Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza, aki hivatása mellett titokban műkincs tolvajként tevékenykedik, nem kevés hatékonysággal. Ám amikor eddigi legmerészebb betörését készíti elő, rá kell jönnie, vadászból ezúttal üldözötté vált. Méltó ellenfélre talál, akinek nemcsak műkincsekre fáj a foga, de célja elérése érdekében az emberéletet sem kíméli. Kezdetét veszi az országos hajtóvadászat.

A skandináv filmgyártás remekül megkülönböztethető minden mástól, és amennyire csak lehetséges, annyira anti-hollywoodinak nevezhető a végeredmény. Ennek köszönhetően valamennyire kerülöm ezeket a filmeket, mert tartok tőle, hogy nem az én világom, viszont nekik is vannak kiemelkedő, világsikerre törő alkotásaik, mint például a szóban forgó mozgó kép, melynek minden egyes mozzanatán visszatükröződnek a skandináv filmekre jellemző sajátosságok, stílusjegyek. Vagy csak bennem él, vagy valójában is így van - nem tudom -, de a hidegebb hangulat végig érzékelhető, és most nem csak az eleve hidegebb klímájukra gondolok, hanem arra a nyersességre, amely tökéletesen párosul ezzel.

Morten Tyldum rendező szép munkát végzett, mert thrillerje végig lebilincselő, izgalmas, és nem hagyja elkalandozni a nézőt, nem mellesleg pedig mindig rá tud tenni egy lapáttal a feszültségre. Nyilván ez hatalmas pozitívum, ráadásul ott vannak még a nagyszerű zenéi, melyek olyan kis felcsigázó és hangulatfokozó érzést keltenek a nézőben. Egykönnyen nem fogom elfelejteni főleg a film elején azt a bizonyos aláfestő számot, aminél legszívesebben felkiáltottam volna, hogy "erről van szó". A skandinávok, pontosabban most a norvégok továbbra is hanyagolják a szájbarágós történetmesélést, és sokszor bele-belekapunk egy-egy olyan jelenetbe, ahol a főszereplők elmennek mondjuk fallabdázni - nem töltenek el ezzel sok időt, nem vezetik fel, és ugyan eljutunk utána az öltözőbe, mégsem funkciómentesen.

Többször azon kaptam magam, hogy szépen fényképezett képsorok előtt ülök, első példának hirtelen a benzinkút sötétben valami fantasztikusan nézett ki, annyira letisztult és gyönyörű volt, hogy 'meg akartam állítani pár pillanatra'. Emellett ugye eleve szemet gyönyörködtető tájaik vannak, melyeket sokszor felhasználnak vágóképnek, vagy amikor simán csak felülnézetből követjük a hegyek mellett kígyózó autót, de hozhatnám még ide példának a fákat, az esőt, meg úgy szinte minden odakint felvett jelenetet.

Kétségtelen, hogy ami engem illet, nagy mákja a filmnek, hogy a főszereplők energikusak és már az első pillanattól kedveltem őket, nem pedig a ridegségüket éreztem elsőként. Aksel Hennie valami eszement jól alakította a szélsőséges helyzetek sorozatával szembenéző főszereplőt, akivel már rögtön az elejétől tudtam azonosulni, átérezni helyzetét, és olykor sajnáltam is. A végére pedig annyira durván kikel magából, elszabadul és már semmi sem állíthatja meg, habár egy kis pancserség is befigyelt nála, amivel nem tudok mit kezdeni, mert egy kicsit karakteridegennek tűnt. Nikolaj Coster-Waldau szintén kedvelhető arc, hasonlóan szép alakítást láthatunk tőle is, mint ahogyan a film szőke ciklonját, Synnøve Macody Lundot is ide vehetjük. Lund karaktere mindenképpen érdekfeszítő, és annyi hullámvölgyet hordoz magában, hogy folyamatosan kétségeket, majd megnyugvást kelt a nézőben - természetesen ilyenkor, amikor a nézőt említem, magamról beszélek.

Apróbb negatívumok kislistájára elfér annyi, hogy megvannak a maga kis kiszámíthatóságai, de számomra eddig simán ez az év legjobb thrillerje. A fesztiválos film hangulat szinte alap, hiába egy őrült és véres thrillerről lévén szó, de azért a drámai szál is súlyosan jelen van, és ez bizony kellőképpen érződik. Egyébként rengeteg műfaj keveredik benne, a szélhámos-rablóstól, a romantikus drámán át megtalálhatóak benne a naturalista horror-akció vagy, a fekete komédia stílusjegyei is. Azt akarom kinyögni, hogy közel sem biztos, hogy mindenkinek tudom bátran ajánlani. A végső számra aludtam egyet, és egyre csak érik bennem a film, és igazából egy baromi erős nyolcasra akartam értékelni, viszont több ez egy picivel, úgyhogy megelőlegezem neki a halvány 9/10-et, aztán várjuk, hogy az amcsik ezek után mit szerencsétlenkednek össze Wahlberggel a főszerepben.