A Casino Royale-ban azt a James Bondot (Daniel Craig) ismerhetjük meg, akit még nem hatalmaztak fel gyilkosságra. De ettől Bond nem kevésbé veszélyes, és két gyors egymásutánban végrehajtott profi merénylet után megkapja a 00-s státuszt. "M", (Judi Dench), a Brit Titkosszolgálat főnöke Madagaszkárra küldi első bevetésre az új 007-est. Mivel hiba csúszik a számításokba, Bond előbb a Bahamákra, majd Montenegróba utazik, ahol Le Chiffre-rel, a terroristák bankárával kell farkasszemet néznie a kártyaasztalnál. A férfi ugyanis milliókkal tartozik ügyfeleinek, és egy nagy tétekre menő pókerpartin próbálja visszaszerezni tőkéjét a Casino Royale-ban. "M" megbíz egy csinos államkincstári hivatalnokot, Vesper Lyndet, hogy tartsa Bondon a szemét. A férfit eleinte bosszantja a nő jelenléte, de a közösen átélt veszélyek során egyre jobban vonzódni kezd hozzá. A maratoni játszmában már nemcsak pénzt, hanem emberéleteket is kockára tesznek, és Bond megtanulja élete legfontosabb leckéjét: Ne bízz senkiben!

Mindent az alapoktól, hát persze! Szerencsére moziban volt szerencsém nézni az első Daniel Craig főszereplésével készült Bond-filmet, ami igencsak jó kezekbe került. Legalábbis Martin Campbell tutira elkövetett mindent, hogy újraélesszék a kicsit elfásult szériát. Nem arról van szó, szeretem a korábbi Bond-filmeket is, mindegyik örök kedvenc, de ez a megújulás ráfért már a franchise-ra. Az akció részével szerintem totálisan telibe trafáltak. De olyan szinten, hogy nagyon. A film elején, amikor a robbantó elkezd menekülni freestyle futási tudását hasznosítva, na az baromi látványos és adrenalinnal teli lett. Bár ha valamiben, akkor akcióban nem szűkölködik a Casino Royale. Folyamatosan kapjuk a jóféle és látványos akciójeleneteket, és mindegy, hogy Bond gyalog futva, kocsival, vagy bármilyen más módon lép fel a rosszfiúk ellen.

Amiben még ász a Casino Royale, azok a külső helyszínek, ahol zajlanak a különféle események, és még a fényképezési része sem szorult a háttérbe, mert azért néhány pillanatot nagyon szépen elkaptak, ha nem is mindet. Még egy kicsit rágódok az akció részén, amikor is kapunk robbanásokat, különböző épületek a földdel válnak egyenlővé, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a vízzel, és mindez nagyon jól elszórakoztatott, kikapcsolt, amit a mai filmek közül nem soknak sikerül ennyire. Rengeteg gondosan megtervezett közelharcos jelenettel jönnek, amik közben ugyancsak nem hiszem, hogy jut idő az unatkozásra.

Daniel Craig szerintem nagyszerű választásnak bizonyult a megújult Bond szerepére, ugyanis megvan benne minden, ami egy 007-es ügynökhöz kell. Persze még kialakulóban van a stílusa, hiszen első munka, még nincs felhatalmazva gyilkolásra, és hasonlók, de ez így van jól. Sárm, ego, rátermettség, és nem utolsó sorban az angol vérvonal, amivel még inkább bizonyítja, hogy neki helye van itt. Eva Green valamennyire fura választás volt Bond-lánynak, de idővel megbarátkoztam vele, és nem mondom, kellemes látvány a szemnek. Mads Mikkelsen játszotta a bad guyt, aki elég kemény mindvégig, bár csak a vége felé villantja fel, hogy mennyire is lezüllött egy személyiség, de mindenképpen azt mondom, hogy jócskán meggyűlt vele, vagy ha nem is vele, akkor az embereivel Bond baja. Judi Denchről nem sok minden van, nem ma kezdte az ipart. Természetesen most sem okoz csalódást.

Szóval egy kiváló popcorn mozinak mondanám ezt a Bond-filmet, ami elé immáron harmadjára ültem le, és még mindig hozta a 9/10-es színvonalat. Sajnos a folytatás már ennyire nem jött be, de erről majd a nem túl távoli jövőben még írok.