A csupa bőrbe öltözött bosszúálló harcművész kis híján meghalt: ám Elektra Natchios (Jennifer Garner) végül felgyógyult halálosnak hitt sérüléseiből, és a világ legveszélyesebb és legvonzóbb bérgyilkosa lett. Új feladata egy magányos férfi likvidálása. A férfi (Goran Visnjic) és kislánya azonban nehéz célpont – túlságosan szeretetre méltóak, és Elektra életében először nem hajtja végre a megbízást: de ezzel csak azt éri el, hogy velük együtt ő maga is veszélybe kerül. A Rend nindzsákat vet be ellenük. Elektra megvédi őket. Misztikus erők támadnak rájuk. Elektra velük szembeszáll. A kalandok új irányt adhatnak Elektra eddigi életének. Feltéve, ha túléli őket…

Elektra eddig kimaradt az életemből, és lehet, hogy jobban jártam, viszont a tegnapi Daredevil után gondoltam pótolom, de csak egy olcsó, gyenge spinoffként tudom jellemezni tömören. Jóval lightosabb az egész, a történetről ne is beszéljünk, ami egyenesen katasztrófa. Mindezt a kis Abbynek köszönhetjük, akit likvidálnia kellett volna Elektrának az apjával együtt, ehelyett fordítva történt. Teljesen belerondított a történetbe, ezáltal már most kiszórok rá legalább két pont mínuszt, viszont a karakterek megmentik a teljes csődtől, és nagyon jó csapatot képez az öt főt számláló főellenség. Az IMDb-t fellapozva érthető, hogy miért, hiszen Mark Steven Johnson írta a karaktereket Frank Miller képregénye alapján, míg magát a forgatókönyvet másik három ember küszködte össze. A rendezésért Rob Bowman felelt, aki főleg TV filmeket-sorozatokat készített ezelőtt, bár ő jegyzi az ettől jóval jobb 2020: A tűz birodalma-t, úgyhogy tényleg csak a forgatókönyvet hibáztathatjuk alulmaradásáért.

Szintén a karakterek mellett szól, hogy egyesek bőven tartogatnak meglepetéseket, viszont Abbyt tényleg fölöslegesnek tartottam, vagy Elektra hibázott, hogy vannak érzései? Jennifer Garner nekem a Daredevilben jobban tetszett, bár itt már lecserélték rikítóan zöld szemeit vadítóan piros és észveszejtően szexi piros göncre, ami viszont emeli a tétet. Plusz a készítőkben volt annyi, hogy legalább flashbackeken keresztül megmagyaráztak néhány elvarratlan szálat. Goran Visnjic szerintem eléggé szívtiprónak tűnt, akinek itt nem lett volna helye, bár legalább a lányát alakító Kirsten Prout a karaktere ellenére kedvelhető. A többieket nem jellemzem egyesével, de az ötös tagjait alakító színészeket elfogadhatónak mondanám.

New York Citytől elszakadva, jóval több lehetőség volt adott a szebb fényképezésre, mert a helyszínek lenyűgözőek a kilátással együtt, és a kellő helyeken megragadták ezeket az alkalmakat. Tetszett még az üvegház, amiben a címszereplő lakott egy ideig. Ezen kívül rengeteg vizuális megoldást alkalmaztak a karaktereknél, így e téren nem okoz csalódást, mert mindent alaposan kidolgoztak.

Közel sem éreztem maradéktalanul szórakoztatva magam, és a teljesítményét leginkább egy gyenge 6/10-zel tudnám kifejezni.

• Daredevil értékelés