Végre megtörtént! Találkozunk az idegenekkel. A Föld jó néhány pontjára titokzatos, óriási tárgyak szállnak le. Amerikában a hadsereg vezetésével különleges egységet hoznak létre, hogy eldöntsék, mi a teendő. Megpróbálják felvenni a kapcsolatot a vendégekkel, de a háborúra is felkészülnek. A csapatnak több civil tagja is van, az egyikük nyelvész, akinek az a dolga, hogy segítse a földiek és az idegen lények kommunikációját. Ő is behatol az egyik űrhajóba, ő is ott van, amikor először találkozik ember egy másik világ küldöttével… és ettől kezdve látszólag egyre gyakrabban irányítja ő az eseményeket - miközben ő is sodródik. Víziók, emlékképek kísértik, melyek valamiképpen összefüggenek az emberiség legnagyobb kalandjával, amiről még senki nem tudja, hogy békét hoz-e, vagy háborút.

Két dolgot rögtön az elején szeretnék tisztázni: az egyik, hogy ez a sci-fi nem mindenkinek szól, tehát, ha minden nézőnek nem jön át teljesen, az jelen esetben teljesen normális. Alapvetően ez így van minden filmnél, de itt különösen, és erre példa az is, hogy Amerikában $24 millióval nyitott, ami nem kevés, viszont ettől tényleg többet érdemelt volna. A másik pedig, hogy Denis Villeneuve (Fogságban, Sicario - A bérgyilkos) alkotásait továbbra is imádom, mert egy többdimenziós zseni a csávó. Hogy pontosan miért, azt máris írom.

Egyrészt ott van a film költségvetése, ami mocskosul alacsony, mindössze $47 millió, és ebből az összegből sikerült a látottakat kihozni. Akik látták a filmet, tudják, hogy miért írom ezt így, akik pedig még nem, utólag fogják megérteni. Annyira nagy volumenű alkotásként kezdi meg a pályáját az Érkezés, hogy eleinte egy kicsit meg is ijedtem, de aztán eloszlatták a kételyeimet, és kezdett minden világossá válni. Illetve ez így nem pontosan igaz! Mivel a posztereken már láthattuk az idegenek hajóit, így nem értettem, hogy miért olyan misztikus módon közelítik meg egy-egy jelenetben, viszont a végén visszagondolva erre, sok dolog egészen másként fest.

A megteremtett közeg nagyon szépen, aprólékosan megtervezett, gyönyörűen kidolgozott, ugyanakkor a Jóhann Jóhannsson által komponált zenék nélkül nem tudna létezni, és nem is kellene léteznie, hiszen ezt így profi módjára házasították össze. Visszakanyarodva az úgynevezett "globális kezdéshez", olyan képsorokkal indított ez a sci-fi, hogy alig akartam hinni a szememnek. Bátran mondhatom, hogy nagyban gondolkodtak, kicsiben végeztek, ellenben ez nem válik hátrányává, és véleményem szerint itt kezdődik a filmkészítés. Az első negyedórát leszámítva ez egy lassú gondolatmenetekkel dolgozó sci-fi, amelybe jóval több értelem szorult, mint elsőre tűnt.

A betétdalok annyira erőteljes befolyást gyakoroltak rám, hogy sokszor azon kaptam magam, ezek miatt szárnyal az egész történet, de ez nem is csoda, ha belehallgattok, akkor érzitek majd az intenzitását. Most pedig azon gondolkodom, hogy spoilerezzek-e, vagy sem, de csak muszáj legalább e bekezdés végéig, szóval SPOILERZÓNA KEZDETE! Láttatok már olyan időutazós filmet, ami valójában nem is az? Csodás, hogy vannak még ilyen gondolatok hollywoodi filmkészítők fejében, akik úgy foglalkoznak az emberi léttel, a túlvilági kapcsolatokkal, ahogyan itt is tették. Valahol hátborzongató ez az egész történés, de az előbb említett része még ezen is simán túltesz. SPOILERZÓNA VÉGE!

Megdöbbentő, hogy Eric Heisserer forgatókönyvíró munkásságát elnézve semmi jót nem várna az ember, ugyanakkor Ted Chiang történetét sikerült olyan remekül adaptálnia, hogy minden elismerésem az övé. Viszont így utólag az eredeti cím, a Story of Your Life egy kisebb fajta megoldókulcs is egyben. Nyilván azt nem tudjuk meg, hogy a valóságban mennyi köze volt a szkripthez, de ez így remek munka! Az űrhajón még rágódnék egy picit, hiszen olyan egyszerűen alkottak mutatós látványelemeket, hogy lehet ezt így is, nem kétszáz millióból, hanem gazdaságos keretek között. Majd nézzétek meg az idegen hajó belsejét, meg úgy az egészet, ami ott zajlik. Egy kis katonai tábor, néhány védőöltözet, kiegészítők, no meg színészek, akik nem ma kezdték a pályájukat.

Amy Adamsre nem találok szavakat - sem színészileg, sem pedig kinézet szempontjából, de azért megpróbálkozok vele. Adams egy többdimenziós, értékekkel teletuszkolt nyelvészt alakít, akinek a neve különösen találó: Dr. Louise Banks. Gondolom, nem szükséges ujjal mutogatnom. Louise egy démonjaival küzdő anya, aki folyamatosan fura valamilyen oknál fogva, és ez képez köré egyfajta misztikus ködöt. Persze nekem elég volt az is, amikor őt követte a kamera, hiszen a szépsége, a jósága alapvetően belülről fakad. Ilyesmit nem lehet eljátszani. Vagy mégis? Mivel nem ismerem személyesen, így nehéz ebben a témában reális véleményt alkotnom. No de lapozok is, majd egyszer megismerkedtek ti is ezzel a dokival, ha még nem tettétek.

Jeremy Rennert egy ideje nem annyira bírom, és ezért nagyban Stohl András a felelős, de mivel jelen esetben eredeti nyelvű volt a film, így félretehettem ezt a sérelmemet. Renner szép lassan felnő Adams karakteréhez, és egy idő után közös útra térnek, ahol remek párosként funkcionálva alkotnak valami csodásat. Imádtam még a katonáskodó Forest Whitakert is, aki bárhol, bármilyen formában felbukkan, szintén érezhető a minőség. Szépen meghúzódott a háttérben Mark O'Brien, de mindig öröm volt rápillantani, és Tzi Ma is nagy kedvenc, akivel a végső jelenet kimondottan jól sikerült.

Az emberiség kapcsán persze jöhetnék még azzal, hogy sokszor buták vagyunk, bután döntünk, de ebbe nem megyek bele bővebben, hogy spoilermentes maradjak. Ettől teljesen függetlenül senki sem értette, hogy az Érkezés miért nem lett leszinkronizálva, pedig a megoldás annyira egyszerű: minden egyes jelenetnél nagyon fontosak az eredeti hangok, a hangvágás, a hangkeverés, és az összes hangeffekt. Tippre ezen a fronton szinte biztosan ott kell lennie a jövő évi Oscaron. És, ha már a nyelvezetet boncolgatom, több olyan pillanat is akadt a filmben, amikor azt gondoltam, hogy megrekedtünk, de aztán gyorsan jöttek valamivel, ami feloldotta bennem ezt a buta gondolatot.

Mindezek után fontos tudni, hogy tisztában vagyok vele, hogy az Érkezéshez nem tartom magam elég érettnek, még hiányzik cirka tízévnyi élettapasztalat, hogy igazán fel tudjak hozzá nőni. Ez nem egyenlő azzal, hogy nem jött át az üzenete, meg úgy az egész, csak tudom - hiszem -, hogy ebben a filmben sokkal több érték lakozik. Kettőt aludva a pontjaira, nem bírok a 10/10-ből alábbadni.