Egy tóparti nyaralóban brutálisan meggyilkolnak egy fiatal ikerpárt. A nyomok alapján a rendőrség egy helyi bentlakásos iskola gazdag és befolyásos családból származó diákjai között keresi az elkövetőt, mivel azonban a bizonyítékok nem perdöntőek, vádemelés nélkül a lezáratlan ügyek közé kerül az akta. Az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály 20 évvel később újra foglalkozni kezd az esettel. Carl Mørck nyomozó és társa beleássa magát az ügybe, és hamar rájönnek, hogy a bűncselekmény körül valami bűzlik. A meglévő nyomok egy, a testvérpár meggyilkolásával egy időben eltűnt lányhoz vezetnek, ám hamar kiderül, hogy nem csak a nyomozók próbálják elszántan felkutatni a nőt, hogy a hiányzó információkat megszerezzék tőle. Az ország három legbefolyásosabb köreiből néhányan szintén kétségbeesetten kutatnak az utcán élő nő után, mert olyan tudás birtokában van, ami egy életre tönkreteheti őket. A hajtóvadászat kezdetét veszi…

A Nyomtalanul után nem tököltem sokat, gyorsan műsorra tűztem a Fácángyilkosok című krimit is, ami lényegében a Nyomatlanul folytatása. Az alapokat ugyanúgy Jussi Adler-Olsen regénye adja, sőt a rendezést ezúttal is Mikkel Nørgaardnak köszönhetjük. A kérdés jogos, igen, készül a következő felvonás is, amelynek premierjét jövő tavaszra ígérik. Visszatérve erre az ütős krimire, igazándiból az első résszel megalapoztak a folytatás(ok)nak, szóval sok meglepetés nem ért, de azért voltak olyan részek, amikor bőven emelték a tétet.

Helyenként kicsit beteg, és talán jóval elvontabb is, mint amit az előző felvonástól megszokhattunk. Esetenként persze fájdalmasabb is, amit elénk raknak, és ismét egy remek ügy kerül felgöngyölítésre, amelynek sok érintettje van. Kicsit tartottam a kétórás játékidőtől, de úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Vagy mint a fácán, ha poénra akarnám venni, de nem akarom, mert ez most nem az a pillanat. A naturalista elemek és a fényképezés is jobban átjön, és ugyan a korábbi nő története is eléggé brutális volt, de most még durvább minden.

Ezúttal nem hiányoznak a szexualitással felvértezett jelenetek sem, és a már előbb említett naturalista bánásmód is kimondottan erős, így nem is tudom bátran ajánlani mindenkinek. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor a finomabb lelkűek inkább kerüljék főként a brutalitás és a vér miatt. Az északiak teljesen más életet élnek, mint a közép-európaiak, de ezt már megannyiszor láthattuk. Nagyon tetszett, hogy egyetlen pillanatra sem veszítettem érdeklődésem, és egyre nagyobb kíváncsisággal vártam, hogy hogyan göngyölítik fel az ügyet, és hogy mivel végződik. Nyilván a működőképességéhez hiteles színészekre is szükség volt, ebben ezúttal sincs hiány.

A mogorva nyomozót továbbra is remekül hozta Nikolaj Lie Kaas, aki ezúttal még elhivatottabb a szakmája felé, szóval bármi jön vele szemben, ő nem hátrál meg. Na, nem mintha bármikor is tett volna ilyesmit. Nyomozótársa Fares Faresnek hála elevenedik meg, és mostanra még jobban bírom ezt a párost, akik asszisztenst is kaptak maguk mellé. Ez utóbbi szerepében Johanne Louise Schmidt kotnyeleskedik bele a dolgokba, és az a helyzet, hogy engem kilóra megvett magának, ékes tagja lesz a Q-ügyosztálynak, akit remélem, hogy a következő felvonásból sem hagynak ki.

Az áldozat női főszereplőnk egy igazán jól felépített karakter, akinek fiatalkori énjét Sarah-Sofie Boussnina, a jelenkoriját pedig Danica Curcic játssza. Mondanom sem kell, hogy mindkettejük játéka parádés, arról nem beszélve, hogy egyensúlyban van a két színésznő is. Vagy akár írhatnám úgy is, hogy hihető, hogy "egyikből lett" a másik. David Denciknek nem volt nehéz dolga, hiszen eleve rosszfiús az ábrázata, arról pedig a cselekmény tett keményen, hogy kellően megutáljuk. Akad egy Depp hasonmásunk is Pilou Asbæk személyében, és ő sem okoz meglepetést, a színészi játékát imádtam!

A Fácángyilkosok igazán nagyszerű északi alkotás, amit nagyon moziban kellett volna megnéznem, de itthon is hátborzongató filmélményt nyújtott. Teljes mértékben nem vágtam tőle hanyatt, de azért durva és brutális, ráadásul pozitívan értve, és a mai Hollywoodi nyáltenger kellős közepén egy igenis értékes krimiről beszélünk. 9/10.