A főiskolás Sara bulis nyári hétvége reményében utazik barátaival szülei tóparti nyaralójába, és amikor megérkezésük után gyorsan mindannyian fürdőruhára vetkőznek, még nem sejtik, hogy a felhőtlen szórakozás helyett a legvéresebb borzalmak várnak rájuk. Maliknak, a tehetséges focistának azonban egy cápa leharapja a karját, és ez egy csapásra véget vet a jókedvüknek: most már csak az számít, hogy motorcsónakkal minél előbb kórházba vigyék Malikot. Hamarosan kiderül, hogy a víz további gyilkos ragadozókkal van tele, és arra is rájönnek, hogy a csónakjuk nem véletlenül robbant le félúton: valakik eszelős, gyilkos tervet eszeltek ki, és egymás után mindegyiküket a cápák martalékává akarják tenni. Vajon sikerül-e bármelyiküknek is megmenekülni? Az izgalmas fiatal színészeket felvonultató, feszültséggel teli horrorfilm megadja a választ.

David R. Ellis elég jó munkát végzett rendezés terén, az már nem az ő hibája, hogy a forgatókönyv elköveti az összes tipikusságot, amit már jócskán megszokhattunk az ilyen tini-horroroktól. Ez volt vele az egyik legnagyobb bajom, mert egyébként a félelemfaktora mondhatni jól szuperált, sőt még a helyszín, és a cápák is helyükön voltak a maguk módján, DE elég nagy problémát okoz, hogy csak PG-13-as korhatár besorolást kapott. Valahogy R-esre vágva biztos izmosabb cápatámadások is belefértek volna, viszont legalább ezek igényességével nem volt bajom. Természetesen nem szuperprodukció, $25 millióból ez nem is várható el, és ehhez mérten egész jó dolgokat raktak elénk. Mondjuk, ha már cápás film és az elmúlt 10 évet nézzük, akkor a Nyílt tengeren (Open Water) volt rám a legnagyobb hatással, bár az inkább pszichésen ragadja magával a nézőt. Azt már csak halkan említem meg, hogy Nyílt tengeren-t $500,000 dollárból hozták össze.

A történet tipikusnak indul, és kis variálással meg is marad annak, viszont amit tudni kell, hogy nem szaroznak, már rögtön az első percekben belecsapnak a lecsóba. Nem lett volna ez rosszabb, mint mondjuk a Piranha, csak néha úgy elkapkodtak benne dolgokat. Ott van például, amikor a csónakból bele kell ugraniuk a vízbe, és pár másodperccel később már azt mutatják, hogy a szárazföldön vannak. Pedig itt lett volna lehetőség még egy eseménydús jelenetre, hiszen a dög ott ólálkodott a környéken… mindenesetre nagyon kíváncsi lettem volna, mit hoznak ki belőle.

Annak kimondottan örülök, hogy nem 3D-ben kellett néznem, mert így elnézve nem úgy tűnik, mint ami annyira rohadtul kihasználta volna a technológiát. Lehet egy-egy víz alatti jelenetnél adott volna némi pluszt, de hogy ezért szemüveget viselni másfél órán keresztül…

Szokásos tini film néhány megszokott húszas éveiben járó színésszel-színésznővel, akiktől nem lehet sokat várni, és egyikükről sem tudok sok jót mondani. Ott van Chris Carmack a rosszak oldaláról, akin inkább nevettem, semmint elhittem neki, akit játszik. Sara Paxton szimpi csaj, de semmi extra, nagyon tucat, maximum eyecandyként tudom felfogni, bár nem az esetem. Ha már az eyecandyfaktort boncolgatom, Katharine McPhee jöhet még szóba, bár valljuk meg, csajfronton láttunk már ütősebb felhozatalt. Dustin Milligan nevét szántam még ide, akivel valamennyire szimpatizáltam, és ő viszont jó párost alkotott Paxton kisasszonnyal.

Szóval maradjunk annyiban, hogy sántított itt elég sok minden, így 5/10-ben kiegyezek vele, és komolyan mondom, hogy nem veszítesz vele semmit, ha esetleg kimarad az életedből. Még így a végén megsúgom, hogy a zárójelenet miatt kúszott fel a skálán az ötösig.