A Marvel Studios Fekete Párduc című új filmjének hőse T'Challa, aki apja halálát követően hazatér az elszigetelt, ám technológiailag fejlett afrikai országba, Wakanda királyságába, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a trónon. Ám mikor egy nagy hatalmú ősi ellenség ismét feltűnik a színen, T'Challa királyként és a Fekete Párducként is próbára tétetik: a félelmetes összecsapás kimenetelén nem pusztán Wakanda, hanem az egész világ sorsa áll. Árulások és veszélyek közepette az ifjú uralkodónak maga mellé kell állítania szövetségeseit és felszínre kell engednie a Fekete Párduc minden erejét, hogy legyőzze ellenfeleit és biztonságban tudhassa népét.

Wakandaaaaa! Eddig is tudtuk, de most már biztosak lehetünk benne, hogy Ryan Coogler (A megálló, Creed - Apollo fia) rendező több fronton is tökéletesen megállja a helyét. Közel sem vagyok benne biztos, hogy osztjátok majd a véleményem, de számomra elég sokat adott ez a képregény adaptáció. Hogy miért? Mert nem félt új utakon járni és ösvényt taposni magának. Kicsit olyan lesz ez a film a Marvel univerzumában, mint A Galaxis őrzői, hogy oda tartozik, mégis más. A Fekete Párduc egyszerre feszegeti a faji hovatartozás kényes témáját, illetve azt is, hogy mit is jelent valóban az összefogás, egy egységes néphez tartozni, ahol még ér valamit az adott szó.

Mondanám, hogy diplomatikusan átugrom az előbb említett témát, de az a helyzet, hogy e film által követett eszmék annyira helyén vannak, hogy nem lehet mellette szavak nélkül elmenni, viszont jobban belemenni sem szeretnék, mert akinek nem szúrja ki a szemét, eleve fölösleges lenne számára taglalni. Örülök, hogy a Marvel engedte elvinni a filmet ilyen irányba és annak is, hogy Cooglerre bízták a Fekete Párduc filmet, mert ő bizony érezte, hogy mely határokat hogyan érdemes feszegetni. Az is hatalmas öröm számomra, hogy összegereblyéztek ennyi tehetséges nemzetközi színészt. Ez a Marvel film tényleg nem átlagos, kíváncsi leszek, mennyien gondolkodtok majd róla hasonlóan, mint én.

Nem állítom, hogy a több mint kétórás játékidő szükségtelen, ugyanakkor néhány helyen ellaposodik egy kicsit a történet, szerencsére viszont nem óriási bajokról beszélünk, hanem néhány olyan percről, amikor lankadni hagyják a néző figyelmét. Dinamikáját tekintve és az előbbieket leszámítva egy izgalmas akció-kalandfilmet kapunk, amelyen csak az képes unatkozni, aki hagyja magát. Sok esetben hiányolom, hogyha egy filmben elnagyolják a közelharcokat, ha rángatják a kamerát, hogy elmismásolják a lényeget, itt viszont nem erről van szó. Bőven akad benne közelharcjelenet, amelyeket egytől egyig remekül koreografáltak, így nem csak látványos, de precíz is a végeredmény, pedig sajnos 3D-ben néztem.

Ha úgy gondoltok a Fekete Párduc filmre, mintha ez is egy lenne a sok hasonló közül a Marvel univerzumából, akkor azt felejtsétek el. Az események zöme Wakandában játszódik, ezzel is tisztelegve az ősi nép előtt, de kapunk egy keveset a modern világból is. Nem bíztam benne, hogy sikerül a kettőt normálisan összemosni, ám ebben is tévedtem. Sok esetben nem csak látványosak az akciójelenetek, de súlyuk is van, habár bevallom őszintén, hogy amikor T'Challa a kihívóival küzdött, sohasem éreztem, hogy aggódnom kellene. Izgulni izgultam, de nem aggódtam, mert világos volt számomra, hogy a karakternek nem eshet komolyabb baja, hiszen terveik vannak vele a jövőben.

Számomra nagyon sokat adott minden egyes jelenethez a film zenéje, amelyek sokszor spirituális utakat járnak be, és egyértelmű, hogy akik nem nyitottak az ilyesmire, ők csak elröhögcsélik az egészet. Nekem tetszett ez is, illetve a fő csapásvonal is nagyon adta, hiszen még, ha csak szigorúan elméleti szinten is, eljátszunk a gondolattal, mi van, ha tényleg lakja a bolygónkat egy olyan népcsoport, akik fejlettebb technológiával rendelkeznek, mint mi, csak épp nem tudunk róla? Nyilván nem tudunk érdemben ilyesmiről beszélni, de nem is ezen van a fő hangsúly. Nekem bejött, hogy bepróbálkoztak egy ilyennel, hogy ezerféle új és elmés módon megalkotott kütyü kapott helyet, és nem a szokásos csontot rágatják velünk újra és újra. Ez mindig is kiváltsága lesz ennek az adaptációnak.

A szereplőgárdát tényleg nem bízták a véletlenre, mindenki remekel. Eddig is világos volt számomra, hogy Chadwick Boseman remek párduc, és ezúttal sem okoz csalódást. Michael B. Jordan személyében a címszereplőnk egy igazán odaverős ellenfelet kap, aki nem ismeri a könyörületet és mindenkit a földbe döngöl, aki az útjába kerül. Szeretem, amikor valamiben van elég fantázia, és itt a színészeket tényleg okosan, ésszel válogatták össze. Ugyancsak gyönyörű játékot láthatunk az idén Oscar-jelölést is begyűjtő Daniel Kaluuyától, aki hiába csak mellékszereplő, folyamatosan odateszi magát és bizonyítja, mennyire különleges egyéniség.

Egyébként szinte az összes színész nevét felsorolhatnám, mert mindenki ott van a szeren, kezdve Winston Duke-kal, folytatva Martin Freemannel, Forest Whitakerrel, Andy Serkisszel vagy akár Sterling K. Brownnal. Lupita Nyong'o szintén őstehetség, kiváló színész, de néhány perc leforgatása alatt megkedveltem az újonc Letitia Wrightot is, akik mellett Angela Bassett vagy mondjuk Danai Gurira asszisztál. Kiemelni lényegében teljesen fölösleges bárkit is, még az utolsó törzstag is annyira átható játékot produkál, hogy kis túlzással is "úgy éreztem, egyszerűen csak kimentek Afrikába filmezni".

A 3D nagyjából két tőrfeldobásnál adott pluszt, de mivel a sima verzió egy órával később kezdődött volna, győztek a farkastörvények. Ellenben… űrhajók, Star Wars. Tudom, hogy most épp kövek dobálásra invitálok embereket, de a nyers helyzet az, hogy sok esetben látványosabb és székbe szögezőbb légi csatákat láthatunk, mint az utóbbi Star Wars-filmekben. Hogy is van ez? Világos, hogy a Marvel jó házasságban él a Disneyvel - vagy fordítva -, de ez így akkor is érdekes, hogy egy ilyen, a SW-univerzumtól független film ennyire erős és látványos űrhajókkal üldözős-lövöldözős jeleneteket tud felmutatni. Számomra legalábbis.

Sőt, mi több… a dél-koreai jelenetnél még egy kis Halálos iramban is befigyel, amelyeknél imádtam az új Lexusokat, illetve azt is, ahogyan pedzegetik a jövőt. Egyszerűen nem fantáziátlan emberek találták ki ezeket a jeleneteket, amelyekről erősen kétlem, hogy a képregényekben is benne vannak, de majd megcáfoltok, ha rosszak a megérzéseim. Nem is kérdés, hogy bármikor szívesen újranézem majd a Fekete Párducot, így egyértelműen nem okozok meglepetést a 9/10-es pontozásommal. A végén pedig ne siessetek, két jelenetet tartogatnak a türelmesebbeknek - vagy hármat is? Nekem kettőhöz volt türelmem.