Paltrow és Laurence Fishburne lennének a jelentősebb nevű főszereplők, de a többieknek sem kell szégyenkezniük, mert mindenki komoly és helyálló alakítást nyújtott. Egyikükre sem térnék ki igazán, bár ami elválasztja a Fertőzést egy dokumentumfilmtől, az néhány drámai szál lenne, amelyek közül leginkább a Matt Damonos jött be a legjobban. Az úgymond megérintett, magával ragadott, bár Kate Winslet szerepe is eléggé tetszetős volt.

Negatívumok közé sorolnám, hogy az élvezhetőségi faktora azok számára, akik kevés dokumentumfilmet néznek – köztük én –, elég kicsi. Részemről egyedül a színészek, a hangulat és a közben áradó profi előadásmód mentette meg a totális bukástól, viszont ezeket meg értékelem, mert nem egy tucat-megoldás. Picit zavaró volt számomra, hogy rengeteg szakkifejezés hangzik el a filmben, aminek egy részével nem tudtam mit kezdeni, és ez egy hétköznapi emberben kérdéseket vethet fel, ami ugye akár a film teljes megértésében is dominálhat. Szerencsére ez utóbbi jelen esetben nem okoz problémát, mert világosan érthető.

Két mondat a szinkronról. Először megörültem, hogy Jude Law-t nem Sthol András szinkronizálta, de pár perccel később rádöbbentem, hogy azért, mert Matt Damon kapta Stohl hangját. Ezzel csak arra szeretnék kitérni, hogy nekem itt szimpatikus volt Law magyar hangja, és remélem, hogy a Sherlock Holmes 2-ben is ezen a hangon szólal majd meg.

Szerintem az eddigi sorokból kiderült, hogy némileg csalódott vagyok, ugyanakkor értékelem a látottakat, szóval hadd szóljon, a 7/10 elfér rá, de egy itthoni mozizásnak jobban el tudtam volna képzelni. Plusz még így zárásként tudnám javasolni, hogy nem árt, ha pihenten ül le elé az ember.