A nagy gazdasági világválság idején járunk. A Bondurant-fivérek, Forrest (Tom Hardy), Jack (Shia LaBeouf) és Howard (Jason Clarke) igazi legendának számítanak a Virginia állambeli Franklin megyében, hiszen a szesztilalom idején jól menő csempészüzletet tudhatnak magukénak. A jólét azonban veszélybe kerül, amikor feltűnik a színen Charles Rakes különleges ügynök (Guy Pearce), a törvény új ura, aki azonban korruptabb mindenkinél, és részesedést követel magának a fivérek üzletéből. Ők azonban nem hajtanak fejet senki előtt, így felveszik a harcot Rakes ellen. A baj azonban nem jár egyedül, így a testvérek közötti széthúzás is felüti fejét, mikor a legfiatalabb, Jack úgy dönt, saját csempészügyleteket bonyolít le Cricket nevű haverjával (Dane DeHaan), sőt, még az általa bálványozott helyi maffiafőnökkel, Floyd Bannerrel (Gary Oldman) is összeszűri a levet Forrest akarata ellenére. Amikor Forrest megsérül, már Jack számára is kiderül, hogy nem babra megy itt a játék. A testvérek végül egyesült erővel küzdenek a maffia és Rakes ellen, miközben két csinos hölgy, Maggie (Jessica Chastain) és Bertha (Mia Wasikowska) gondoskodnak arról, hogy hőseinknek még több veszítenivalója legyen.

Hát, őszintén bevallom, hogy letaglózott John Hillcoat remekműve, amelyről simán kijelentem, hogy minden idők legjobb gengszteres témát érintő filmje. Felvetődik bennetek a kérdés, hogy mitől ennyire nagyszerű, és mit tudhat, amit a sorstársai nem. Teljesen jogos a kérdés, és egész pontosan arról van szó, hogy olyannyira kemény és kíméletlen, amilyet ez a világ megigényel. Nincs félrebeszélés, nincs lacafacázás, egyszerűen nem kímélnek senkit és semmit, így ennek köszönhetően olyan szinten odaküldik a parasztlengőt, hogy ezt nehéz szavakba önteni. Látni kell, átérezni a sok-sok jelenetet, melyekben pattanásig feszül a hangulat, amikor csak ül a néző a székben, akinek folyamatosan bizonyítják, hogy tudnak még meghökkenést okozni, és mégis az ésszerűség határán belül maradnak.

A rendezés meglehetősen összeszedett, a film egyetlen képkockáján sem érződik, hogy csúszkálnának össze-vissza, hanem jönnek, odacsapnak, és úgy peregnek az események egymást követően, hogy a drámát is kellőképpen adagolják, a második felére pedig fordítottak némi figyelmet a feelgood faktorra is - magáról a bejezésről pedig ne is beszéljünk. Húzós. A zenéjére mehet a hatalmas piros pont, és tudniillik, imádom ezt a kort, és ezeket a zenéket, ezt a viseletet, és úgy minden jöhet, ami '20-as, '30-as évek, na meg a szesztilalommal kilóra vesznek meg. Pontosan azt kaptam meg, amit a Boardwalk Empire előzeteseivel ígérgettek, így egyetlen szavam sem lehet, de összehasonlíthatnám akár más jellegű filmekkel is. Nem akarom összehasonlításképpen felhozni A keresztapát, mert teljesen másról szól az egész, de az R-es korhatár besorolással, és a benne alkalmazott brutalitással még talán arra is rátesznek egy lapáttal.

Annyira férfias és kemény hatást keltenek végig, hogy elgondolkodtam, de nem nagyon találok mellé semmi hasonló témájú filmet, amelynek forgatókönyvében ennyire szabadon elengedhették a gyeplőt. Tényleg nincs mellébeszélés, nem szórakoznak, hanem keményen odapirítanak, fájjon az bármennyire is, vagy hozzon az bármekkora bajt is az elkövető fejére.

A színészi teljesítmény leginkább egész végig pazar, és kivétel nélkül mindenki akkorát alakít, hogy csoda, hogy nem repedt be a kamera lencséje, vagy nem szakadt el a vászon. Kezdem Tom Hardyval, akit lassan már muszáj lesz betenni a kedvenc színészeim listájának élbolyába, mert annyira ezerarcú színész, hogy manapság elég kevés az ilyen. Tekintélyt parancsoló arckifejezéssel, összeráncolt homlokkal, és halálos nyugalommal uralja a terepet, közben mindent kézben tart, mindezek mellé pedig félelmetesen jól játszik. A legendáját is jól felépítették, és az a bizonyos vonás az életében, ott világítottak rá csak igazán az emberi lét értékére. Shia LaBeouf egyre komolyabb szerepeket vállal, és az elején csak egy huszonéves robotokkal szaladgáló kölyök volt, akiből a cselekmény során férfi lett, felnőtt a Tom Hardy által bátyjához, akikről nem esett nehezemre elhinni, hogy testvérek. Jason Clarke kilógott a sorból, de hát a szerepe is ilyen, viszont ő is méltó módon játszotta el a fivérek egyikét. Jessica Chastain minden egyes filmjével várakozást keltett bennem, és korunk egyik legtehetségesebb színésznőjének tartom, aki szintén sok arcát képes megmutatni, és amit becsülök benne, hogy megválogatja filmjeit. Egy gyönyörű nő, akinek jól állt mindenféle ruha, amit éppen az adott jelenet megkíván, de amikor testét nem fedi semmi, akkor is tündöklik. Kedvenc, és azt hiszem, hogy jó ideig nem lesz senki, aki letaszítja őt a dobogóról. Mia Wasikowska lényegében teljesen hasonló, csak néhány korosztállyal fiatalabb, de tőle is szép játékot láthatunk. Guy Pearce, te jó ég! Vele is mennyire megfogták az Isten lábát, hihetetlen, hogy mit művelt, és hogy mennyire elszántan próbálta legyűrni ellenségeit. Végül pedig Dane DeHaan is megér egy misét, majd meglátjátok, hogy ez a srác is sokra viszi még a jövőben. Hoppá! A háttérben főnökösködő Gary Oldman majdnem kimaradt, de róla mit is tudnék írni, hiszen már nem először bizonyítja tudását nekünk. Tökéletes a szerepre, nagyon bírtam a figuráját, meg úgy az egész megjelenését.

Apropó, a ruhákat boncolgattam az előbb, és ezekről is ejtenék néhány szót, meg úgy a kor sajátosságairól. Eszméletlenül mutatós ruhákban díszelegnek a szereplők, és mindenkit el tudtam hinni ebben a korban, nem éreztem olyat, hogy valakihez ez a ruha, hajviselet, vagy bármi idegen lenne. Említést érdemelnek még a filmben felvonultatott járművek, fegyverek, melyek számomra igazi élményt nyújtottak, amit úgy kell érteni, hogy kevés napjainkban az olyan film, amiben ezek a tárgyak és eszközök jól szuperálnak az adott közegben.

Elszaladtak a sorok, de ez várható volt, mert erről a filmről nem lehet röviden írni. Többször meg tudott lepni, ami nem kis erény manapság, és mindig tudták fokozni a már korábban keltett döbbenetet bennem, szóval elég egyértelmű a 10/10. Egyetlen dolgot sajnálok baromira, hogy ezt a filmet nem Cannes-ban láthattam a számomra legértékesebb filmnéző partneremmel. A feliratért is jár a pacsi, na meg hát a színészek akcentusai… Ez a film is olyan marad, amit vagy eredeti nyelven, vagy sehogy. És nyilván must see kategória.