A szuperhősök korát éljük, de vár még néhány meglepetés. Wade Wilson (Ryan Reynolds) a különleges erőknél szolgált, azután zsoldos lett. Egy furcsa, alig legális kísérlet eredményeképpen a szervezete meghökkentő képességekre tett szert: hihetetlenül gyorsan meggyógyul, bármi baj éri. De nem ez az egyetlen fegyvere: őrült, gonosz humora is van - és nem fél használni. A szupererős ember, aki a valóságból átlépett a hősök birodalmába, most élete legnehezebb háborújába indul: bosszút akar állni azon az emberen, aki egykor majdnem tönkretette őt.

Deadpool kegyetlenül jó arc, ezt be kell látni! Mostanság eléggé kiábrándultam a vígjátékokból, de azért akad néhány, ami még működik, többek közt a szuperhősös köntösbe bújtatott Deadpool is ilyen. Fanyar, odamondós, helyenként túl obszcén, esetleg gusztustalan is lehet, de mindezek ellenére a legjobb Valentin napi film, ami valaha készült! Azt látom, hogy Ryan Reynoldsnak szíve ügye ez a karakter, vagy csak egy igazán jó marketingcsapat volt a film mögött, de még ha olykor unalmas is volt a napi szintű marhulás, megérte.

Nem jártam utána, így kérdőjelesen írom, de az előbbiek fényében nem is tudom, hogy Tim Miller rendezőnek volt több köze a végeredményhez, vagy inkább Reynoldsnak. Ki a franc egyébként az a Tim Miller? A csóka eddig mindössze két rövidfilmet rendezett, azokat is tizenévvel ezelőtt. Ehhez mérten még csodásabb a végeredmény - mármint olyan szempontból is, hogy a szűk kétórás játékidő ellenére egy-egy kisebb hullámvölgyet leszámítva fenntartották az érdeklődésem. Deadpoolnak hála megannyi vidám percet köszönhetek, elég sokat nevettem, mert jól voltak tálalva a jelenetek.

Azzal számolni kell, hogy ez nem egy átlagos szuperhősös film. Itt kő kövön nem marad, és nincs tabutéma sem. Fröcsög a vér, mindent kimondanak őszintén, és itt jönnek képbe a monológok, amelyeket igényesen kidolgozott a két író, Rhett Reese és Paul Wernick (Zombieland), akiket már nem kell bemutatni. Szerencse, hogy a folytatás is az ő kezükben van, és ha Tim Miller is visszatér, megint borulni fogunk a nevetéstől. Már, ha ez a rész bejött. A szarkazmus nagyon jól működik, és imádtam azokat a részeket, amikor akár Reynolds színészi múltjából is bevágtak ezt-azt. Jókor, jó helyen, és mindig minden ezen áll, vagy bukik.

Mielőtt kitérnék a színészekre, külön kiemelném a közelharcok koreográfiáját, mert az tisztán látszik, hogy nem csak kimentek a gyepre, és összeeresztettek néhány embert. Vegyük alapul azt a bizonyos hídon játszódó SUV-os jelenetet: minden egyes mozzanata epik. Részleteiben gazdag kidolgozás, hibátlan belassítások, és tűéles kép. Viszont, ha már szóba került az élesség, a főcíménél pedig pont ez zavart, hogy sok minden elmosódott, de az akkor is zseniálisan nagy ötlet, ahogyan kifigurázzák egész Hollywoodot, és lényegében az egész szakmát. Van benne fantázia, na, ezt pedig muszáj értékelni.

Ryan Reynolds sem egészen komplett, de ez alapkövetelmény egy ilyen karakterhez, akinek azért piros a ruhája, hogy ideális legyen a munkájához. Oké, igazándiból el is spoilerezhetném, de nem fogom. Reynolds ebben a gúnyában annyira hibátlan, mint talán még soha, pedig az Élve eltemetve-ben különösen bírtam a pofáját. Deadpool a célja érdekében egy végletekig elmenő szuperhős, aki nem tartja magát sem jó embernek, sem pedig hősnek. Külső szemlélőként úgy tűnt nekem, mintha Reynolds a kisujjából kirázta volna ezt az egészet, pedig tudom, hogy hatalmas munkát fektethetett bele, aminek meg is lesz az eredménye. Morena Baccarin a film eyecandyje, ehhez nem is fér kétség, és mint azt tőle már megszokhattuk, színészileg sem okoz csalódást, ráadásul a kémia is megvan közte és Reynolds között.

És ez az a film, amiben a mellékszereplők is simán tarolnak. Mert igenis, muszáj elismerni a rosszarcú Ed Skreint is, aki annyira jól hozta a rosszfiút, hogy soha rosszabb felbukkanást. Színészileg nem nagy kaland a srác, de a fapofájú, dühös gonosz eljátszása nem okozott számára problémát. Kicsi súrolószer. Finoman szólva T.J. Miller sem a szívem csücske, de ebben a formában, ahogyan szórta a tanácsokat, és falhoz tapadt, nem volt vele gondom. A női front Brianna Hildebranddel és Gina Caranóval erősít. Előbbi karakternevét majd egy szép napon biztosan megjegyzem, egyelőre ez nem is fontos, mert maga a megjelenése neki is jól sült. Carano meg hát… tudjuk, hogy ért a bunyózáshoz. Említhetném még Kolosszus (Stefan Kapicic) megformálóját, de belőle nem sokat látunk, a karakterében viszont van jövő.

A zenei betétek is mindig megmosolyogtattak, esetleg nevetésre bírtak, és összességében bejött ez a bevállalós stílus, szóval le a kalappal a Fox előtt, hogy ezt így összehozták különösebb rinyálás nélkül. Mivel a dumái eléggé bejöttek, így bizonyára újranézős lesz valamikor, de a 9/10-ért simán megdolgozott, még ha tökéletes nem is tudott lenni. A vége főcím is adta, és maradjatok a plusz jelenetért. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy kellett az R-es besorolás.