Értékelés: Die Hard - Drágább, mint az életed (A Good Day to Die Hard)

Die Hard - Drágább, mint az életedIgazi New York-i zsaru: kopott, fáradt, de a humora és a bátorsága a legváratlanabb helyzetekben sem hagyja cserben. John McClane hadnagy (Bruce Willis) megtudja, hogy a fia, Jack (Jai Courtney) bajba került Moszkvában, és bár régóta nem beszélnek egymással, habozás nélkül a segítségére siet - és természetesen a küzdelem legközepében találja magát. McClane többnyire véletlenül keveredik a terroristák útjába, a fia viszont mindig tudja, mit csinál: és ő sem ijed meg könnyen. Két generáció együtt száll szembe a lehetetlennel: New Yorktól Moszkváig és tovább, egészen Csernobilig…

McClane, te agyafúrt vén barom! A fenébe is, Bruce Willis akkora coolfaktorral ruházta fel John Moore nagyravágyó, soha el nem fáradó akciófilmjét, hogy csak na! Az ír származású Moore nevét honnan is ismerjük? Hát, ő rendezte az Ellenséges területet (Behind Enemy Lines) is többek közt, utoljára pedig 2008-ban a Max Payne - Egyszemélyes háborút (Max Payne). A rendezés nem rossz, azonban ez itt nem Die Hard, inkább egy monumentális akcióorgia szüntelen tűzerő fitogtatással. Nincs szó másról, mint agyatlan akciózásról, de egyértelműen nagy mákja a filmnek, hogy ezek a jelenetek úgy voltak eltúlozva, hogy szódával, de azért még lecsúsztak. A Pólus mozi hangrendszere nagyban rátett az előbbi élményre, hiszen a folyton repdeső golyók, vagy a különféle robbanások akkora istenkirályul szóltak, hogy legalább ennyit ki lehet emelni pozitívumként.

Szerintem a hazai marketingkampányt kissé elnagyolták, hiszen jobban be lehetett volna harangozni a budapesti forgatási helyszíneket, és nem lövöm le a poént, de magyar jelenlétre is számíthattok McClane ötödik kiruccanása során. Engem legjobban az első nagyobb akciójelenet során az zavart, hogy váltogatták a Budapest-Moszkva képeket. Értsétek ezt úgy, hogy nem vagyok rutinos a fővárosunkban, mégis feltűnt, hogy a jelenet egyik részét Bp-n vették fel, míg a másikat nem. Baromi idegesítő módon volt néhol összevágva, szóval képzelem, mit élhetett át egy helyi néző. A fegyverek, de főleg a hatalmas helikopter ver oda igazán, és meg kell hagyni, még ha hajmeresztő mutatványokat is láthattuk a film során, nekem kimondottan jól esett nézni ezt a fajta zúzást, ahol semmi sem szent. Aprították az autókat, az épületeket, és valahol úgy érzem, hogy pengeélen táncoltak ugyan, de megtalálták az egyensúlyt, hogy ne legyen túlontúl sok. Viszont nem sok kellett volna, és a pengeél sem épp a pozitívumok sorát erősíti.

Odakint R-es korhatár besorolással ment, míg itthon 16-os karikával, de a kinti besorolást nem értem, hiszen annyira sok káromkodással nem tűzdelték tele. Mondjuk, a végére ellazultak kellőképpen, és röpködtek a jobbnál jobb poénok, de ennyi. Többet vártam, nagyjából az elejétől a végéig ugyanezt. A rövid játékidőn akadtatok fenn páran, ami érthető is, hiszen minden eddigi Die Hard film bő kétórás játékidőben kapott esélyt kibontakozni. Végig pörög a film, alig állunk, de ezzel a forgatókönyvvel több szöszmötölést nem bírt volna el. Úgyhogy nincs ezzel gond, de ez is inkább csak elveszi tőle a Die Hard-jelvényt. A történet nem nagy durranás, és a vakációs szálat sem tudták már eladni, valamint nem mellékes, hogy nem egy rutinjelenetet, vagy rutin cselekményfolyamatot láthatunk megvalósulni, amelyek amolyan szokásos Hollywoodi praktikák, melyeket azok a nézők, akik nem két filmet láttak életükben, simán kiszúrnak/megjósolják, hová halad.

Bruce Willis valami eszement játékot tolt le, kábé ő vitte az egész filmet a hátán, és miatta nem vérzett el. Állatira bírtam, ahogyan a fiával csipkelődnek, és kölke egyértelműen nem talált rajta fogást, akit mindig a porig tudott alázni egy-egy találékony és vicces beszólással. Mai szavakkal kifejezve, leoltotta a fenébe. Ezeken a poénokon kimondottan jól szórakoztam - talán a "…hazamész, és belebújsz a CIA-s papucsodba" volt a legföldbedöngölőbb. Sokszor szidom a szinkront, ám jelen esetben pont hogy ezzel fokozták a hangulatot, hogy még jobban átjöjjenek a beszólások. Jai Courtney pozitív csalódást okozott, hiszen nemrég a Jack Reacherben még ki nem állhattam a képét, és fogtam is a fejem, hogy mi lesz velem a Die Hardnál. Teljesen ideális erre a szerepre, és lényegében nem is merült fel bennem az utálatérzet. Egyrészt ugye pont olyan zűrös első ránézésre a kisugárzása, hogy nem ébreszt kételyt, másrészt pedig a történethez is meglehetősen illik. Szépen bevezették Courtneyt McClane fiaként, de mégsem jutottunk sehová, hiszen képtelenség, hogy valamelyik jövőbeli Die Hard filmjével úgy tudjon szórakoztatni, mint apuci. Bruce grimaszai… és az a lelazulás, ütött mint az ipari áram. Sebastian Koch remek kaméleonszerepet kapott, és a vége felé bizonyít is, amikor mintha egy kapcsolót átkapcsolva, egyik percben még az áldozatot adta, másikban meg már… nem spoilerezek (jobban)! Yuliya Snigir ugyancsak illett a történetbe, bár az első percekben bemutatott motoros öltözködése abszolút funkciómentes volt, és Amaury Nolasco cameo-ja is korrektül sült el.

2013-at írunk, ma ilyen a Die Hard, ezt vagy elfogadja a néző, vagy húzza a száját. Nem mondom, hogy olyan sokáig, de egy részt még simán elbír a franchise, viszont tovább nem biztos, hogy erőltetném, mert Courtneyra nem lehet felépíteni egyik részt sem. Feszesre vágott akciófilm, ami nem hagyja unatkozni nézőjét, de mégsem vagyok lenyűgözve, inkább csak amolyan láttam nem rossz akciómozit érzet, avagy a 7/10-et tudta, de ennyi. A folytatásra nagyobb és/vagy fifikásabb, de mindenképpen jobb ötletre lesz szükségük.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

6 hozzászólás

  1. Anonymous

    Nagyon korrekt kritika!

    off: már twitteren is annyit emlegeted burkoltan, és nagyon érdekelne. Tulajdonképpen mi a foglalkozásod Captain Gabriel? :)

  2. John McTiernan megalákotta a kultikus első részt ami megunhatatlan. Aztán jött Renny Harlin a második résszel ami kicsit gyengébb lett mint az első, de még úgy is jó. Utána ismét McTiernan debütált a 3. résszel ami mondhatni a széria legjobbja. Kicsivel később úgy 12 év után Len Wiseman vállalta el a trilógia folytatását és annak ellenére, hogy sokan lehordták egész jó lett mondatni remekül illik az előző részekhez. Megszületett egy quadrológia, de Hoolywood ezzel nem volt megelégedve. Felbérelte ezt a szerencsétlen, amatőr kis senkit aki csak úgy nevezi magát, hogy John Moore kinek olyan tré filmjei vannak mint pl.: Max Payne, Omen remake.
    Szépen összedobta a legrövidebb (97 perc? Na ne röhögtess) és egyben a széria legrosszabb részét.
    Ergo: Amit ketten sok éven át fentartottak majd jött egy újabb tag aki tudta tartani azt a szintett amit az előző kettő alkotott most EZ úgy lehúzta mint a sicc!!!
    Két név: Olivier megaton (Szállító 3, Elrabolva 2.) és John Moore (Die Hard 5). Ezt a két nevet meglátjátok óvakodjatok!
    Sajnálom, de ehhez még Bruce apánk is kevés volt.
    10/6 JÓINDULATTAL!!!
    >:(

  3. Anonymous

    7 pont? :-) A helyedbe én 30 pontot adtam volna rá nem hetet!!
    Erre a bámulatos filmre…

  4. Névtelen 9:48
    Köszi! :) Értékesítőként dolgozom, de nem ez a szakmám, viszont végzek számos más tevékenységet is a cégnél.

    M3NYUS:
    Hát, kinek hogy, de összességében igazad van, és a te pontszámod sem annyira távoli az enyémtől.

    Névtelen 14:51
    Igen, 7. Két dolog így nagy hirtelen: az egyik, hogy nem kell egyetértened a véleményemmel, viszont az elfogadás már teljesen más tészta. A másik pedig, hogy két szóval jellemezted szarkasztikusan a filmet, holott leírhatnád a te álláspontodat is, hogy mások is láthassák mire is gondoltál valójában. ;)

  5. Szerintem közel sem volt olyan rossz, mint sokan mondják. Viszont az tény, hogy valami azért ebből már hiányzott, ami mondjuk az első három filmnél még megvolt. (Die Hard feeling talán?) Ez a film gyakorlatilag egy 90 perces akciójelenet volt néhol egy-egy párbeszéddel megszakítva. Valami történetféle is volt, de azt sem erőltették túl. Az akciójelenetek viszont nem lettek rosszak.

    John Moore-nál mindenki csak az Ómen remake-et meg a Max Payne filmet emlegeti, amik valóban nem lettek túl jók. De azért ő rendezte A Főnix útját és Az Ellenséges Területet is, amik viszont azért korrekt filmek voltak.

    Olivier Megathon-tól is (ha már említette valaki) a Taken 2 egész nézhetőre sikerült. Viszont tény, hogy a másik két film, amit láttam tőle. (A Szállító 3, Colombiana) nem voltak jók.

  6. No, az első pozitív kritika, amivel találkozom :)
    (Természetesen én egy szavával sem értek egyet, de ez maradjon az én gondom :))