Driver (Ryan Gosling) nappal autós kaszkadőrként égeti a gumit Hollywoodban, de ez csak a második műszak, főállásban éjszakai rablásoknál segédkezik, mint a menekülési útvonalat biztosító sofőr. Nem hétköznapi szakmájában ő a legkeresettebb, köszönhetően speciális tudásának: hajszálpontosan ismeri a város labirintusszerű utcáit, fejében van egész Los Angeles térképe. Melóit az ügynöke, Shannon (Bryan Cranston) hajtja fel, aki valójában a nagy áttörésre készül: építeni egy autót Drivernek, hogy profi versenyen indulhasson, rendes versenypályán. A buliba bevonja Bernie Rose-t (Albert Brooks), aki valamikor filmproducerként kezdte, azóta kispályás gengszter. Miután Bernie látta Drivert akció közben a pályán, ragaszkodik hozzá, hogy gyerekkori barátja, Nino (Ron Perlman) is beszálljon az üzletbe.

Nos, ez is kipipálva a várólistán, és hatalmas hála a FHF-nak, hogy behozta hazánkba, bár sajnos úgy gondolom, nem fog tarolni idehaza, sőt… A fő gond az vele, hogy nagyon sokan nem ismerik, kivéve akik napi szinten olvasnak valamilyen hazai filmes site-ot. Egyértelműen művészi beállítottságú, amivel nekem nem igazán szokott gondom lenni, végig kiváló kameraállásokból felvett képsorok követték egymást, tökéletesen illő zenével aláfestve. Ugyanakkor vannak olyan hülyeségei, amire még a későbbiekben kitérek bővebben. Lényegében beváltotta azt, amit a tengerentúli kritikusok és nem kritikusok sugalltak, bár hogy őszinte legyek néhány dologban másra számítottam, de mindenképpen maradandó élményt nyújtott, és még pár napig biztos itt fog kavarogni a fejemben. Valljuk be, Nicolas Winding Refn jó irányból közelítette meg a témát, pontosabban egy olyan irányból, amelyben nagy jelentőséggel bír a drámai szál, ugyanakkor fokozatosan izgalmakat is ígér, és nem utolsósorban a brutális részeket sem tussolták el. Kőkemény R-es besorolás, hogy minden feküdjön, ahogy azt kell.

Kicsit lassú folyásúnak is mondanám, viszont abszolút erénye a filmnek, hogy képes magával ragadni a nézőt, mert annyira valószerű alapokon gurít. Illetve itt jönnék is rögtön a kontrával, vagyis a számomra nagyon negatív dolgokkal. Spoilerek lehetnek ebben a bekezdésben: egy apróság, amin nem akadtam volna fenn, de menet közben a fordulatszámmérő nullán állt. Oké, ez lehetett műszaki hiba, nem ment a fordulatszámmérő, no para, viszont az már nagyon nem smakkolt, mikor egy Mustang mellé odasétál egy fémlappal, és feltöri, holott az elektromos zárnál kíváncsi lennék, milyen hatást vált ki a fémlap. Semmilyet. Plusz akkor abba már nem is megyek bele, hogy a beindítása sem igazán lehetséges mondjuk egy jó kis szoftver nélkül. És a végére hagytam a legszörnyűbb dolgot, amikor belemegy egy kocsiba oldalról, aminek bezúzódik az oldala fél méternyit, de az ő verdájának még a lámpája is úgy világít, mintha a jóisten rakott volna pajzsot köré. Ezek szarvas hibák sajnos, és oké, hogy film, de ez már sok így. Akkor most jöjjön még egy raklap kellemesség.

Ryan Gosling sokáig nem tartozott a kedvenceim közé, de egy ideje elkezdtem felfigyelni tehetségére. Ebben a filmjében például tökéletesen hozza azt a fazont, akinek vannak elvei, vannak határai, és közben nagyon önfegyelmezett, viszont ha kiborul a bili, ezek mind tabu dolgokká válnak, és nagyszerűen megmutatják, hogy mi mindenre képes az ember egy ilyen helyzetben. Pontosabban olyanokra, amit ki nem néznél belőle alapesetben. Mindenesetre Goslingnak semmi oka a szégyenkezésre, mocskosul jó színész, és ebben a filmben még stílusa is van. Carey Mulligan szintén nagyon jó a fiatal anyuka szerepében, tényleg el tudtam hinni a cselekvéseit, és nagyon érdekes az a félig-meddig háromszög, ami pár percre kialakul Gosling karakterével és a férjével. Ron Perlman karaktere kicsit érdemelt volna több bemutatást, de vele is telibe trafáltak színészileg, és ugyanez elmondható az összes felbukkanó színészről. Egyedül azt bánom, hogy az egyik kedvenc sorozatszínésznőm, Christina Hendricks olyan kevéske szerepet kapott.

Muszáj még elővennem azt a kameraállást, amikor hátulról mutatják Goslingot, ahogyan sétál a gyerekkel a kezében. Nagyszerű, és nagyon megmaradt bennem. És ha már Gosling, akkor lazán megkockáztatom, hogy elég retardált-szerű figurát alakított kiváló hitelességgel ahhoz, hogy Oscar-jelölést kapjon.

Közel sem tudom ajánlani mindenkinek, viszont egyetlen pillanatra sem hezitáltam, nálam tudja a 9/10-et, és az egy pont levonást is csak annak köszönheti, hogy volt ez a pár autós dolog, amit nem vett be a gyomrom. Lehet, ezt a munkámnak köszönhetem, de iszonyatosan szúrták a szemem.