Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra…

Quentin Tarantino új westernje gigavárós volt számomra, és majd egy hónapot várakoztattak vele - nem volt egy egyszerű időszak, de végre elénk került! Hogy hogyan sült el a hatlövetű? Némileg vegyes érzéseim vannak, ám az élmény főleg pozitív, viszont nem hibátlan, mint mondjuk a trilógia első része, a rengetegszer látott Becstelen Brigantyk. Az egész film elejétől a végéig Tarantino stílusjegyeivel átitatott, ezeket le sem tagadhatná, és újra látni ezeket a megvalósításokat ebben a közegben, felemelő érzés volt. Már rögtön az elején, amikor felcsendül az első dallam, tagadhatatlanul Tarantinós a hangulat, amely mellé egyből társult részemről egy hatalmas nevetés is. Annyira jól szórakozom a rendező filmjein, hogy nem biztos, hogy ez normális, viszont ez van. Soha nem felejtem el, hogy a Brigantykon mennyit szakadtunk pár éve a moziban.

Szóval a hangulat adott, még annak ellenére is, hogy sem western, sem pedig kosztümös filmrajongó nem vagyok, ellenben mindkettőt fogyasztom, amennyiben a megfelelő módon van tálalva. D-t sikerült olyanná alkotni, hogy ezek a problémák ne üssék fel fejüket, azonban egyetlen hatalmas és szarvashibát sikerült ejteni. A közepétől kedve, ahogyan megérkezünk Candie ültetvényére, valami elromlott, valami elveszett. Egyrészt örültem a hosszú játékidőnek, hiszen egy jó történetet hosszan kibontakoztatni remek dolog, és azok a rendezők mondhatják magukat nagynak, akik megbirkóznak egy ilyen feladattal. Tegyük fel, hogy három részre bontjuk a filmet, egy egyórás bevezetőre és egy egyórás végre, viszont az e közötti szegmens közben nem éreztem azokat az izgalmakat, amelyek a film többi része adottak. Lényegében ennyi az összes problémám vele, minden mással tarolt.

Tarantino és a vér. Nos, valami eszméletlen, hogy hányféle módon tudja ábrázolni a fröcsögő vért, illetve nyerő volt még nálam azokkal a húzásokkal, amikor pikk-pakk a semmiből rántanak fegyvert, és amolyan minimalista, ám profi módon kap golyót az ellenfél. A szokásos őrültségek továbbra is megvannak, gondolok itt például Schultz szekerén a hatalmas libegő fogra, vagy a tipikus hatalmas feliratokra, ami Tarantino filmjeire jellemző. Ide sorolhatók még a különféle nem mindennapos kínzási módszerek, a kegyetlenség megannyi fajtája. És az istenért, mennyire nagyszerű már, hogy semmi sem szent, hiszen ez a vadnyugat, golyót bárki kaphat, még a főszereplő is. Épp ettől annyira menő ez az egész fejvadász biznisz.

A feszültségkeltés mindig is ment Tarantinónak, és lehet, hogy csak túl nagy hatással volt rám anno Hans Landa ezredes, de teljesen úgy tűnt, mintha a Brigantykban látott házas-elbeszélgetős jelenetet egy egész filmre nyújtotta volna. Nyilván befigyelt hibalistára a középső rész, amellyel nem tudtam azonosulni.

A szereplők fantasztikusak - mindenki egytől egyig. Jamie Foxx elképesztően jól hozta a címszereplőt, a rabszolgát, aki szabad ember, és a rabszolgát, akinek D-jét nem ejtjük, és a niggert, aki méltóságteljesen üli lovát. Hatalmas figura, aki sokféle arcot ölt a történet során, és megvolt benne a kellő lendület, hogy ne váljon útja hiteltelenné, vagy megkérdőjelezhetővé - nyilván ehhez a forgatókönyv is asszisztált neki. Aztán bejön a képbe a zseniális Christoph Waltz, aki ismét elképesztően játszott, és tökre a Hans Landa stílusban nyomuló figurát tolta, csak épp más arccal, más céllal. Úgy gondolom, hogyha nincs két ilyen nagy név a főszerepben, ez a film nem tudott volna ennyire vadnyugatiasan vérrel és kalanddal teli lenni. Egyszerűen mindkét karakter megkívánta, hogy tapasztalt színész játssza el. Lehengerlő kettejük párosa együtt, mint ahogyan a rendező és Waltz is kiválóan működik együtt. Leonardo DiCaprio már az első képeken sem volt szimpatikus, ami kimondottan jó, hiszen egy zsarnok földesúrnak pontosan ezt a hatást kell elérnie. DiCaprio alakítása sokkal fennhéjázóbb, míg Foxx-é emberibb, és ha belegondolunk, ez eleve jól van így, mert hát mindkettejüket más hajtja, különböző a származásuk, és a többi. León látszott, hogy élvezi a karaktert, akit alakít, és hogy mennyire testhezálló szerepre lelt…

A Samuel L. Jackson által életre keltett főkomornyik az előzetesekben teljesen homályba veszett, vagy csak nem láttam mindet, de ez már nem is fontos. Viszont nem gondoltam volna, hogy ekkora szerepet kap, amit úgy értsetek, nem amiatt ász, hogy sokat szerepelt, hanem mert annyira izgalmas karaktert alakít - arról már nem is beszélve, hogy mennyire vászonrengető, amit tőle láthatunk. Lényegében legalább ugyanúgy élvezte ezt a szerepet, mint DiCaprio, és érdemes párhuzamot vonni az ő párosuk és a Waltz-Foxx páros között. Van hasonlóság bőven, na meg inverzió is. Kerry Washington viszont kevesebb játékidőt kapott, mint azt előre sugallták, és tartottam tőle, hogy kevés lesz, de félelmem hiábavalónak bizonyult. Egy röpke időre még Jonah Hill is feltűnik, bár igazándiból jelentéktelen jelenléte.

A helyszínek a műfajnak megfelelőek, amelyek tökéletes összhangban vannak a zenékkel. Utóbbi több szempontból is említésre méltó, mert egyrészt némileg újít a műfajban, másrészt pedig fokozza a hangulatot, és sokszor felel a lendületességért is.

Végtére is, lassan zárom soraimat. Az első felébe több humor jutott, azonban a játékidő előrehaladtával egyre komolyabbra fordul a helyzet, viszont amikor elérkezünk a végkifejlethez, a fegyverek mellett újra dörrennek a humorzsákok is. Kár azért a középső részért, amit immáron annyiszor említettem, mert emiatt egy rezgő lécű 9/10-zel tudom jutalmazni a látottakat. Csak azért nem nyolcat adtam rá, mert annyira rendben van a rendezés és a forgatókönyv is, csak hát utóbbiban elkövetésre került egy hiba, ami nem tolhat ki mindennel és mindenkivel.